Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

Kl LATO 49 I ! j i i t Í I 5 / Jugoszláviában, köztük a ma már világhírű Szenes Hannával. Ha­mis papírokkal jutott Budapest­re, ahol az egyik Arany János ut­cai lakásban felhalmozott dollá­rokkal, aranyakkal vesztegetett meg németeket, magyarokat. így zsidók ezreit mentette meg. Nem­rég Menahem Golan rendezésé­ben az amerikaiak filmet készítet­tek négyük önfeláldozó munkájá­ról. Harcolt fegyverrel a kezében, mindig csak azt nézte és ma is csak az van a szeme előtt; ho­gyan lehetne másokon segíteni, hogyan lehetne Izraelért a legtöb­bet tenni... Legnagyobb sajnálatomra mo­solyogva közeledik Jona, és mint aki rosszat sejt, korholva mondja, hogy már régóta keres, sajnos nincs időnk felesleges dolgokkal foglalkozni, elfelejtette megmu­tatni a kibuc kis kikötőjét és a ját­szótereket. Loholok utána, és már igazán nem is tudom élvezni az elém tá­ruló látványt, egyre csak azon tö­röm a fejem, hogy hogyan tud­nám rávenni arra, hogy magáról 1. Oatolyapálma-erdő 2. Banánültetvény 3. A Kineret-tó és a Jordán folyó talál­kozásától néhány kilométerre talál­ható a Maagan-kibuc 4. Központi vezérléssel működtetik a vízcsepegtető rendszert 5. A Maagan-kibuc egy részlete 6. Jona Rosen a Kineret-tó partján Goldstein Perez, Szenes Hanna és társai emlékművénél A SZERZÓ FELVÉTELEI is beszéljen. De minden próbál­kozásom csődöt mond... * Nemrég telefonüzenetet kap­tam a szerkesztőségben. „Jona üzeni, hogy keressem fel a Gel­­lért Szállóban.” Hozzárohantam, azt hittem, na, akkor most jött el az én időm. Itt én leszek a házi­gazda, most majd én irányítom a programot és szóra bírhatom az életéről.- Sajnos csak egy ölelésre hív­talak, semmi másra nincs időm - mondja. - Hivatalosan jöttem Budapestre, szeretném, ha a .két ország fiataljai megismerhetnék egymást. Csoportokat szerve­zünk. Magyar fiatalokat látunk vendégül, aztán majd izraeli fia­talok jönnek cserébe Magyaror­szágra. Jó lenne, ha a két ország között igazi, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat alakul­hatna ki. De most már mennem kell, mert várnak a minisztérium­ban. Ezt a kis kibuci datolyát vidd el a gyerekeidnek. A mi gye­rekeink küldik nekik. Salom! BODNÁR JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom