Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-06-19 / 12. szám

A tcsúszom-mászom-botla­­dozom a Petőfi hidat te­rítő millió-töltényhüvely­­repesz-szőnyegen, kerül­getem a Duna előtt a klórmésszel fehér szobrokká ön­tött halottakat, a hernyótalphen­­gerelte posztóköpenyes testeket, a csatarendbe merevedett kiégett, hallgatag páncélosokat, egyszer csak szembenéz velem sebzett, égett, háborús-pestises arcával az Iparművészeti Múzeum palotája. Gyer-mek-já-ték-ki-ál-lí-tás be­tűzöm kisiskolás kíváncsisággal a leszakadt feliratot. A bejárat előtt mozdulatlan, sötét harckocsi, benne gyermek méretűvé zsugorodott elszenese­dett katonák. A múzeum kapuja kitárva, belátni az üvegkupolás csarnokba, ahol hófehér a csend. Már jártam ott korábban is, még­is, akkor találkoztam először Lechner Ödönnel. * 1845 - Lechner születésének éve. Petőfi akkoriban írja „A hazá­ról” című vers sorait: „Lement a nap. De csillagok Nem jöttének. Sötét az ég. Közel s távolban semmi fény nincs, Csak mécsvilágom s honszerel­mem ég.” A költő halálakor Lechner há­roméves. Tehetős család gyerme­ke, középiskoláit, s az egyetemet Budapesten végzi, tanulmányait Berlinben folytatja. Később írja: Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotá­sa lebegett előttem... Minden pró­bálkozásomnál és kísérleteimnél azonban állandóan éreznem kel­lett, hogy az a német kultúra, me­lyet három éven át magamba szív­tam, kérlelhetetlenül fogva tart, rám nehezedik s minden szabad művészi gondolatot elnyom ben­­nem! A párizsi évek és a londoni utazások közelebb viszik az áhí­tott cél eléréséhez. Valójában politikai prog­rammal indul, mint akkoriban sokan mások, főként a nemzeti romantika legnagyobb mesterei, így Feszi Frigyes a budapesti Vi­gadó, vagy Skalnitzky Antal a debreceni Csokonai Színház al­kotója. A Szabadságharcot köve­tő brutális megtorlás és az azt kö­vető bürokratikus önkényuralom idején a nemzeti építészet megte­remtésének kísérlete az idegen uralom elleni tiltakozás, a nemze­ti ellenállás néma eszköze. De odáig, majd ezen túl is, hosszú út vezet. Lechner építészete kezdet­ben, mint kortársaié, a görög-ró­mai alapokon építkező nyugati stílusépítészet történetének sűrí­tett összefoglalása, szinte teljes törzsfejlődése. Külföldi mintákat követve tervez klasszicizáló, ek­lektikus, román, gotizáló, rene­szánsz és barokk stílusban. A népművészet, ősművészet, a honfoglalás kori életfás, leveles, indás ötvösmunkák szabad, még­is fegyelmezett világának felfede­zése, tér- és életszemlélete döntő felfedezés az életében. De nem kevésbé jelentős hatású a hazai kerámiaipar pécsi úttörőjével, Zsolnay Vilmossal alakuló barát­sága és munkakapcsolata sem. Számos épület után a kecskeméti Városháza a végső hazatalálás döntő állomása. A város főterén álló méltóságteljes épület hom­lokzati díszítőelemei a magyar parasztedények ékítményeit, az Alföld mezei virágainak stilizált formáit idézik. Lechner nem csak díszíti, színesíti a felületeket, de célzatosan használja a mázas ke­rámiaburkolatokat, azok öntisz­tuló, időtálló tulajdonságai miatt is. A díszítőművészet elemei, ahogy haladnak előre az időben, úgy válnak egyre szervesebb szobrászi, majd téralkotó építé­szeti elemekké, pompázatos lép­csőházakká, termekké alkotó gé­niusza nyomán. Mi, késő utódok csak szégyenkezve állunk teljesít­ménye előtt. * 1896 a honfoglalás ezredik év­fordulója. A millenniumi kiállí­tás mellett új létesítmények ava­tása, átadása is emeli az ünnep­ségsorozat fényét. Lechner ekkor már több mint ötvenéves, meg­annyi kísérlettel, számos épület­tel a háta mögött. Az Iparművé­szeti Múzeum palotáját Ferenc József avatja fel. Lechner kezén itt felmagasztosulnak a szerény, paraszti, sárból lett házak, az oromzatok fehér vakolathímei, s az ősművészet, népművészet le­nézett virágai, amelyek beborít­ják a falakat, mozgásba hozzák a felületeket. A kupolával koroná­zott, felülről megvilágított tágas előcsarnok az üvegezett, közpon­ti udvarba sodorja a látogatót. A hófehér belső tér szinte testetlen­né válik a fényben. Kívül a szí­nes, mázas cserepekkel fedett, dí­szes tetőzet alatt a falmezőkön vi­rágzó indák, életfák kúsznak fel­felé, s a címer felragyog. A pom­pás épület és az utána követke­zők a formálás szabadságának addig nem látott új lehetőségeit kínálják. A kövek repedéseibe hatoló gyökerek kétezer éves, a természetet uralni, legyőzni aka­ró, de bukásra ítélt dogmákat fe­szegetnek. Az Iparművészeti után csakha­mar megépül a Földtani Intézet zárt, rendíthetetlen tömegű palo­tája. Az épület részletformái be­szédesek, kis vizsgálódás után el­mondják, hogy a magyar mérnö­ki, természettudományi művelt­ség egyik patinás központja a sú­lyos, piramisokkal koronázott pa-1. A szegedi Városháza színes-mázas cserepezése 2. A kecskeméti Városháza homlokzatdíszítése majolikával 3. Az Iparművészeti Múzeum kupolája az előcsarnokból Az élet csodáját c ünneplőr 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom