Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-09 / 1. szám
BORSOS MIKLÓS Szobrászművész, grafikus, a kortárs magyar képzőművészet egyik legerőteljesebb alkotó egyénisége. 1906-ban született, tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, de hamarosan nekiindult a világnak és főleg Olaszországban, illetve Franciaországban önképzéssel gyarapította szakmai ismereteit. Pályáját festőként kezdte, 1933 óta kőszobrászattal, rézdomborítással és rézmetszéssel foglalkozik. Nyaranként, évtizedek óta Tihanyban dolgozik, 1945-ig Győrben, azóta a fővárosban él. 1945-ben a Művészeti Tanács tagja, 1946-60- ig az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Szobrászi működése mellett jelentős grafikusként és könyvillusztrátorként is számon tartja a művészettörténet. Munkácsy-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), kiváló művész (1972). Magára hagyott tehetség Hogy milyenek vagyunk? Mennyit érünk? Embere válogatja, mint minden más nemzetnél. Nehéz volna e szellemben boncolva elemezni. De a döntő érvek csak az erkölcsiek lehetnek, az, hogy e téren milyen történelmi súly vagy háttér van egyénben, társadalomban. Ennek velejárója a tehetség. Nem éppen a művészi tehetségre gondolok, hanem általában arra, hogy valaki milyen hőfokkal foglalkozik dolgaival, hogy milyen a tehetséggel való egyéni vagy társadalmi bánás. És itt meg kell állnom. Szomorú tény, hogy az egyéni állhatatosságon kívül a tehetség legtöbbször magára volt hagyatva. Azért ment Nyugatra a múltban is annyi tehetség, hogy kibontakozhasson. Jó példa erre Misztótfalusi Kis Miklós. Nyugaton világhír és megbecsülés - itthon becsmérlés és tragédia. Nem voltunk soha míves nép, földesúr- és parasztország voltunk. Nyelvünket a parasztság őrizte meg és a székelység. A mai nyelvromlás olyan méretű, amin nehezen lehet már segíteni. A külföldön élő magyarok sikerei nem íródnak a magyarság javára - beolvadnak más nemzetekébe. A magyarság is részt vesz a világ mai zűrzavaraiban. Nehéz és kegyetlen, harcokkal teli életében vitézi küzdelem, hogy megállja helyét és megtartsa feldarabolt kis földjét - a földet, amely szép és szent annak, aki megérdemli, hogy magyar legyen. Ennyit érünk. I l Magyarok az ezer tó országában- Majd meglátod, micsoda felemelő érzés, hogy csak azért, mert magyar vagy, mindenki szeretettel fogad, tudnak rólunk, nem keverik össze Budapestet Bukaresttel - mondták a barátaim, amikor megtudták, hogy Helsinkibe készülök. Igazuk volt. Megható, ahogy a finnek ragaszkodnak a testvériség örökségéhez. Ez a rokonszenv az ott élő magyarokra is kiterjed. Finnországba az utóbbi évtizedekben házasság vagy tartós munkavállalás révén kerültek magyarok. A finnmagyar testvérvárosi kapcsolatok évente ÍO- 12 házasságot „eredményeznek”, többnyire a lányok jönnek ide férjhez. Szám szerint nincsenek sokan, körülbelül kétszázan élnek szétszórva az ország területén, elég nagy távolságokra egymástól. Ezért magyar egyesületek nem működnek; a Magyar Intézet, a Finn-Magyar Társaság, a kereskedelmi kirendeltség és a követség teremt alkalmat kapcsolattartásra. A követségen rendezett „magyar nap”-ra több száz kilométerről is eljöttek a magyarok gyerekeikkel, unokáikkal, finn családtagjaikkal.- Sokat tanulhatunk a finnektől - magyarázta e találkozón Nyirkos István, a kétoldalú kulturális kapcsolatokat istápoló Helsinki Magyar Intézet igazgatója. - Finnországban soha nem írták elő a tudósoknak, hogy mi a legfontosabb téma, amit kutatni kell, mégis tudták. A tudomány és a gyakorlat között sokkal szorosabb a kapcsolat, mint Magyarországon. A tudomány stratégiai tényező a gazdaságban. Ha gazdasági bajok voltak, a tudományra, oktatásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek. Ennek köszönhető a „finn csoda”. A kötődés szálai A Finnországban és Európában egyaránt jól ismert Pap József is ezt látja a saját szakterületén.- Gyorsan, pontosan és jó minőségben kell dolgozni - mondja - másképp lemaradunk a versenyben. Én képviselem Finnországot a színesfémmel foglalkozó Európai Öntőkonferencián, tagja vagyok a Gyáriparosok Szövetségének és a Mérnököket Továbbképző Bizottságnak. Érdekes karrier a Pap Józsefé. 1948-ban testvéreivel, feleségével és kétéves kislányával érkezett Budapestről - ki hinné ma már - egy trapézszámmal. Egy-két évig dolgoztak a cirkusszal, aztán Pap úr visszatért eredeti szakmájához. Mint fémöntő mester helyezkedett el, s öt évvel később önállósította magát. Espoe-ban már messziről látni a feliratot: Special Valimo J. Pap. Az üzem - amely családi vállalkozás - különleges, elsősorban emelődaru- és röntgenalkatrészeket gyárt. A gyönyörű növényektől díszes irodában beszélgetünk. Házigazdám elmondja, hogy rendszeresen járnak haza, és nemcsak magánemberként; sok millió forint értékben vásárol magyar alumíniumot. Átsétálunk, immár felesége társaságában közeli házukba. Megcsodáltam a szaunát, az uszodát, a tornatermet, a sziklába vájt borospincét, de a legnagyobb meglepetést a magyar könyvtár okozta. Bevallom, nem számítottam arra, hogy a társaságot annyira kedvelő házigazda, aki kugliversenyekre jár, s tagja egy sor klubnak, ennyire szereti a könyveket. A könyveket már együtt nézegetjük egy másik híres espoe-i magyarral, Papék jó barátjával. Gaál Gábor nevét a magyarországi geológusok is jól ismerik, hiszen a geológia területén is rendszeres és élő a finn-magyar szakemberek kapcsolata. Minden nyáron 3-4 geológus jön Magyarországra és ugyanannyi megy tőlünk Finnországba. Gaál Gábor elnöke a Cogeodata nemzetközi szervezetnek, amely főleg a komputerek geológiai alkalmazásával foglalkozik. Újra és újra beleesem abba a hibába, hogy a tudósokat magányos, kicsit sótlan embereknek képzelem. Nos, Gaál Gabi, ahogy a barátai nevezik, alaposan rácáfol az előítéle- yV_rN teimre. Valami őserő árad belőle, az embere- L-/~\/ Pap József az üzemében készült alkatrészekkel Gaál Gábor geológus térképeit magyarázza 21
