Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
PÁRIZS MAGYAR KÖVEI MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 23 magyar líra megújhodott”, a Rue de Lévis 92. alatt volt. Itt lakott ugyanis Diósy Ödön és felesége, született Brüll Adél, azaz Léda. De Ady Endre párizsi tartózkodásával kapcsolatban meg kell még említeni egy lokált, ahol a költő sok éjszakát töltött. Ez a Rabelais nevű mulató volt, ahol cigányzene szórakoztatta a közönséget. Révész Béla írja Adyról szóló könyvében, hogy egy ilyen víg Rabelais-beli éjszaka után a társaság gyalog bandukolt a párizsi hajnalban Lédáék otthona felé, amikor a Place de Villiers-en haladtak keresztül, a kis téren ott állt már az alapzat, ahová néhány hét múlva ifjabb Dumas Sándor mellszobrát állították fel. Jókedvében, a mindig szertelen Ady felugrott az alapzatra, hősi pózba vágta magát és kevélyen így kiáltott: „Modellt állok!... Szobor lesz énbelőlem is!” Magyar huszár a vérpadon A Place de la Concorde, amely eredetileg Place Louis XV, majd a nagy forradalom alatt Place de la Révolution volt, egy szomorú, sőt tragikus magyar emléket juttat eszünkbe. Egy Tóth János nevű hajdúböszörményi magyar katonáét, aki mint közhuszár szolgált a híres Blankenstein-huszároknál. Flandriában esett többedmagával a francia forradalmi hadsereg fogságába és sebesülten a meaux-i kórházba került. Itt megismerkedett egy ugyancsak sebesült francia katonával, aki royalista érzelmű lévén, ki akart szökni Franciaországból. Tóth ajánlóleveleket adott francia bajtársának és ez lett a veszte. Besúgás révén a hatóságok megtudták a dolgot és a forradalmi ügyész vádat emelt a magyar huszár ellen, szökésre és átpártolásra való buzdítás címén. Perét Párizsban folytatták le és a forradalmi törvényszék halálra ítélte. 1793. június 23-án fejezték le a jelenlegi Concorde-téren, 26 éves korában. Ugyancsak itt fejezték le, mégpedig a nagy francia költővé^ Andre Chénier-vel együtt Jókai egyik regényalakját, a magyar földbirtokos porosz kalandort, báró Trenck Frigyest is. A Rue Guillanume-Tell 25. alatt lakott éveken át Klapka György 48-as tábornok. Klapkának Pesten 1892-ben bekövetkezett halála után özvegye, fiával együtt a Rue Gounod 8. alá költözött és ott is halt meg. A múlt század végén és e század elején volt egy híres magyar vendéglő a Rue du Haider és a Boulevard des Italiens sarkán, rikító, cigányos uniformisba bújtatott cigányzenészekkel. Olyan nevezetes volt ez a hely, hogy az akkori regényekben és emlékiratokban is gyakran találkozunk vele. Sőt az akkori francia Peter Gheney-Maurice Leblanc is szerepelteti ezt a vendéglőt és cigányzenekarát Arséne Lupin kalandjai című detektívregényében. Ugyancsak a Rue du Helder-ben, a 9. szám alatt volt annak idején a Hotel du Helder et du Lion d’Or. Ez lett a hivatalos szállása 1883- ban annak a népes, magyar politikusokból, Írókból és művészekből álló küldöttségnek, amely a francia írók és művészek meghívására Párizsba érkezett. A Rue de Lisbonne 66. alatt volt a legényember Munkácsy Mihály műterme, ahol Paál László is gyakran felkereste. Midőn megnősült, Munkácsy a Rue Legendre 65. alá költözött, majd amint az Avenue de Villers-beli kis palotája elkészült, átadta ezt a műtermet egy másik Párizsban élő magyar festőnek, Koroknyai Ottónak. Kártya és politika A Boulevard Malesherbes 144. számú házban lakott családjával az 1848-as emigráns Szarvady Frigyes. A Pesti Hírlap 1878. május 23-i számának tárcája így emlékezik meg Szarvadyék párizsi szalonjáról: „A Szarvady család terme az, amelyben kiválólag a közélet minden pártárnyalata, a művésziskolák minden híve, minden kiváló nagy művész összejön...” És valóban, a magyar emigráció tagjain kívül, a francia politikai, irodalmi és művészeti élet minden valamirevaló képviselője bejáratos volt Szarvadyékhoz. Híresek voltak magyar estéjei, amelyeken többek között Diemel, Saint-Saéns és Fauret zongorázott és Sarasate hegedült. Szarvady egyébként tagja volt a híres Diner Bixio nevű társaságnak, amely minden hó elsején tartotta összejövetelét a Brébant étteremben és tagjai mindenkor a legnevesebb emberek voltak. A Quai Malaquais 9. számú ház sokáig Hotel de Transylvanie néven szerepelt a köziudatban. Azt beszélték, hogy azért hívták így, mert II. Rákóczi Ferenc tisztjei egy kártyabarlangot tartottak itt fenn. Hogy mi igaz belőle, nem tudom. De valószínű, hogy a sok mendemonda ellenére maga Rákóczi soha be nem tette a lábát az épületbe. Ő maga rövid ideig a Luxembourg-palotában lakott, majd kiköltözött Chaillotba, később Passyba és végül a Yerres és Brunoy között fekvő grosbois-i
