Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
22 PÁRIZS MAGYAR KÖVEI ítélték bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy sokak szerint a chartres-i székesegyház híres üvegfestményei egyikén szereplő Stephanus Episcopus az esztergomi Vancsa István érseket ábrázolja. A tanuló és tanító értelmiségiek után magyar iparosok és művészek jöttek a Duna-Tisza tájáról, hogy új színeket és eljárásokat tanuljanak a francia szaktársaktól. Később jöttek a magyar huszárok. Az Esterházyk, Rátkyk, Pollereczkyk, Dessewffyk, Bercsényik, sok ezer más magyar huszárral, akik elhagyták a gyűlölt császári zászlót, hogy vitézségükkel és vérükkel új fejezetet írjanak a francia-magyar kapcsolatok aranykönyvébe. Új formák, új divatok A felvilágosodás korát követően részben írók, művészek, tudósok, politikusok és felvilágosult főurak jöttek ide új irányt, új formát és új ideákat keresni. Másrészről elkezdődött az a mind nagyobb arányokat öltő ipari és gazdasági bevándorlás, amelyet csak a háborúk és az utánuk jövő tilalmak szakítottak meg. Voltak periódusok, amikor valóságos magyar divat volt Párizsban, egymást követték a magyar ünnepek és szimpátiamegnyilvánulások. Liszt Ferenc, Türr István, Munkácsy Mihály, Nemeskéri Kiss Miklós ünnepelt figurái voltak a párizsi társaságnak. Francia írók FOTÓ: PUSZTASZERI LÁSZLÓ magyar tárgyú regényeket, színdarabokat írtak. Mások viszont magyar művek francia nyelvre való átültetését vállalták. Berlioz Rákóczi-indulója után Massenet írt a magyar Szabady társaságban egy nagy sikert arató magyar indulót. A múlt század közepétől új elem került az amúgy is színes és érdekes magyar kolóniába. A magyar cigányzenészek. Rácz Pali, Balogh Poldi, Patikárius Ferkó, Rigó Jancsi és Tóth Ferkó voltak a nevezetesebbek. Minden „magyar bálon”, sőt sok francia táncos estélyen is ott szerepeltek. Századunk elején azután elkezdődött a nagyobb arányú iparos és munkásbevándorlás. Ezek is nemsokára kitűnő nevet vívtak ki maguknak és elismerést hazájuknak. Az akkori nagy divatcégeknél, mint a Drecoll, Worth, Paquin, magyar szabászok készítik a ruharemekeket. A prémiparban is sok magyar dolgozik. De akadnak nagyszámban olyanok is, akik saját jól menő üzlettel rendelkeznek. Minden iparágban találunk megbecsült magyar dolgozót, legyen az pincér, pék, fémmunkás, asztalos, szakács stb. És ezek által a magyar-francia kapcsolatok sok új színnel lettek gazdagabbak. Szentek és bohémek Induljunk el hát együtt felkutatni a régi és jelenkori Párizsban az itt járt magyarok nyomait, vagy azokat a helyeket, amelyekhez magyar emlék fűződik. Mindenekelőtt több Mátyás király-emléket találunk Párizsban. Az invalidusok hadimúzeumában látható Mátyás egyik harci pajzsa, a Louvre-ban pedig a király feleségének, Estei Beatrix királynénak márvány mellszobra. A Bibliothéque Nationale három darab Corvinát őriz, míg egy negyedik a besan9oni városi könyvtár kincsei között szerepel. A cluny-i múzeumban látható az a finom ötvözetű aranyserleg, amely Zrínyi Miklós tulajdona volt egykor. A rajta lévő remekbe készült domborművek a nagy magyar katona, költő és államférfi törökök elleni csatáit örökítik meg. Az Étoile - ma Place de Gaulle - téri diadalív több száznyi neve között van egy magyar is, ha német formájában is szerepel: Raab azaz Győr, míg a Saint Philippe du Roule templom egyik falán egy nagy fehér márványtábla hirdeti egy magyar származású francia főpap, Türményesi Péter emlékét, akit XI. Piusz pápa 1926- ban boldoggá avatott. A Boulevard des Capucines 14. alatt volt annak idején a híres Grand Café, vagy másként Café Volpini. Itt játszott éveken át cigánybandájával Rácz Pali, Patikárius Ferkó és Rigó Jancsi. Szegény, korán elhunyt Justh Zsiga, ha nagyon elfogta a hazai hangulat, a honvágy, ide jött barátaival és reggelig muzsikáltatott magának. Ez volt neki a „Café Narkózis”. A Rue de Constantinople 15. számú házban lévő Grand Hotel de L’Europe nevű szállodában lakott több párizsi tartózkodása alatt Ady Endre. 1931-ben a budapesti Vajda János Társaság emléktáblával akarta megörökíteni ezt a párizsi lakását a legnagyobb modern magyar lírikusnak. Az emléktábla - Beck Ö. Fülöp műve - el is készült, de a háztulajdonos tiltakozott az elhelyezése ellen és így a szép terv csak terv maradt. De Ady tulajdonképpeni valódi párizsi otthona, ahol legszívesebben időzött, és ahol, mint Révész Béla írja: „A
