Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-01 / 17. szám

10 KRÓNIKA Balia D. Károly Kárpátaljáról Dobos Lászlóval (Csehszlová­kia) a Világszövetség társelnökével- ezek mind segítik a ma­gyarságtudat megőrzését. Szente Imre, a stockhol­mi Magyar Házban folyó munkáról számolt be. A ház és haza szavak rokon­ságából az ő közös talál­kozóhelyük otthon szere­pét emelte ki. Az igazi szellemi folytonosságot az Erdélyből kikerült magya­rok tartják fenn, ők a munka legaktívabb részt­vevői. Bognár József akadémi­kus, az MVSZ elnöke elő­adásában összefoglalta a magyarországi politikai és gazdasági változásokat, és ezek nemzetközi összefüg­géseit A szülőket kell nevelni A Szórakaténusz Játszó­házban tartott Zene, Tánc, Gyermekjáték című szek­cióülésen Vass Lajos kar­nagy megénekeltette a je­lenlévőket. „A zene szerepe a magyarságtudat megőr­zésében, egyesületi tevé­kenységek" című előadá­sában a harmincas évek ifjúsági mozgalmainak (Kálót, Soli Deo Glória, cserkészet) ma is haszno­sítható tapasztalatairól szólt; a zene „ózonpajzs” szerepéről. Debreczeni Ti­bor előadásában újfajta gondolkodásmódot sürge­tett. Véleménye szerint az AK eddigi tevékenysége, legalábbis a nyugati ma­gyar egyesületi munka se­gítésében, a tűzoltóéhoz hasonlított. Gyors segítsé­get adott, csizmát a tánc­­csoportnak, előadót a kisszámú érdeklődő értel­miséginek, cigányzenekart a klubos összejövetelekre, tankönyvet a tanárok ke­zébe. Itt az alkalom - han­goztatta -, hogy elkezd­jünk kialakítani egy új gondolkodásmódot arról, hogy miképpen neveljék játékos eszközökkel az új nemzedéket, az óvodás kortól kezdődően és min­denekelőtt a családban. Az egyesületeknek első­sorban a szülőket kell ne­­velniök, nekik kell ötlete­ket és tanácsokat adni. Hungarológia külföldön Az anyanyelvi mozga­lom legfiatalabb bizottsá­ga, az úgynevezett Egyete­mi Fórum, a külföldi hun­garológiai oktatás és kuta­tás érdekében indítvá­nyozta, hogy az egyéb szakmai találkozókhoz hasonlóan a nyelvészek, a magyar nyelvet tanítók is rendszeresen szervezze­nek találkozókat. Az elhangzott előadá­sok közül nagy figyelmet keltett Ludányi Andrásé, aki az adai-portlandi ma­gyar nyári egyetem tanul­ságairól szólt. A 10 év alatt 156 diáknak nyújtot­tak valamilyen magyar ta­nulási lehetőséget. Jó len­ne - mondotta - ha a jö­vőben sikerülne nagyobb intézeteket megnyerni a hasonló nyári programok támogatására. Kovács László (USA) - A könyvtár szerepe a hun­garológiai oktatásban cí­mű felszólalásában biza­kodva állapította meg, hogy kezdik felfedezni Magyarország értékeit. Fazekas Tiborc az 1988- ban alakult hamburgi hungarológiai centrum munkájáról számolt be. A jövőben szeretnének egy német nyelven megjelenő, rendszeres magyarországi könyv- és folyóiratszemlét is kiadni. Köteles Pál író vélemé­nye szerint minket terhel a felelősség, ha nem köve­tünk el mindent annak ér­dekében, hogy a harma­dik, negyedik generáció­ban is felkeltsük a vonzó­dást Magyarország iránt. Gondolkodni kellene az ezt szolgáló könyvek né­met, angol, francia nyelvű kiadásán. Élénk vitát ki­váltó javaslatát - egy vi­lágnyelveken is megjelenő magyarságismereti kis­könyvtár létrehozásáról - végül egyhangúlag elfo­gadták. Pedagógusok egymás között A pedagógiai munkabi­zottság igen sokrétű ta­pasztalatcserét folytatott; hiszen a magyar mint ide­gen nyelv oktatásának módszerei mások a bala­toni gyermektáborokban (Molnár Gyuláné), mások a kisebbségben élőknél (Horváth Mátyás, Újvi­dék) vagy az USA-ban (Brunauer H. Dalma), Svédországban (Gombár Edit és Umensten Éva), de még a kőszegi tapaszta­latok is új fényt vetnek az ott tanuló külföldi diákok magyarságtudatára és nyelvi tudatosságra (Pa­­kusza Vilmos). Nagy János tanár úr az értelemre és az érzelemre egyaránt ható előadásával a nyelv esztétikai fontos­ságára hívta fel a figyel­met, meggyőzően kiemel­ve azt a megszívlelendő felismerést, hogy a ma­gyar nyelvet nemcsak megtanítani, de megsze­rettetni is kell. Igen nagy érdeklődés kísérte Csapó Margit (Ka­nada) előadását, aki pszi­chológiai felmérése adata­ival illusztrálta, hogy mi érdekelné a kanadai ma­gyar gyermekeket szüleik, nagyszüleik földjén a nyá­ri kirándulás keretében. A pedagógiai munkabi­zottság ismételtem felhív­ta a figyelmet a kétnyelvű­ség lélektani vizsgálatá­nak szükségességére, a kölcsönös tájékoztatás fontosságára, és sajnálat­tal vette tudomásul, hogy - az erre vonatkozó terve­zet túl késői megjelenése miatt - a magyar mint ide­gen nyelv oktatásának évek óta szorgalmazott ál­talános módszertanával ezúttal érdemben nem foglalkozhatott. A magyar irodalom a nagyvilágban „Az egyetemes magyar irodalom a nyolcvanas évek végén” című előadá­sában Pomogáts Béla iro­dalomtörténész egyebek között rámutatott, hogy a demokratizálódás mente­síti majd a magyar irodal­mat a közvetlen politikai szerepvállalástól. Az elő­adó a kárpátaljai magyar kultúra jelenkori felvirág­zását tartja a nyolcvanas évek vége legörvendete­­sebb eseményének. „Ha­todik síp” címmel hama­rosan megindul a kárpát­aljai magyar irodalom el­ső folyóirata; a Magyar Műhelyt párizsi és buda­pesti szerkesztők közösen szerkesztik a jövőben; helyreállni látszik tehát irodalmunk egysége. Czi­­ne Mihály az irodalmi is­meretterjesztésben szer­zett tapasztalatairól szólt, hangsúlyozta új, az egye­temes magyar irodalom értékeit számba vevő tan­könyvek kiadásának szük­ségességét. Görömbei

Next

/
Oldalképek
Tartalom