Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-22 / 10. szám

A Magyar Hírek hibája szerintem nem a lap­ban van, hanem a szerkesztőség, vagy a Magya­rok Világszövetsége célkitűzéseinek kivitelében. Nem abban, ami a lapban van, hanem abban, ami nincs a lapban. A Magyar Hírek szép kiállítású, többször érde­kes újság. A szép képek tömege, a műemlékek leí­rása, néhány magyar közösség életéről szóló írás, műemlékekről szóló tudósítás a maguk nemében kitűnőek lehetnek - de vajon elég-e ennyi ma a magyarság szolgálatában? A „szép” és „érdekes” kevés ahhoz, hogy igazi értékét adja a Világszö­vetség szócsövének. Egy halotti maszk is lehet szép vagy érdekes, sőt értékes is, de sohasem fog­ja pótolni az élőt. Hol székel a magyarság érzése, a magyar tudat, nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai; kiket képvisel a Magyarok Világszövetsége; kik képviselik az utódállamok magyarságát; a nyuga­ton élő magyarokat; hogyan lettek e képviselők megválasztva vagy kiválasztva; kik a magyar aka­rat, öntudat és hagyományok letéteményesei; le­het-e minderre ötvenéves válaszokkal, meghatá­rozásokkal, az ötven év történetét ismerve, fe­lelni? Szükség volna egy olyan Magyarok Világ­­szövetsége megteremtésére, amelyet felelős férfi­ak és nők hazulról, az utódállamokból és nyugat­ról, nyíltan, a jelen és jövő kiértékelése után hoz­nak létre a magyarság életszínvonalának emelésé­ért és biztosításáért. A jelen mindenkor múlttá lesz, de a múltat meg nem történtté tenni nem le­het. Egy olyan demokratikus magyar jövő kiépíté­se, amiben a magyarságnak eddig része nem volt, még előttünk van. Bárhol is éljünk, ebben mind­annyiunknak része kell, hogy legyen. BÁCSALMÁSI ISTVÁN OCEAN RIDGE, FLA., USA magyarok lennénk, már visszaköltöztünk volna Magyarországra. A magyarok közé. A tízmillió közé, akik viszik tovább a bennünk kihalófélben tengődő nyelvet és kultúrát. Oda, az otthon mara­dottak közé, segíteni nekik az úttestek kockakö­veit visszarakni, a falak golyóütötte sebeit eltün­tetni. Beálltunk volna közéjük, az ittenitől tíz-ti­zenöt évvel lemaradt életszínvonalon küszködök, a betevő falatért tízszer keményebben dolgozók közé. És ehelyett mi mit csináltunk? Igyekeztünk az új „hazába” olyan gyorsan beilleszkedni, ahogy csak lehetett. Mi mindnyájan, kivéve azokat, akik valamilyen okból kifolyólag nem kaphatták meg, felvettük az új „haza” állampolgárságát. Nem tukmálták ránk, magunk kérvényeztük. Mi már a negyedik, ötödik, vagy talán a hatodik Chevy-nél, Mercedesnél vagy Volvónál tartunk, mi már villát vásároltunk, üzletet nyitottunk, dolgozunk, gya­­rapszunk, világot járunk, bankkönyveinket tapé­tázzuk. Ki dollárral, ki márkával, ki fonttal, ki ko­ronával. Mi minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy az új földben minél mélyebben gyökereket eresszünk, hogy ott minél jobban meghonosod­junk. Mi idejöttünk, hogy itt maradjunk. Mi ezt vá­lasztottuk a Haza helyett. Nincs tehát értelme há­­borogni, büdös Istent emlegetni, mint Pallagi László olvasójuk teszi. Beszéljünk magyarul, ol­vassuk irodalmunk gyöngyszemeit. Látogassunk el Magyarországra. Örüljünk annak, aminek örül­ni lehet, az emlékeknek, a régi és új utcáknak, te­reknek, a régi és új barátoknak. Csak azt ne kép­zeljük be, hogy mi még mindig magyarok va­gyunk. Mert aki magyar, az nem itt van. NEUFELD RÓBERT STOCKHOLM, SVÉDORSZÁG Meglepetéssel és érdeklődéssel olvastam a feb­ruár 6-iki számot. Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy ilyen történelmi írás valaha is megjelenjen a Magyar Hírekben. Sajnos, magam is tapasztalat­ból ismerve az 50-es évek szomorú tragikus éveit a magyar történelemben, amikor Rákosi bohócot csinált magából, az országból pedig cirkuszt. Per­sze, ezért nagyon sokaknak kellett keserű árat fi­zetni, s vándorbotot fogni. Én magam is megjár­tam, s ismerője lettem a szegedi, majd a budai Fő utcai börtönnek majd az oroszlányi munkatábor­nak; nem azért mert loptam vagy ellenes tevé­kenységben részt vettem, hanem csupán azért, mert hívő ember voltam, s volt bátorságom ezt megvallani. 1956-ban az én kezembe is vándorbo­tot kényszerített a sors. Nehéz szívvel hagytam el azt az országot, amelyet szülőföldünknek hívnak. Jó látni a Magyar Hireken keresztül, hogy hazánk jelenlegi kormánya nem feledkezett el hazánk szétszóródott fiairól s nem tartja ellenségnek őket. Nem azért hagytuk el hazánkat, mert ellen­ségek voltunk, hanem azért, mert nem hagytak boldogulni. Most öröm és jó látni, hogy a szabad­ság zászlója ismét kibontakozóban van, s a sza­badság szelei ismét fújdogálnak hazánk oly sokat elnyomott népe felett. LEONARD W. VARGA WARM SPRINGS, CA., USA A „Milyen a magyar” c. cikksorozatot érintő hozzászólásokhoz szeretnék kommentárt fűzni. Véleményem szerint mi, akik egy vagy más mó­don, időpontban vagy okból, de mindenkor saját elhatározásunk alapján hagytuk el Magyarorszá­got, hogy életünk hátralévő részét nyugaton éljük le, mi már nem vagyunk magyarok. Ennek hallatán gondolom többen felzúdulnak. Nos, kérném, ne tegyék. Egyszerű a dolog. Ha LEVELEZŐTÁRSAT KERES Levelezni szeretnék magyarul, románul lányok­kal meg fiúkkal. Cím: Magyari Méda Imola, Str. Rozelor 27, Ludus, Jud: Mures, Románia. Magyar vagy angol nyelven keresek levelező­­partnert. 41 éves vagyok, érdekel az utazás, zene, képzőművészet. Németi Sándorné 8000 Székesfe­hérvár, Horváth I. lakótelep 18. IV. e. 24. 22 éves, csinos, szőke bőrdíszműves lány va­gyok. Kedvelem a könnyűzenét, a vízi sportokat, s szeretek autót vezetni. Külföldön élő férfiakkal leveleznék magyar nyelven. Körmendi Krisztina 1132 Budapest, Visegrádi u. 52/B III. 3. 40 éves, egészségügyi vonalon dolgozó nő va­gyok, férjem 45 éves gépkocsivezető. Gyermeke­ink: a fiú 14 éves, a kislány 7. Szívesen levelez­nénk hasonló helyzetű családdal a világ bármely tájáról magyar nyelven; későbbi kapcsolatterem­tés céljából. Szarvas Pálné 1147 Budapest, Jávor­ka Ádám utca 65. 35 éves budapesti tanárnő levelezne külföldön élő magyarokkal. Főleg grafológiáról, művésze­tekről, utazásról is. Olaszul, angolul is beszélek. Vizer Ágnes 1042 Budapest, Bán Tibor u. 41. Középkorú, nőtlen, színművész-fotóművész Kanadában élő férfi művészetek iránt érdeklődő hölgyek leveleit várja a világ bármely részéről. Minden levélre válaszolok. Elkán Imre, P. O. Box 612 Hamilton, Ont. L8N 3K7. Középkorúak vagyunk és két gyermekünk van. Szivesen leveleznénk idősebb, idegenbe szakadt házaspárral, vagy levelezésre és társalkodásra vá­gyó egyedülálló hazánkfiával, mély baráti kap­csolat szellemében. Horváth Csaba 1073 Buda­pest, Dohány u. 69. II/l. 2 Tartalom: Címlapunkon: Gyimesi táj FOTÓ: Z1KA KLÁRA Közgyűlés előtt a Magyarok Világszövetsége 3-4 Krónika 4-5 Beszélgetés Sütő Andrással 7 (Balázs Ádám) Pályázatunk: „Kossuth" falu Ohióban 6 Narancs a fán 8-9 (Zika Klára) A színházat nem igazgatni, rendezni kell 11 (Róna Katalin) Ismét az új Nemzetiről 12-13 Kolozsvártól Tel Avivig 14 Akit a masztix illata megcsapott 15 Tegnap Gyimesben jártam... 16-17 A per 18-19 (Gergely Jenő) Magamra vettem a nagy keresztet 19-20 (Pusztaszeri László) Farkasszemet nézve a múlttal és jelennel 22-23 (Zay László) Sajtótükör 27 (Összeállította: Balázs Ádám) Sport 29 (Szerkesztő: Vad Dezső) Szülőföldünk (rádióműsor) 31 Mellékletünkben: Kosztolányi Dezső: Április bolondja 1-2 Lőrincze Lajos: Böjtös szólások 4 Lemezbemutató 4 Benedek Elek Keresztrejtvény 4 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI: HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő BALÁZS ISTVÁN főszerkesztő-helyettes PUSZTASZERI LÁSZLÓ olvasószerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA GARAMI LÁSZLÓ Munkatársak: BALÁZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR REZES MOLNÁR ESZTER ZIKA KLÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom