Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
32 KARÁCSONYOK adná isten, három napig havazna, akkor kiderülne, hogy szegényebbek lettek-e az emberek. K.. Z.-né 47 éves vállalati osztályvezető.- Nekünk a legszebb, a leggazdagabb karácsonyaink úgy tíz esztendővel ezelőtt voltak. Tíz éve a nagyobb fiunk 13 éves volt, a kisebbik 12, a két kislány pedig 10, illetve 8 éves. Mindig hatalmas, mennyezetig érő fát állítottunk. Amíg én a konyhában a vacsorát készítettem, bejglit és süteményeket sütöttem, a gyerekek édesapjukkal feldíszítették a fát. Amikor elkészültünk, ünneplő ruhába öltöztünk, meggyújtottuk a csillagszórókat és a gyertyákat, elénekeltünk egy-két karácsonyi dalt, és kiosztottuk az ajándékokat. A gyerekek játékokat, ruhaneműt kaptak. Aztán leültünk a gyertyával, fagyönggyel, fenyőággal feldíszített asztalhoz vacsorázni. Szentestére mindig rántott halat és sült krumplit csinálok, utána következnek a sütemények, és a gyerekek annyi déligyümölcsöt ehetnek, amennyit csak akarnak. Szóval olyan szép emlékek élnek ezekről a régi karácsonyokról, hogy elhatároztuk a férjemmel, amíg együtt van a család, ragaszkodunk a családi hagyományokhoz. És szerencsénk van, mert együtt vagyunk. A két nagyfiú még egyetemre jár, a nagyobbik lányunk főiskolás, és a legkisebb idén fog érettségizni. Szép lesz tehát az idei karácsonyunk is. Csak amíg odáig eljutunk, addig bosszankodom rengeteget. A gyerekeknek már nem veszünk karácsonyra ruhaneműt, mert félő, hogy nem találjuk el az ízlésüket. A ruhavásárlást már önállóan intézik, persze a pénzt nekünk kell hozzá előteremteni. Az ajándék, a meglepetés mostanában könyv és hanglemez. Csakhogy a könyvárak és a hanglemezárak is úgy felugrottak, hogy komoly fejtörést okoz, kinek mit vegyek. Aztán itt van a déligyümölcs. Döbbenten látom a piacon, hogy majdnem kétszer annyiba kerül, mint tavaly. Én nem adhatok a felnőtt gyerekeimnek fél-fél narancsot karácsony estére. És itt van a téliszalámi. Már most is olyan drága, hogy egy átlagos keresetű család
