Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Akit a masztix illata megcsapott Pufi -Torontóból Masztix: éterben oldott gyanta, amelyet a színészek a szakáll és bajusz felragasztásához használnak. (SZÍNHÁZI KISLEXIKON) Ismerősei csakis becenevén szólítják, akár az ötvenes évek népszerű művészét, Tompa Pufit. Kosaras Vilmos a torontói Magyar Színház vezetője, színésze és menedzsere egy személyben. Kertész Sándortól vette át a stafétabotot. Elődjét a közelmúltban magas magyar állami kitüntetéssel jutalmazták. A zalabesenyői születésű Kosaras Vilmos 1962-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán sziniiskoláját. Ezután a győri Kisfaludy Színház, majd a Kamara Varieté szerződtette. Később a Magyar Televízió asszisztense lett. 1973-ban a budapesti Moulin Rouge művészeti vezetőjeként a Német Szövetségi Köztársaságba, majd Kanadába távozott, ahol jelenleg is él. A Magyar Színház vezetése mellett a Torontói Tükör szerkesztője:- A három és fél ezer példányban megjelenő folyóirat angol alcíme: Authentic Hungarian Voice, azaz hiteles magyar hang. Tárgyilagosan próbáljuk tájékoztatni az északamerikai magyarságot az előző hónap politikai és kulturális eseményeiről. Bevallom, a Torontói Tükör feladata az is, hogy reklámozza, ismertesse a Magyar Színház eseményeit.- Toronto azon kevés nyugati városok egyike, ahol jó három évtizede rendszeresen tartanak magyar színházi előadásokat. A társulat összenőtt, akár egy nagy család. Több mint 600 bérletesünk van, és mintegy ezren rendszeresen járnak színházba. Az emigrációban ezek óriási számok!- Első előadásunk Heltai Jenő Néma leA néma levente a Torontói Magyar Színházban komédiája volt. A női főszereplő, Serfőző Ilona kollégánk halálos beteg volt, ám a próbák idején erőre kapott. A bemutatón csak bottal tudott játszani, három hónappal később végleg el kellett tőle búcsúznunk. De az előadás sikerült és bearanyozta utolsó hónapjait. Legutóbb a Csárdáskirálynőt vittük színre az Operettszínház vendégművészei, Kovács Brigitta és Virág József felléptével. Az előadást meg kellett ismételnünk, amire nagyon régen nem volt példa.- Milyen körülmények között dolgoznak?-Torontóban tucatnyi különböző nemzetiségi színház működik. Valamennyi középiskola jól felszerelt színházzal rendelkezik: mi is ingyen kapunk diszletraktárat és próbatermet. Legutóbb a Csárdáskirálynővel részt vettünk az évente megrendezendő úgynevezett multikulturális színházi fesztiválon, ahol elnyertük a „legjobb musical” díját.- Milyen alkalomból tartózkodik Magyarországon ?- Régóta menedzselek hazai művészeket Kanadában. Járt nálunk - többek között - Sinkovits Imre és Simándy József. Most Darvas Ivánt sikerült megnyernem, önálló estjével lép fel nálunk. Ősszel a Leányvásárt mutatjuk be Virág József fellépésével, majd Arthur Miller Pillantás a hídról című tragédiáját, amelyben Cs. Németh Lajos, a Madách Színház művésze fog vendégszerepelni. Ennek családi oka is van: öccse, Gyula Torontóban él, színházunk tagja. Az utóbbi időben egyébként számos diplomás színész érkezett hozzánk: Szepes Péter Kecskemétről, Dalos József Békéscsabáról, Horváth Géza Szabadkáról, Farkas Zsóka Marosvásárhelyről.- Hallhatnánk további terveiről is ?- Feleségemmel - aki telekügynök - vásároltunk egy 40 holdas, fenyőerdőben lévő, tóparti telket, amelyen egy művésztelepet szeretnénk felépíteni. A vételár felét az állam fizette ki, ezzel is támogatva a nemzetiségi - ahogy nálunk mondják: multikultürális - életet. Szeretném, ha az itt létrehozandó művésztelepen nyaranta magyarországi művészek is tartanának mesterkurzusokat, szakmai továbbképzést.-A Torontói Magyar Színház hónapokig próbál egy darabot, amit azután egyetlenegyszer játszanak el közönség előtt. Tulajdonképpen miért csinálják?- A színház afféle drog, kábítószer számomra. Nem tudnék meglenni nélküle. A fiatalabbak zöme nehéz fizikai munkát végez, utána jönnek próbálni. Másfél hónapi kemény esti próbafolyamat után gyakran ők is felteszik a kérdést: „Mi a fenének csináljuk mi ezt?” De a bemutató után néhány héttel már jönnek a telefonok: „Pufi, mikor kezdünk újra próbálni?” Ilyenkor Rózsahegyi Kálmán bácsi szavai idéződnek fel bennem. Az első órán így szólt: „Fiúk, ma még innen, aki akar, elmehet. De holnap maszkóra lesz. És aki egyszer megszagolja a masztixot, az soha többé nem tudja elfelejteni...” FOTÓ: GÁBOR VIKTOR B. Á. ventéje volt. Császár Angela, a Nemzeti Színház művésznője szerencsés véletlen folytán éppen Amerikában tartózkodott és boldogan vállalta-»e^a női főszerepet. A félig amatőr, félig profi társulat Császár Angela „belépésétől” szárnyakat kapott. Magas színvonalú előadás jött létre, igényes díszletekkel, gyönyörű, korhű jelmezekkel. Második bemutatónk Vaszary Gábor Bubus című 15
