Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-06 / 5. szám
J/{ anm\ w emura Az új alkotmány előkészítése során neves szakemberekből álló tudományos albizottság alakult, hogy véleményével, tanácsaival alátámassza nemzeti jelképeink, így államcímerünk törvényes rendezését. 1988-ban emlékeztünk meg első királyunk, Szent István halálának 950. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a világ magyarsága nemcsak a nagy királyra, hanem nemzeti jelvényeinkre is emlékezett. így került előtérbe a szent korona, a magyar címer és nemzeti zászló, és felmerült annak a gondolata, hogy időszerű lenne visszatérni ősi nemzeti jelképeinkhez. Nem soroljuk ugyan nemzeti jelvényeink közé, de elöljáróban szólni kell első hadi jelképünkről, a turulmadárról, amiről az elmúlt évtizedekben nem sokat hallottunk. A nyelvészek a karul szóval hozták kapcsolatba, és a karvallyal azonosítják. A történészek azonban inkább hajlanak arra, hogy valójában ázsiai vadászsólyom volt. Semmiképpen sem saskeselyű, ahogy az emlékműveken látjuk. Anonymus szerint Álmos teherben lévő anyjának, Emesének álmában isteni látomása volt turulmadár képében, amely mintegy rászállva teherbe ejtette. Egyszersmind úgy tetszett Emesének, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak. Innen az Álmos elnevezés és az Árpád-ház eredetmondája. Kézai Simon szerint Attilától Géza vezérig a koronás fejű turul volt a magyar hadi jelvény (ezzel Kézai a saját korát vetítette viszsza). A Képes Krónikában többször láthatjuk, időben először Attila pajzsán, majd a hadi zászlókon. Áz erdélyi magyarok 1321 óta sasos zászló alatt vonultak hadba. Erdély címerében is benne van az erdélyi magyarságot jelképező turul sasmadár. A turul tovább élt más jelképekben, majd 1883-ban Turul lett a címe a Heraldikai és Genealógiai Társaság tudományos folyóiratának. Ez 1950-ig igen magas színvonalú értekezéseket közölt a címertan és a családtörténet területéről. Az ötvenes éveket azonban, a társasággal együtt, nem élte túl. A folyóirat hiányát ma is érezzük, felújítására törekszünk. A turult még nem számítjuk nemzeti jelvényeink közé úgy, mint a koronázási jelvényeket, a magyar államcímert és a nemzeti zászlót. Koronázási jelvényeink Európa egyik legépebben megmaradt, középkori együttese. Ez a megkülönböztetett szakrális tiszteletnek köszönhető, amellyel az egész nemzet a koronát és a többi jelvényt, a jogart, a palástot, az országalmát és a kardot körülvette. A koronázási jelvények a magyar történelemben különös jelentőségre tettek szert. A közvélemény csak akkor tekintette érvényesnek a koronázást, legitimnek az uralkodót, ha a hagyományosan használt jelvényeket állította az államiság középpontjába. E jelvényeket ugyanis az államalapító Szent István örökségének tartották és tartják. 1. Ósmagyar turulóbrázolás egy rakamazi sírlelet hajfonatdíszén 2. Pajzsra emelt, támaszték nélküli kettős kereszt IV. Béla (1235-1270) pecsétjén 3. A magyar Anjou-uralkodók címere 4. Hármas halmon álló kettős kereszt I. (Nagy) Lajos (1342-1382) pecsétjén Mintegy 800 éve, hogy történelmi címerünk egyik alkotóeleme, a kettős kereszt megjelent III. Béla király (1172-1196) pénzein. Ez Krisztus keresztjét idézi, ősi szimbolikája már a középkorban fokozatosan háttérbe szorult, és a középkor végén már úgy vélték, hogy Szent István király pápai adományként kapta. Ebből fejlődhetett ki az ország feletti hatalomra utaló szimbolika. A kettős kereszt III. Béla idején már nem az egyház, hanem az állam, a birodalom jelképe volt. III. Béla királyról tudjuk, hogy Bizáncban nevelkedett. Később már vőjelöltté, a birodalom örökösévé lépett elő, de hazatért és magyar király lett. A kettős kereszt az ő pénzein jelenik meg először, 1190 körül. Ezzel a magyar függetlenséget hangsúlyozta: nem a Bizáncnak való alárendeltséget, hanem a magyar államhatalom egyenjogúságát. És el is fordult a császárvárostól: Róma felé tájékozódott. A magyar kettős kereszt az Anjou-uralkodókon keresztül eljutott Nápolyba, innen Franciaországba. így elmondhatjuk, hogy hazánk ajándékozta meg Európát a kettős kereszttel. Ez azóta igen sok világi, megyei, városi, tartományi címeren is feltűnt. Eredetileg a kettős kereszt lebegett, talpazata nem volt. Ezt láthatjuk III. Béla érmén, II. András pénzein és IV. Béla függő pecsétjén. A hármashalom az Anjouk idejében jelent meg. Eredetileg a kereszt három lábon állott, ebből lett a három halom. Nagy Lajos pecsétjén, címerein, érméin a há-1W/y/ 6
