Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
A kontyos széktől a rengő bölcsőig Székely faragók Alagon Kényelmesek a „kontyos” székek, háttámlájuk enyhén hátrafelé dől: egyenes, méltóságteljes tartást kölcsönözve a benne ülőnek. A háttámlák tetején nem egyformák a szemet gyönyörködtető, míves díszítések: az egyiken jobbra, a másikon balra néz a ráfaragott madár. Mert ezek a székek beszélni is tudnak! A Székelyföldön kialakult ősi szokás szerint, ha „arccal” egymásra néz a két egymás melletti szék, akkor békesség van a házban, ha viszont hátat fordítanak egymásnak, akkor a vendégnek tudni illik: a házigazdák éppen összevesztek, jó lesz mihamarább távoznia ... Csernátontól Brüsszelig Egy brüsszeli szálloda ebédlőjében ültem legutóbb ahhoz hasonló széken, amilyennel most az Alagi Állami Gazdaság újonnan létrehozott bútorfaragó üzemében találkoztam. Románia ugyanis Európa számos országába exportálja a székely-magyar fafaragók tehetségét dicsérő kézi faragású bútorokat. Bertalan Árpád az egyik legsikeresebb magyar állami gazdaság, az alagi műszaki igazgatója, a kezdetektől szívügyének tekintette az Erdélyből áttelepült faragók segítését. A gazdaság műhelyt épített számukra, gépeket és faanyagot vásárolt. Tucatnyi erdélyi menekültet foglalkoztat így a főváros határában létrehozott új faragóüzem. Többségük bebútorozott szolgálati lakást, különféle segélyeket, kiemelt fizetést kapott. Beilleszkedésük jobban sikerült tehát az átlagosnál; megfelelő állásuk és lakásuk van - mégis visszahúzódók, nem szívesen nyilatkoznak. Szinte valamennyiüknek maradt ugyanis rokona Erdélyben, kinek az édesanyja, kinek a testvére, kinek a gyermeke szeretne áttelepülni. Hiába magyarázom, hogy ezúttal nem az otthoni körülményeikről szeretnék írni, hanem magyarországi beilleszkedésükről, mégis arra kérnek: ne írjam le a nevüket. Valamennyien családegyesítési kérelmet adtak be Romániában és mindenféle nyilvánosság nehezítheti kérelmük teljesítését. Ezért a remény érzései óvatossággal, félelemmel párosulnak.- Feleségem és két gyermekem maradt Sepsiszentgyörgyön mondja csöndesen Z. G., aki ugyanolyan román gyártmányú marógépen dolgozik, mint amilyenen odahaza. - Az igazgatónk páratlanul rendes és odaadó ember, sok mindent köszönhetünk neki... Tavaly márciusban jöttünk át feleségemmel rokonlátogatásra — veszi át a szót egy mokány parajdi fiatalember. Még előtte a Kossuth Rádióban hallottuk, hogy itt lehet maradni. Mezőgépész az eredeti szakmám, de már Székelyudvarhelyen is foglalkoztam faragással. Először a 43-as Építőipari Vállalatnál dolgoztam, ám mivel itt Alagon több a fizetésem és a rokonaim is a közelben laknak, szívesen jöttem ide.- Nekem bizony volt néhány kellemetlenségem az anyaországban - jegyzi meg egy sötét hajú, bajuszos fiatalember. - Tavaly augusztusban, Nagyvárad közelében szöktem át a határon, napokig Debrecenben faggattak a hatóságok, majd Pesten „csöveztem”, a Keletiben, és más ideiglenes szállásokon húztam meg magam. A Tanács körút 28. szám alatti irodában végre azután rátaláltam az alagiak álláshirdetésére: ez az eredeti szakmám, itt végre azt csinálhatom, amit szeretek. Rákospalotán bérelt számomra lakást a vállalat, és egy évig nem kell érte fizetnem. A terveim? A faragás mellett más asztalosmunkákat is szívesen elvégzek és később szeretnék valamilyen zenekarban játszani. Segítség és üzlet Természetesen nem kizárólag a segítőkészség vezette az Alagi Állami Gazdaság vezetőit, amikor hajlékot és műhelyt kínáltak a szülőföldjük elhagyására kényszerült székely fiatalembereknek. Arra is számítanak, hogy a páratlan szépségű gyertyatartók és falitékák, „rengő” bölcsők és ebédlőgarnitúrák mielőbb vevőre találnak. Az egyedi bútorok seholsem olcsók, egy faragott bölcső például mintegy 30 ezer forintba kerül. Bizonyos azonban, hogy számos vállalat vagy szálloda szívesen rendezné be tárgyalóját, ebédlőjét a székely mesterek gyönyörűen faragott bútoraival - ha tudna arról, hogy léteznek... FOTÓ: GÁBOR VIKTOR B- A. 19
