Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-06 / 5. szám
rom halom még nem zöld színű, hanem színtelen. A csúcsíves művészet lóhereívéből fejlődött ki, kora gótikus stíluselemként. A későgót korban veszt sík felületű formájából, majd a reneszánszban plasztikussá válik. A barokk kor a természetes hegyet alkalmazta, 1874-ben ezt vették át. 1202-ben, Imre király pecsétjén jelent meg a vágott pajzsmező. Itt a sávok között oroszlánokat látunk. Ezek 1222-ig, az Aranybulláig maradtak meg, utána az Árpádok nem használták az oroszlánokat. Az oroszlános ábrázolás spanyol hatásra utal, mint ahogy az Aranybulla pecsétjét is spanyol mester vághatta. A sávos mező a középkori aragon címerre vezethető vissza. Ez befolyásolhatta Imre királyt, hogy a függőleges aragon vágások mintájára vízszintesen sávozott pajzsot vésessen a pecsétjére. Az Árpád-ház kihalása után az Anjouk, az Árpádokkal való rokonság és a trónigény hangsúlyozására, megtartják az Árpádok vörös-ezüst színeit, de családi címerükként beiktatják a liliomot is. Címerünk így egyre össszetettebb lett. Az Anjouk lilioma után Zsigmond korában megjelent a cseh oroszlán és a brandenburgi sas. A cseh királyság jelképe az oroszlán volt (amit a mai Csehszlovákia is megtartott, és nem tagadott meg). A magyar heraldikára jellemző, hogy csaknem minden uralkodónk változtatott valamit a címeren, sőt nemegyszer saját régi címerüket is átszerkesztették uralkodásuk idején. Mátyás király egyik címerén például a fekete holló középen, a másikon ellenben oldalt látható. Címerén, mivel cseh király is volt, természetesen a cseh oroszlánt is megtaláljuk. A Habsburg uralkodók a Magyarországot szimbolizáló pajzsmezőket gyakran egyesítették más országaik, tartományaik, illetve a magyar korona társországai és melléktartományai címereivel és a királyságot szimbolizáló pajzskoronával. A társországokat is magában foglaló címert középcímernek (egyesített címernek) nevezzük. Ezen láthatjuk Dalmácia címerét: kék mezőben három, koronás oroszlánfejet. Horvátországot vörös-ezüst, szabályos sakktáblára emlékeztető kockák jelképezik. Szlavónia címerében már 1197- ben feltűnik a nyest, amely két ezüst sáv között, vörös mezőben jobbra fut. Erdély címere három részből áll: emelkedő sas, a fölötte növekvő félholddal és napkoronggal. Ez a székelység ősi jelképe: olyan szorgalmasan és éberen figyelik és őrzik az ország határát, mint a hold és a nap a földet. Erdély harmadik címereleme a hét vár (Siebenbürgen), ahonnan német nevét is kapta. Fiume jelképe, - a várost „külön testként” Mária Terézia 1779-ben csatolta hozzánk - kétfejű sast ábrázol. Karmait balra dőlt korsón tartja, ebből víz folyik. Ez a kifogyhatatlan tengervízre utal. Ráma (Bosznia) címere: könyökben hajlott, jobb férfikar, amely kivont görbe kardot tart. A Habsburg uralkodók alatt is történtek kisebb változtatások. Mária Terézia pl. két címert is használt. Az 1741. évi címere szívpajzsában Magyarország kis címere van, a nagyobbik pajzsban Csehország, a társországok és ékben betoldva Ausztria és Burgundia címere. Később, 1745- ben, amikor a királynő férje, Lotharingiai Ferenc német-római császár lett, megjelent az új címer: középen a császárságot ábrázoló kétfejű sas, a magyar címer erre van ráhelyezve. A középcímer akkor olyan tartományokat, képzeletbeli területeket is tartalmaz, amelyekhez a Mária Terézia-kori birodalomnak már semmi köze sem volt. Címerünk teljes kifejlése 1385- ből való, ekkor Magyarország pecsétjének nevezték. Itt látjuk rajta először a koronát, de még nyitott, liliomszerű formában, a pajzs bal szegletére akasztva. 1464-ben már zárt a korona. A Szent Korona azonban annyira féltett, rejtett ereklye volt, hogy még a címerfestők sem láthatták. Ezért látunk régi címereinken annyi nyitott abroncsos koronát, mert a címerfestők képzelet után alkották. Ezen Mária Terézia változtatott: megengedte, hogy a festők megtekintsék a koronát, és aszerint fessék meg. A pajzstartók (címertartók) a 14. században honosodtak meg. Károly Róbert korában (1334) sárkányok, Zsigmond idején (1389, 1395) öt szárnyas sárkány tartotta. Mátyás 1479. évi pecsétjén a főpajzsot hat kisebb vért környezi, ezt két térdelő angyal őrzi, három angyal pedig mögötte őrködik. 1848-ban a nép követelte az „országos címer” régi jogaiba való visszaállítását, valamint hogy minden középületen, közintézetnél használják. Ezt az 1848: Xll. törvénycikk rendelte el. A koronát a Habsburgok trónfosztása és a Függetlenségi Nyilatkozat után (1849. április 14.) vették le róla. A kis címer hasított, vagyis egy függőleges vonallal kettéosztott pajzsból áll. Jobbról nyolc vörös-ezüst pólya, balról vörös mezőben, hármas zöld halmon álló, nyílt arany koronából kiemelkedő ezüst kettős kereszt. A középső halom kiemelkedik. Ehhez jött később címertartóként két lebegő angyal, vállig érő, sötétszőke vagy világosbarna hajjal. Ezt a kis címert és a fentebb említett egyesített címert 1874- ben királyi rendelet szabályozta. A következő szabályozás 1915- ben volt. Az angyalok mellett engedélyezték a címer olyan módon való használatát is, hogy a pajzsot jobbról cserfaág, balról olajfaág övezze, mint a háború és a béke kifejezője. Legbonyolultabb címerünket az 1916: XV. törvény rendelte el. A címert egyik oldalán griffmadár, a másikon angyal tartja. Magasabb részén a császári, kissé alacsonyabban a magyar korona nyugszik. Középen a Habsburg- Lotharingiai uralkodóház genealógiai címere és a főhercegi korona van. Ezt követik az uralkodó kitüntetései: az Aranygyapjasrend, a Mária Terézia-rend, a L—T\/ 5. Címerünk II. Rákóczi Ferenc fejedelmi zászlaján 6-7.1848/49 es hadi zászlók koronás és a trónfosztás utáni, úgynevezett Kossuth-címerrel REPRODUKCIÓK: GÁBOR VIKTOR 7
