Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

KILÁTÓ 19 kis nehézségek árán 1964-ben megvá­sároltuk a negyven acre-s területet egy százötven éves kis tanyasi házzal. Vezetékes víz nem volt, a forrás nyá­ron elapadt, tűzoltók hozták a vizet. Kezdetben Rakaczky M. Bazil atya volt itt Athanáz testvérrel és két nö­vendékünkkel, Cirillel és Marcellal. Magam egy autóbaleset és egy súlyos műtét után kerültem ide, 1966-ban, míg Bazil atya előbb engem helyette­sített Lorainban, majd ő oda, én ide lettem kinevezve. Nekifogtunk egy tábori oltár s a gránit keresztút építé­séhez, és öreg magyarok segítségével a hajdani szénapajtát kápolnává, az istállót garázzsá alakítottuk. Ez utób­bi kezdetben ebédlőnek, cserkészfog­lalkoztatónak szolgált. 1967 szeptem­berében volt az első búcsú a tábori oltárnál. A hívek lelkesedése leírha­tatlan volt. A munka nagyja azonban csak ezután következett. A hívek ál­dozatvállalása révén felépült az új kolostor, a kápolna, a Nagyboldog­asszonyról elnevezett társasterem. Emlékezetes szakasza volt itteni éle­tünknek az 1967-72 közötti hat év, amikor nyaranta nyolc héten át cser­készfiúk táboroztak a területünkön. Ekkoriban írta egy helybeli újság: Amikor kolostorra gondolunk, hat láb magas falat, csendet, harangszót képzelünk el. A bazilita atyák mata­­wani kolostora azonban népük egyik központja, ahová jönnek lelki táplá­lékért, nemzeti tudatért. 1971-ben a Kanadából ide került Erdei J. József atyát választottuk meg főnöknek, és azóta is ő vezeti ezt a közösséget. Ennek a helynek az a missziója - fejezte be a röpke hely­­történetet István atya -, hogy tovább­vigye Amerikában a pócsi Szűzanya üzenetét, s dolgozzék a görög szertar­­tású magyarokért. István atya még azt is elmondta, hogy kiérkezésekor, 1957-ben 200 ezer hívővel még 16 szín magyar - valamint 9, fele-fele részt szlovák­magyar görög szertartású katolikus egyházközség működött Ameriká­ban. A kilenc azóta teljesen elameri­­kaiasodott, a tizenhat lecsökkent ki­lenc és félre. Ezek közül három he­lyen van még magyar szentmise, a többi helyen csak a magyar ének ma­radt meg. Mondják a régiek, hogy itt, Mata­­wan-Máriapócson is ezres nagyság­­rendű volt még nem is olyan régen az évi nagy magyar zarándoklaton részt vevők száma. Mostanság kevés a fia­tal. Itt is, ott is angol szót hallani. De hát Amerikában vagyunk. S aki elő­ször jár itt, jóleső érzéssel látja a teli templomot. A magyar Mária-kegy­­hely él. BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom