Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
Nem értem, - miért tapostak el Budapesti beszélgetés Muráti Lilivel Muráti Lili, a harmincas-negyvenes évek nagy sikerű színésznője, férjével, Vaszary János színpadi író-rendezővel 1945 nyarán elhagyta az országot, és Spanyolországban telepedett le. Sokáig a nevét sem volt tanácsos itthon kiejteni, majd az elutasítás évei után több ízben járt itthon, filmjeit műsorára tűzte a Filmmúzeum és a múlt év ő^zén megszólalt a magyar rádióban is. Sőt elhangzott az Egy nap a világ kezdetű egykori sláger is, amelyet az 1943-ban Vaszary János által rendezett hasonló című filmben énekelt. Különös, hogy ezt a dalt és a filmet sokáig a háborús propagandával azonosították, holott az 1942-ben bemutatott Vaszary-darab filmváltozata nem a „végső győzelemre" buzdít, hanem egyéni életsorsokon keresztül a túlélés nosztalgiáját csillantja fel a néző előtt. Legutóbbi budapesti látogatásakor élete úgynevezett kényes vagy korábban annak tartott kérdéseiről is szót váltottunk Muráti Lilivel.- Művésznő, az ön nevével idestova három évtizede vagy még régebben találkoztam először. A felnőttek akkoriban nemcsak a budapesti rádiót hallgatták, és ön egy külföldi adásban a Szózatot mondta.- Igen. A madridi rádió magyar adásában. Hat hónapig voltam ott bemondó, mert amikor Spanyolországba kerültem, más kereseti lehetőségem nem lévén, valamiből élnünk kellett. Hat hónap múlva viszont már felléptem és abbahagytam a rádióbemondást. Elkezdődött a színházi karrierem, amely hosszabb és érdekesebb volt, mint az itthoni. Itt még nagyon fiatal, csinos és szemtelen voltam, és egy kritikus, Egyed Zoltán teleaggatott a világ legszebb szavaival. A reggel című lapban olyan kritikákat írt rólam, hogy sírva kellett fakadnom az örömtől. Én ilyen csodálatos lennék? Van nő egyáltalán, aki ilyen csodálatos? Ezáltal aztán elragadott a siker. Összesen tizenkét évig voltam magyar színésznő: 1932-től 1944-ig. Zilahy Lajos Tűzmadár című darabjában léptem fel először. Éppen mostanában olvastam a híres színigazgató, Bárdos Arthur könyvét, amelyben azt írja, hogy Zilahy egy finom, kék szemű, gyermeteg úrilányt keresett a szerepre. Bárdos pedig engem választott, aki szemtelen voltam és külsőre sem úgy néztem ki, ahogy a szerző elképzelte. A nagy sikerű premier után Zilahy azt mondta Bárdosnak, hogy te, Arthur, neked még sok bajod lesz ezzel a lánnyal, mert tigriskörmei vannak. Erre Bárdos azt felelte, hogy nem fogok csalódni benne, mert én egy tigriskörmű lányt szerződtettem és azt akarom, hogy gonosz legyen. Ezzel szemben, mint emberben, sosem csalódtam benne.- Sokáig dolgoztak együtt Bárdossal?- Nem maradtam sokáig Bárdosnál a Belvárosi Színházban, mert a pénz gyakran elcsalja az embert. Nekem akkor 75 pengő fizetésem volt egy hónapra, a mamámat játszó Berky Lilinek vagy a papámat alakító Beregi Oszkárnak száz pengő naponta. Ekkor a Vígszínház elszerződtetett napi 40 pengővel. Ilyen az élet. Tudom, ronda dolog volt... de később újra játszottam Bárdosnál.- Másodszor a Színházi Élet című lap egyik számában olvastam önről. Molnár Ferenc Csoda a hegyek közt című darabjának vígszínházi bemutatójáról írtak kritikát.- Mindent, ami később történt velem, annak köszönhetem, hogy Londonból - ahová filmezni szerződtettek - sürgősen hazahívtak erre a szerepre. Molnár Ferenc neve fogalom volt, még akkor is, ha engem a világhírű 20th Century Fox filmgyár szerződtetett. A kikérésre azonnal hazaküldtek és még a gondolata sem merülhetett fel, hogy vitába keveredjenek Molnár Ferenccel. A darab egyébként nagyon szép volt, egészen más, mint Molnár korábbi művei. Egy kis parasztlányt játszottam benne.- Siker volt?- Igen, de nem zajos közönségsiker. A Vígszínházban nehéz volt nagy közönségsikert aratni, pedig ott olyan szereposztásban mentek az előadások, mint talán a világon sehol. Törzs Jenő, a Gombaszögi nővérek, Góthék... Ebbe a társulatba bekerülni valóban olyan volt, mint a „csoda a hegyek között”.- Ön sokat filmezett is ebben az időben, de a filmjeit hosszú ideig nem játszották itthon.- Pedig ezek a filmek nagyon jók. Mintha most készültek volna. Máig teljesen érthetetlen dolog számomra a karrieremnek az égből lecsapása a sárga földig.- Mikor mentek el Magyarországról?-Először 1944 karácsony estéjén indultunk el... még az ajándékokat sem tudtam felbontani. Telefonáltak, hogy meneküljünk, mert jönnek az oroszok. Az ember a propagandától már ekkor nagyon meg volt félemlítve, hát menekültünk mi is, mint annyian mások. Talán hat-nyolc kilométerre hagyhattuk el autóval a vá: rost, amikor a férjem felocsúdott és megkérdezte, hogy hova a fenébe is megyünk? Mondom, megyünk a többi százezer ember után. És akkor visszafordultunk ... gyalog, mert az autót nem lehetett megfordítani a menekülők áradatában. A városba már nem tudtunk bejönni, mert Buda határában elfogtak az oroszok, de nem tudták, hogy Muráti Lilit és Vaszary Jánost fogták el, csak egy nőt és egy férfit, aki az útjukba került, amikor elkezdték az ostromot. Húsz-huszonöt más személlyel együtt bezártak bennünket egy pincébe, és néha éjszaka kivittek egy-egy embert, aki többé nem tért vissza. Én naphosszat vagy sírtam, vagy aludtam, de nem voltam boldogtalan. Az őrök egyébként rém kedvesek voltak hozzám, még azt is megengedték, hogy kimenjek az udvarra és elvégezhessem a dolgaimat. Húszfokos fagyban, a szabadban, de ez mégis csak nagy protekció volt, mert másnak nem engedték meg.-Aztán mi történt önökkel?-Többször kihallgattak és elengedtek, majd újra elfogtak. Ki-1. A kezdő színésznő a harmincas években 2. Eleganciája híres volt 3. Vígszínházi pályatársával, Komár Júliával 4. Ráday Imrével, Hunyadi Sándor „A lovagias ügy" című darabjában 5. Muráti Lili, ma 22
