Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Közgyűlés előtt a Magyarok Világszövetsége Ülést tartott az MVSZ elnöksége Pozsgay Imre államminiszter szól az elnökség tagjaihoz. Mellette Bognár József, az MVSZ elnöke és Randé Jenő főtitkár Nagy várakozás előzte meg a Magyarok Világszövetsége elnökségének április 12-iki ülését. Várható volt ugyanis, hogy a megújulás szándéka fontos elhatározásban ölt majd testet, s szólt a fokozott érdeklődés a fórum vendégének, Pozsgay Imre államminiszternek is. Bognár József elnöki megnyitója s az időközben elhunyt elnökségi tagokról - Boldizsár Ivánról, Kallós Ödönről, Rostás Istvánról - való kegyeletteljes megemlékezés után kapott szót a kormány és a társadalmi szervezetek kapcsolataiért is felelős vezető politikus. A magyar kormányzat nemzeti megbékélést hirdet Pozsgay Imre a külföldi magyarság és az óhaza kapcsolatának alakulásáról, az erre vonatkozó mai politikai koncepcióról beszélt, aminek kidolgozásában - mint mondotta - a jelenlévők is részt vettek. A Magyarok Világszövetsége és a kormányzat viszonyát - hangsúlyozta - ma már az egyesületi törvény szabályozza, az a törvény, amelynek januári, az Országgyűlés általi szentesítése igen fontos lépés volt a jogállamiság megteremtése felé .vezetőútón. Eszerint autonómia és partnerség kell hogy jellemezze ezt a viszonyt, másrészt e törvényből kiindulva kell végiggondolnia az MVSZ- nek azt is,''hogy milyen kapcsolódási lehetőségeket talál más mozgalmakkal, egyesületekkel. A politikai pluralizmus ugyanis - fűzte hozzá Pozsgay - az MVSZ-t sem hagyhatja közömbösen, enélkül nem alakítható ki új gondolkpdásmód a külföldi magyarokról. És ha mi, itt, Magyarországon a politikai pluralizmus szerepét pozitívnak látjuk, ez nyilván a külföldi magyarokat is arra készteti, hogy újragondolják viszonyukat az óhazával. Az államminiszter - mint kifejtette - azt várja, hogy olyan külföldi magyarok is jelentkeznek új partnerként, akik eleddig nem voltak erre hajlandók. Az, hogy Magyarország a jogállamiság felé halad, hogy plurális politikai berendezkedés felé tart, s hogy a helsinki záróokmánynak megfelelően eleget tesz az emberek, eszmék, gondolatok szabad áramlása követelményének, a kormányzat kezdeményező lépései nélkül is megmozdíthatják a külföldi magyarságot. A kormányzat azonban - hangsúlyozta - akar kezdeményezni. Akar, mert azt szeretné, hogy „e kis haza földje és az itt élők közössége minél több külföldi magyarban ébressze föl, hogy közösségben van ezzel a hazával.” A mai Magyarországról - fejtegette a továbbiakban - senki nem kényszerül politikai emigrációba. S ha ezt elfogadjuk - mondotta - akkor a világban élő magyarokat sem politikai szerepük szerint kell megítélni. A magyar kormányzat nemzeti megbékélést hirdet meg az egykori politikai emigrációval, amelyet ma már nem lehet politikai emigrációnak tekinteni, a korábbi történelmi előzmények nem képezhetnek akadályt a kapcsolatok építésében. Munkál-e ebben haszonelvűség? - tette föl az előadó a kérdést. Nem tagadta, hogy ilyen szempont is van, képmutatás lenne erről hallgatni. Magyarországnak szüksége van a nagyvilágban élő magyarság szellemi kapacitására, a velük való szellemi közösségre, számítunk a gazdasági szakértői réteg segítségére is. A lényeg azonban egy emelkedettebb nemzeti haszonelvűség, a kapcsolatépítésben a legfontosabb a humanista szándék, a nemzeti megbékélés igenlése. Ezzel függ össze az is, hogy az új sajtótörvényt követően zavartalan nyilvánosságot kell hogy kapjon az óhazában a külföldön élő magyarság. Hogyan alakul a jövőben a nagyvilágban élő magyarság száma? Ez ingadozni, akár növekedni is fog - vetítette előre Pozsgay - s ebben - fűzte hozzá - vannak nemkívánatos mozzanatok. Az várható ugyanis, hogy a világban való szabad mozgás lehetőségével - a gazdasági szerkezetváltás válsággal terhes körülményei között - az ifjúság legdinamikusabb része fog élni. De bármily keserű is ez - hangsúlyozta -, a kormányzat nem óhajt hatalmi eszközökkel élni. Szeretne azonban elérni egy olyan gazdasági-társadalmi fordulatot, hogy érdemes legyen itthon maradni. Ha tehát politikai emigrációra nem is kényszerül senki, gazdasági kényszerek továbbra is működnek. Disszidálásról azonban nem beszélünk többé. Önmagában senkit se minősítsen az, hogy elhagyja a hazáját vagy visszatér. Végül Pozsgay Imre javasolta az MVSZ elnökségének: a jövőben forFOTÓ: GÁBOR VIKTOR dítsanak nagyobb figyelmet arra is, hogyan foglalkozhatnának azokkal a magyarokkal, akik ezer éve élnek szülőföldjükön, s akaratukon kívül kerültek a korábbi nemzeti határokon “túlra."' Közeledés Erdély és 56 tekintetében is Tizenhét elnökségi tag fűzte hozzá gondolatait az államminiszter által mondottakhoz. Többen kifogásolták a kapcsolatépítés bürokratikus akadályait. Meleghy Gyula gyáriparos (NSZK) a vízum-meghosszabbítás körülményes voltát, a hosszadalmas határátkelést hozta fel példának. Rónai Rudolf, nyugalmazott nagykövet a szabadabb ingatlanhoz jutást sürgette. Halász György, a Magyar Hírek főszerkesztője levelek sorára hivatkozott, melyekben olykor rendőri önkény, máskor vámosok kukacoskodása miatt panaszkodnak a külföldi magyar olvasók. Anakronizmusnak nevezte a bejelentkezési kötelezettség gyakorlatát, s felkérte az elnökséget, hogy szorgalmazza annak megszüntetését. A nyugati magyarság és az óhaza kapcsolatának más, nem kevésbé érzékeny vetületeiről is szóltak a résztvevők. Meleghy. Gyula úgy ítélte meg, hogy a politikai emigráció közeledik az óhazához, hiszen egy nemzeten belül örök harag nem lehet. Hangot adott a hazai népszaporulatcsökkenés miatti közös aggodalomnak, valamint azon véleményének, miszerint fel kellene oszlatni a mai magyar parlamentet és általános, titkos választással teremteni meg a teljes demokráciát. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes azt emelte ki, hogy az új tájékoztatási törvény alapján felold-T ható lesz a korábbi egyoldalúság a magyar-magyar szellemi forgalomban. Felvetette, hogy külföldi magyar művészek, írók is tagjai lehessenek magyarországi szakmai szervezeteknek. Hubay Miklós író, a firenzei egyetem professzora úgy értékelte, hogy egy szép és nagy irodalom bontakozott ki a magyar szórványban. Szorgalmazta a még kiterjedtebb itthoni kiadást, s a nyugati magyar irodalom állandó könyvheti jelenlétét. Czigány Lóránt londoni irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége tagja, az MVSZ elnökségi ülés idején a budapesti Eötvös Kollégium vendégprofesszora, úgy fogalmazott, hogy Pozsgay Imrétől egy felvilágosult, civilizált kormány álláspontját hallotta. Osztotta azt az aggodalmat, hogy növekedhet a Magyarországot elhagyó fiatal értelmiségiek száma. Ez - mondotta - velejárója a liberális politikának, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a kiáramlás egy idő után fluktuációvá, majd visszatéréssé válik. Nádor György, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazgatója felvetette, hogy egy vadonatúj, a helyzethez alkalmazkodó ösztöndíjrendszerrel kellene a folyamat elébe menni. Bényi József külügyminiszter-helyettes elemzésében úgy vélekedett, hogy a hazai politika és a nyugati magyarság között Erdély kérdésében és 1956 megítélésében volt a legélesebb, elválasztó véleménykülönbség. Áttörésről beszélt e tekintetben, s mint mondotta, úgy érzékeli, hogy a magyar külpolitikával a nyugati magyarság egyre inkább egyetért. Emlékeztetett rá, hogy közeledik június 16-ika, Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulója. Szívből reméli - mondotta hogy ez a nap méltó temetést hoz. A nyugati magyarságnak erre az alkalomra várható népes csoportjait szívesen látjuk - fűzte hozzá. „Ám mindenkit arra kérünk, hogy a méltóság és tisztelet megadása mellett legyen tekintettel arra, hogy olyan politikai helyzetben van az ország, amiben az ütközéshez nem túl nagy szikra kell.” Legyen az MVSZ a magyar nemzetiségi szervezetek partnere Sok szó esett a szomszédos országok magyarságával való kapcsolattartás kérdésköréről. Többen utaltak rá - így Bognár József, Szántó Miklós -, hogy e kapcsolatokra az MVSZ korábban is törekedett, csakhogy a hivatalos, kormányzati álláspont eközben az volt, hogy a magyar kisebbségek sorsa-helyzete csakis az illető országok dolga-felelőssége. Ez a szemlélet ugyan gyökeresen megváltozott, ám mint Rátkai Ferenc utalt rá, olykor még mindig tapasztalható 3