Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

HAZAI KÖRKÉP 31

Karácsonyok

„Kik messze voltak, most mind összejönnek, a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von" - írja a költő, Kosztolányi Dezső Karácsony című versében. A szépen csengő sorok csak azt mondják el, amit mi egyszerűen és kissé prózaian úgy szoktunk megfogalmazni: a karácsony a család, a szeretet, a békesség ünnepe.

De minden karácsony ennek jegyében telik-e el? Ez nem valószínű. Az azonban bizonyos, hogy minden ember életében volt egy különlegesen emlékezetes karácsony, amit soha nem felejt el. Riportalanyaimnak tehát csak annyit mondtam: karácsony. És beszélni, mesélni kezdtek. Az egyikük egy régi kedves emlékről, egy megőrzött hangulatról, a másikuk egy gyermekkori élményéről, megint mások a mostani karácsonyi gondokról és az eljövendő ünnepekről.

H. Zs.-né 46 éves főkönyvelő.- Első osztályos lehettem, az ötvenes évek legelején. Kint hullott a hó, bent a lakásban ínycsiklandozó bejgliillat terjengett. Nagypapa, a bátyám meg én már visszatértünk a „kötelező” karácsony délutáni sétából, a nagymama és édesanyám a konyhában. Izgatottan vártuk, hogy megszólaljon a csengettyűszó, amikor beléphettünk a meglepetések világába, a nagyszobába. És végre megszólalt. Valósággal feltéptem az ajtót, úgy rohantam be. Élőttem a gyertyafényes, csillagszórós fenyőfa, mellette Apuka és Nagypapa ünnepélyes arccal. Engem nem érdekelt a fenyőfa, nem érdekeltek az ajándékok, hanem felkiáltottam:- Apuka, hol van?- Itt az orrod előtt, kislányom. Több mint két méter.-Jaj, apuka, nem a fa, hanem az, aki hozta.- Az angyalka? Hát ő a csengettyűszó után kirepült az ablakon.- De hát az ablak zárva van.- Persze, hogy zárva, én zártam be gyorsan, mert esik a hó.

Ezután elénekelte a családom a „Mennyből az angyalt”. Én persze nem énekeltem velük. Csalódott voltam és mérges. Elhatároztam, a következő karácsonyon résen leszek. Nekem látnom kell az angyalkát. Látnom kell, milyen a ruhája, mekkora a szárnya és milyen frizurát visel.

A családban ugyanis már javában folyt a vita, hogy beondoláltassák-e a'hajam tavasszal az első áldozásra - amikor én magam is földig érő, fehér angyalkaruhába öltözöm -, vagy tekerjék koszorúba a két varkocsom.

Aztán egy napon elmentünk a fodrászhoz, ahol göndör fürtöket varázsoltak szöghajamból. És miután vasárnap a templomban v$get ért az áldozási ceremónia, a nagymama elvitt egy fényképészhez is.

Már a következő karácsonyra készültünk, már megírtam a Jézuskának a levelet, hogy milyen ajándékot szeretnék, amikor egy este a szüleim komor arccal a szobájukba hívtak. Elmondták: édesapámat behívatták a minisztériumba, és egy fontos bácsi megfenyegette, ha én még egyszer áldozok vagy meglátnak a nagymamával a templomban, elveszíti az állását. Apuka először tagadni próbálta, hogy „vallásos szellemben” nevelné gyermekeit, de akkor elé tették az én fehér ruhás, gyertyás, gyöngypártás áldozási képemet. Szüleim ezután rám parancsoltak: felejtsem el

örökre a Jézuskát, az angyalokat és az egyéb badarságokat, majd azon nyomban elhatározták: többé nem lesz karácsony nálunk. Sem fa, sem ajándék. Csak a bejgli maradt meg továbbra is, nagymama és anyuka mindig együtt sütötték.

T. A., a budapesti Corvin Áruház egyik vezetője.- Én azt hiszem, az egész világon ismerik a magyarok azt a reklámot, hogy Nincs karácsony Corvin nélkül. A Corvin ugyanis a főváros legrégebbi áruháza, 1926-ban épült, és túlzás nélkül állíthatom, hogy ma is a legismertebb áruház az országban. Gondolja meg, évente háromszor annyian fordulnak meg nálunk, mint ahány lakosa van az országnak. Ha úgy tetszik, minden magyar lakos, csecsemőtől az aggastyánig minden évben háromszor jön el a Corvinba. Most mégis nehéz nekem a karácsonyról beszélni. Mert ha a tavalyiról szólok, akkor félrevezetem az embereket, a tavalyi karácsony ugyanis nem volt jellemző, a tavalyelőtti pedig végképp nem. Tavalyelőtt féltek az emberek a forgalmi adótól és mindent megvettek. Akkora volt a vásárlási láz, hogy valósággal kifosztották az áruházát. Tavaly karácsonykor pedig viszszaesett a forgalom, no nem az árbevétel szempontjából, hanem mennyiségileg, az árak ugyanis közben emelkedtek. S hogy mitől volt a visszaesés? Lehet, hogy kevesebb pénzük volt az embereknek, de az is lehet, hogy nem volt igazán széles nálunk az áruválaszték. Nem volt például elég színes televízió, nem volt hűtőszekrény, és egyéb műszaki és háztartási cikkek is hiányoztak.

S hogy milyen lesz az idei karácsonyunk? Ezt csak a jóisten tudhatja. Képzelje el, itt a tél, s még őszi forgalom sem volt. Kétségbeejtő, hogy mennyire nem mennek a cipők, a csizmák, és nem vesznek az emberek télikabátot sem. Én sajnos nem látok bele a vásárlók zsebébe, nem tudhatom, miért nem vásárolnak. Lehet, hogy azért, mert nincs pénzük, de az is lehet, hogy a kellemes meleg ősz az oka. Talán ha három napig esne az eső, vagy