Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-20 / 6. szám
Pontosan ötven évvel ezelőtt szentelték föl Domaszék első templomát. Nem égett le, se földrengés nem érte, szelíd hangú harangja ma is hívogatja a híveket, a közelmúltban mégis újat szentelt föl Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. Katolikus volt a régi is, és a mostani is az. Szent István törvényei szerint minden tiz falunak kellett egy egyházat állítania - utalt rá szentbeszédében a püspök - ennek az egy falunak immár kettő is van. Lássuk az okát. Községnek még a nyomai se látszottak 1938-ban, a templom a hatalmas tanyavilág Zöldfásnak nevezett iskolája mellé épült. Tégláit a hívek adták össze. Volt, aki egy véka gabonával, és volt, aki egy mázsával járult hozzá. Kiadós előkészítés után kezdték építeni tavasszal, és szeptemberben már föl is szentelhették. Amikor az ötvenes évek elején térképen kijelölték az új falu helyét, első szempontként állott a tervezők előtt, hogy az véletlenül se a templom körül épüljön föl. Ésszerűtlenül választottak, laposabb területen áll a falu, mint Zöldfás, és ez talajvizes időkben nem utolsó szempont. Váltig hangoztatják azóta is a faluba beköltözők: rossz helyre épült, föltehetően nem lehet már helyrehozni a fölülről sugallt tévesztést. Az egyébként szépen gyarapodó faluból kijártak tehát a tanyára a hívek, ha templomba akartak menni, vagy betértek, az egyik régi parasztházból átalakított kápolnába. Most tehát annyi történt csupán, hogy hívei után ment az egyház. Varga Ferenc plébános kezdte dédelgetni a templomépítés tervét, ami clmw(űmsmkús cßotnaszilwv i i i r-' i oci Iz ij Atn un . il • i \ i i il .'Ka IvirnnlAi'iii» laolÄliokk loír\;<i tololha ujra csalradományok gyűjtéséből, külföldi segélyek csapjainak a megnyitásából, és az építési engedélyek megszerzéséből állott, de mire belevághatott volna az igazi munkába, hirtelen halál szólitotta el. Utódjára, Lackó Ferencre maradt az építés. Három évvel ezelőtt rakták le az alapkövét az akkori püspök, dr. Udvardy József közreműködésével, és korunk halogatott-nyújtott határidős világában igen hamar el is készültek vele. Perczel Dénes tervezte az épületet is, belső berendezését is, a kivitelező pedig Báló József lett. A telket Kószó Istvánné és Kószó Etelka adományozta. Szép lett az új templom. Magas, és tornya is van, akár a régieknek, de hasonlóság legföljebb leírva található a régiek és a mostani között. Fala kívül is, belül is hófehér, minden kiugró-beugró díszítés nélkül. Tetejét palával borították, tornya pedig elölhátul teljesen nyitott. Mintha két nagy lapot támasztottak volna egymáshoz. Hatalmas A betűnek néznénk, ha átkötő keresztvasból csak egy lenne. Három van belőle, három harang helye. A kicsi és a nagyobb harang már a helyén is van, nemrég öntötték ki őket Orbottyánban, de a legnagyobbra még várni kell. Belül a szentély nem különül el építészetileg a hajótól, oltára modern és egyszerű, szószéke alig különbözik a szónoki székektől, és a tabernákulum csak egy kicsike szekrény az oltár mögötti falon. A padok is annyiban hasonlítanak a régi templomi padokhoz, hogy ülni és térdepelni lehet bennük, de anyaguk is, formájuk is egészen mai. Hegesztett vasszerkezetekre rakták föl a deszkákat, anélkül, hogy evvel a szegénység látszatát keltenék. Legfőbb dísze a templombelsőnek az oltár mögötti, mennyezetig érő hatalmas kereszt, rajta a szintén modern fölfogásának mondható Krisztussal. Rézből domborították. Hajszálpontosan tíz órakor kezdődött a templomszentelési szertartás. Buszokkal és személykocsikkal érkeztek a hívek és kíváncsiak Szegedről, a környékről és a távolabbi településekről. A résztvevők létszámát legföljebb felbecsülni tudjuk. Hogy 1. A templom kívülről FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN 2. Hívek a templom előtt 3. A püspöki szentbeszéd A SZERZŐ FELVÉTELEI ne tévedjünk, inkább azt mondjuk, több ezren voltak. Egyházi személyiségek kíséretében vonult be a püspök a templomba, először a tervező adta át neki a kulcsokat. Megáldotta a vizet, a tisztaság, a megtisztulás jelképét, és körbejárva, meghintette vele a falakat. Határozott, okos és jól fölépített szentbeszéde élén az építőknek mondott köszönetét, a két plébánosnak, az adományozóknak és a külföldi segélyszervezeteknek, utána a társadalmi munkásoknak. Furcsának tűnt ezt a kifejezést szentbeszédben hallani, de csak azt jelzi, hogy ebben is, miként minden mondatában, a valós tényekre támaszkodott. Hasonlóan természetes szókörnyezetében említette a baracktermelést is, mint a homoki területek jólétének a forrását, amit a szeszélyes időjárás az utóbbi években is gyakran tönkretett. Kicsit se csodálkozzunk rajta, hogy ennyire kötődni tudott a tájhoz és emberéhez, hiszen huszonöt évvel ezelőtt ennek a falunak volt a plébánosa. Talán az ő fejében fogalmazódott meg először, hogy szükség lesz majd új templomra, két utóda fölépíttette, ő pedig püspökként visszajött fölszentelni. Többek között arról is beszélt, miért érdemes napjainkban új templomot építenünk. Miért nem elég maga az iskola? Naponta halljuk, itt tönkretették a telefont, ott szétvertek valamit, kitördelték a fákat, és rablásokig-gyilkosságokig terjednek a rossz hírek. Akik elkövetik ezeket, többségük kijárta az általános iskola nyolc osztályát. Szuggesztív erejű beszédében emlékeztetett Grósz Károly miniszterelnökkel a közelmúltban történt találkozásukra. Búcsúzáskor arra kérte a miniszterelnök a püspököket, foglalkozzon az egyház is a Fiatalokkal. Adjon segítséget ahhoz, hogy hazaszerető, felelősségteljes felnőttek váljanak belőlük. Gyulay püspök intette a seregnyi hívőt, tartsa meg a vasárnapot, és pihenéssel, családi körben töltse el. Annyira hajtjuk magunkat, szinte észre se vesszük, hogy széthullanak a családok, és tönkremegyünk magunk is. Utalt arra is, hogy hazugságban nem lehet élni. Hitlert, Sztálint és magyar tanítványát Rákosit említette közvetlen példaként. Az első pályája igen hamar véget ért, de a másik kettőről csak mostanában derül ki, mennyit ártottak azzal, hogy félrevezették a tömegeket. A szentmise későbbi részeiben megkente szentelt olajjal az oltárt és a falakat, tömjénnel meg is füstölte, így a fölajánlás és az áldozás-áldoztatás már fölszentelt templomban történhetett. A hívek tömege kívül az utcán is együtt énekelt és imádkozott a bentlévőkkel. Nagy áldozatok árán, sok munkával készült el Domaszék második temploma is. Az elsőről azt mondták a környékbeli öregek, akik annak idején Fiatalként dolgoztak érte, hogy a nép izzadta ki. Talán nem ünnepieden kijelentenünk, a második is így épült fel. Kép és szöveg: HORVÁTH DEZSŐ 19