Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
22 KILÁTÓ Egyesült Államok Acél- és üvegcsodák álmodója A képes tájékoztató füzetben korunk olykor idegenkedve szemlélt építészeti csodái elevenednek meg, a New York-i Világkereskedelmi Központ mindenfelé ismert ikerépülete, a PANAM- székház, a General Motors székháza, a Citycorp Center. Az Emery és fiai cég New Yorkban a Manhattan-en több mint száz hatalmas épület terveit készítette. A cég kezenyoma azonban a világ számos más országában is fellelhető. A hihetetlen sebességgel gyarapodó Szingapúr és Malaysia sok acél- és üvegtornyának, Thaiföld, Brazília, Portugália számos fantasztikus hivatali épületének tervei kerültek ki az irodából. Idén ősszel Pekingben avatják a kínai világkereskedelmi központot: 40 emeletes, tükörüveggel borított épület, kiállítási csarnok, 800'szobás luxus- és 400 szobás középkategóriás szálló, két 32 emeletes házban 500 luxus apartement, föld alatti parkoló - felsorolni is sok. Richard Roth, a cégalapító unokája most Budapesten tárgyal - tíz szálloda építéséről. Mutatja a terveket. A földhöz, azaz a mai valósághoz ragadt gondolatvilág számára hihetetlen ennyi képzelőerő, a Gellért-hegy belsejébe süllyesztett luxus szálló, a teljesen újjávarázsolt Gresham-palota, a Közgazdasági Egyetem mellett a Közraktár utcában (a kopott raktárépületek, a város szégyene helyébe) karcsún ívelt szállodák, áruházak, parkolóház. Az Intercontinental Szálló lak-Emery Roth az Intercontinental Szálló erkélyén osztályából - ahol beszélgetünk - csodálatos panoráma nyílik a városra. Mintegy alátámasztva Roth úr szavait: „Budapest páratlan szépségű város, amely méltatlanul szegény első osztályú szállodákban.” A cégtulajdonos számára a budapesti munka különleges élmény. Jóval többet keresne, ha mondjuk Ázsiában dolgozna, s még többet, ha otthon. De ez más. Nagyapja a Felvidéken, Kassa mellett született, ahol a dédapja szállótulajdonosként élt. Ám a szállóban kevés volt a szoba, a családban meg sok a gyerek, és a nagyapát Budapestre küldték el tanulni. Tizenhárom éves volt, amikor 1886-ban - ki tudja miért, hogyan - hajóra szállt és egyes-egyedül az Egyesült Államokba ment. „Ez mai szemmel nézve is egyszerűen felfoghatatlan” - mondja Roth úr. A gyerek Chicagóban bútorkészítő segéd volt, majd egy világhírű építkezési céghez, a Richard Morris Hunt irodához került segédrajzolónak. „Soha nem tanult többé iskolában. Megvásárolta az Encyclopedia Britanicát és az évek során A-tól Z-ig kiolvasta. Szerintem ő volt az egyedüli ember, aki valaha elejétől végig elolvasta ezt a könyvet. .V Hogy a budapesti nagymamával mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg, senki nem tudja. New Yorkban találkoztak. Roth nagypapa 1895-ben került a metropoliszba és két társával két év múltán építkezési céget alapított. 1902-ben lett önálló; így a Roth cég 87 évével ma a hatodik-hetedik legrégibb amerikai vállalat a szakmában. Richard Roth édesapja a négy gyerek közül a második volt a sorban. Ő már a massachusettsi egyetemen ismerkedett a tervezéssel, míg a másik fiú (a ma 87 esztendős nagybácsi) építésznek tanult. A húszas években az iroda már 50-60 embert foglalkoztatott, főként lakóépületeket terveztek. A nagy gazdasági válság idején azonban összezsugorodtak, a cég Csipkerózsika-álomba merült. Csak a háború után álltak igazán talpra ismét; de akkor nagyon. Az ötvenes évek elején váltottak át a hivatali épületek tervezésére, és ezen a területen bámulatos eredményeket értek el. A mai cégvezér tudatosan készült a pályára. Rajzolni mindig is szeretett, így hát az út szinte egyenesen vezetett a miami és az ohiói egyetemre. („Ahol azután egy cseh és egy német professzor szerettette meg velem a szakmát.”) A Roth-cég feje szerint az 1995-ös Világkiállítás számára a legjobb hely a budai Dunaparton lenne, a Műegyetemtől délre. Erre az időre pedig - ha Magyarország valóban profitálni akar a nagy eseményből - készen kell A Citadellára tervezett fedett körkilátó és szálloda, tudományos és művészeti központ tervrajza