Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Magyar mozi '89 FARKASSZEMET NÉZVE A MÚLTTAL ÉS JELENNEL Moziban az ember a filmvászonnal néz farkas'szemet, az éppen látott mozgóképpel. Leggyakrabban e mondásnak az az értelme érvényesül ilyenkor, hogy merően nézünk, szemünk se rebben, pillantás nélkül csüng figyelmünk a cselekményen. Azt hiszem, az ilyen műélvezet fölszínes, és jobb fölneszelnünk a szólás másik magyarázatára. Eszerint az, aki farkasszemet néz valakivel vagy valamivel, nem tér ki előle. A Magyar szólások és közmondások gyűjteményében a magyarázat így folytatódik: „hanem bátran szembeszáll, dacol vele”. Amikor a magyar filmtermésről szólok, úgy vélem, ez utóbbit nem ellenkezésként kell fölfognunk, hanem vállalásként, az igazság érvényesülésének föltétien akarataként. Nem újdonság, hogy a magyar film(művészet) egyik fő vonulata így néz farkasszemet múlttal és jelennel, s erre készteti a nézőket is. Arra büszke lehet a magyar film, hogy - ha hullámzóan is - évek hosszú sora óta eleget tesz e föladatának; az év elején megrendezett filmszemle pedig azt bizonyítja, hogy a folyamat folytatódik. A fájdalmas folyamat, igen de megkerülhetetlen. Múlttal és jelennel így, őszintén, előítéleteket félresöpörve szembenézni, farkasszemet nézni ugyanis elengedhetetlen föltétele a jövőnek. Balsors gyakran tépte e nemzetet, a vele együtt élő nemzetiségeket, s e nemzetnek az ország határain túlra szakadt vagy elszakított, mégis tőle elidegeníthetetlen közösségeit. E balsorsot megismerni, bevallani, gyógyítani kell. Folytatja is ezt a magyar film. Tanúul szólíthatom Sára Sándort - bár a Ember Judit: Pócspetri Gyarmathy Lívia-Böszörményi Géza: Recsk Faludy György, költő Sára Sándor: Pergőtűz Tölgyesi Ágnes: „...evilágból..." második magyar hadsereg doni pusztulásával foglalkozó műve, a Pergőtűz, korábban elkészült már, most a félbeszakadt bemutatás folytatódik. Régebben várta már a nyilvánosságot Ember Judit interjúfilmje, történelmi elemzése is Pócspetrnö\. Ebben a kis faluban megöltek egy rendőrt 1948-ban; bár lehet, talán valószínű, hogy véletlen baleset történt. Az esemény azonban meggyorsíthatta az akkori politikai-társadalmi folyamatokat, jelesül fegyverként használták föl az (egyházi) iskolák államosításának törvénybe iktatásához. A film egykori szemtanúkat, jelenlévőket, érintetteket szólaltat meg - föllebbviteli ítéletre nem vállalkozik, legföljebb erre ösztönöz. S ha már Ember Juditot említettem, folytatom egy másik művével, az együttvéve tizenegy órányi interjú-dokumentumaival: 1956-ról, megszólaltatván azokat (már akik élnek közülük), akik ama novemberi hajnalon éltek a budapesti jugoszláv nagykövetség fölajánlásával, s ott menedéket kaptak. Ez a mű címe is: Menedékjog. Az ott töltött rövidebb, s a romániai Snagovban internáltán eltöltött hosszabb időre emlékeznek azok, akik Nagy Imre körében voltak s még élnek. (Nem tehetem meg, hogy meg ne említsem: az interjúk szövege megjelent könyvalakban is.) Az év eleji filmszemle egyik nagydíját kapták Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza, Recsk című filmjükért. Mondhatnám ezt is folytatásnak, hiszen a szerzők tavaly mutatták be azóta nagy sikert aratott portréfilmjüket Faludy György, költő címmel, s abban ugyancsak a recski kényszermunkatáborról esik a legtöbb szó. Ez a mátraalji község máig fájó seb a nemzeti történelemben: 1950-től kezdve itt raboskodtak teljesen ártatlan emberek, s akik közülük túlélték a szenvedéseket, Sztálin halálának köszönhetik. Ebben a döbbenetes erejű emlékezéssorban a legérdekesebb az a névsor, amely a film végén közli: kik voltak hajlandók a kamera elé állni. Mondanom sem kell, hogy aligha az igazán felelősek. Megszólalnak azonban az alacsonyabb beosztású rabtartók: van, aki csalódott, összeomlott, de van olyan is, aki az elkövetett bűnöket tagadja, s kétségtelen: ha visszatérnének azok az idők, folytatná újra. Megrázó viszont, hogy milyen tisztán, nemes emberi tartással szólnak az egykori rabok. Ha elcsuklik is olykor a hangjuk, mint Michnay Gyulának, az egyetlen sikeres szökés hősének, aki az ausztriai kétkedő fogadtatásról szólt, mint Kéri Kálmánnak, akinek háborús helytállását, vagy mint Steiner Györgynek, Zimányi Tibornak, akiknek a náci táborokban elszenvedetteket kell szembesíteniük recski emlékeikkel. Az eddig említettek mind dokumentumok, interjúk (és ha szólok róluk, nem hallgatom el: más táborok is voltak, a hortobágyiról szólt tavaly Gulyás János és Gulyás Gyula Törvénysértés nélkül címmel, és sokan szorgalmazzák, hogy valamennyi törvénysértésről kell készülnie filmnek), de szerepelt a 26
