Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Tegnap a Gyimesben jártam Ezt a címet adta nemrégiben megjelent lemezének Kallós Zoltán, akit Erdélyben és Magyarországon egyaránt csak mint a „balladás embert” emlegetnek, hiszen óriási értékű gyűjtőmunkájának jelentős részét a Balladák könyvében tette közkinccsé. Legutóbbi lemezéről a gyimesi csángók népdalait ismerhetjük meg. A csíki havasok ölelésében megbúvó Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk lakói különösen szép lakhelyet kaptak a Teremtőtől. Erdély egyik legfestőibb tájegysége akvarellfestményhez hasonlít a dombokon ide-oda elszórt fenyőkkel, bokrokkal, bekerített kaszálókkal s a völgyekből kikandikáló jellegzetes székely házacskáival. A Moldvába futó Tatros folyó völgyében, a Gyimes-szorosban fekvő falvak eredetileg az öt szomszédos csíki székely község tulajdonában voltak. A zord éghajlatú, sűrű erdőkkel borított és a világtól elzárt terület a 17. század végéig lakatlan maradt, csak a „lármafák” álltak a havasok bércein, hogy jelezzék az ellenség közeledtét. A csíki székelyek és a moldvai magyarok betelepedése akkor kezdődött, amikor a védelmi vonalat a Gyimesiszoros bejáratához tolták előre és ott várat és sáncot építettek. A három községben jelenleg mintegy 1500 ember él, Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok Hargita megyéhez, míg a régi oklevelekben Alsólok néven is említett Gyimesbükk 1968 óta Bákóhoz tartozik. A lakott terület átlagosan 700-1000 méter magasan fekszik, termőföldje csekély, a gyimesi csángók főfoglalkozása a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. A mai napig egyéni gazdálkodók maradtak, de egyre többen kényszerülnek a szomszédos városokban munkát keresni. A csángóvidék központja Gyimesbükk, ahol a csángók mély vallásosságának bizonyítékaként, minden akadály és üldöztetés ellenére felépült az új templom. Dani János plébános szinte garasonként gyűjtötte össze rá a pénzt, s amit csak lehetett, kalákában végzett a környék aprajanagyja. Azt beszélik, hogy a nagy tisztelettel emlegetett pap a sok zaklatásba halt bele. Ha a szép templomtól továbbsétálunk, még láthatjuk a valamikori magyar határt őrző Rákóczivár és a határőrség romjait. A gyimesi csángók zárt világukban a székely paraszti műveltség legarchaikusabb rétegeit őrizték meg, most is tartják magukat egyik szép népdalukban megfogalmazott igazsághoz: „Idegen földre ne siess, / Míg hazádban meg tudsz élni. / Idegennek, jövevénynek / Nincsen becsűje szegénynek / Idegen vagy, jövevény vagy / Nincsen becsűd, ha szegény vagy.” Z. K. A SZERZŐ FELVÉTELEI 1. A gyimesbükki templom új székely kapuja 2. A templom egyik belső faliképé 3. Jellegzetes székely tanya 4. Rakják a szekeret... 5. Bekerített kaszáló 6. A régi magyar határ felé haladva
