Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
MINDENNAPI VERSENYFUTÁSAINK lített és a föl nem sorolt kívánságok teljesüljenek, kész programot ad: még az eddiginél is többet dolgozik a kertben, hogy minden zöldségféle megteremjen benne („erre se kell majd pénzt kiadni”); péntekenként bejár a nagycsarnokba, persze, tanítás után („mert ott nem huszonöt, hanem csak húsz forint az alma kilója”); és ami a legfontosabb, újra elkezdi majd szombatonként az úszásoktatást, tizenkettőtől háromig A kiskereskedelem az év első hót hónapjában 372,4 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le. Ez az első - hatodik hónapi 117,2 százalékos árindex alapján számolva mennyiségben 5,7 százalékkal kevesebb az előző év azonos időszakánál. A forgalomcsökkenés továbbra is a vendéglátásban és a ruházati cikkekben érvényesült a legnagyobb mértékben, de mindinkább jellemző a vegyes iparcikkekre is. (A Kereskedelmi Minisztérium jelentéséből) („ha kettétöröm is vele a családi víkendet, de havonta 2500-3000 forinttal gyarapítóm a család bevételeit”). És a záró mondat:- Hát ilyesmin töprengek mostanában, nem pedig azon, hogy mit nézzünk meg a színházban, vagy hogy a könyv- és lemezújdonságok közül ugyan melyiket vásároljuk meg. Vukovich Zoltán gondjai egészen más természetűek. Amikor 1985. április 1-jén megbízták egy épülőfélben lévő iskola tantestületének megszervezésével és az intézmény vezetésével, még nem gondolta, hogy könnyebb lesz 55 pedagógust összeszednie, mint 860 gyereket igazgatnia. Igaz, ha pontos kívánok lenni, akkor nem is a 860 gyerekkel van gondja a Tejút utcai általános iskola igazgatójának, hanem ennek „csupán” egynegyedével, ennyi ugyanis a hivatalosan is „veszélyeztetettnek” nyilvánított tanulók száma. És ezeknek 25 százaléka az igazán „nehéz fiú” (esetleg leány), miattuk a szinte mindennapos kapcsolat a rendőrséggel.- Éppen ma került meg két fiúnk, négynapi csavargás után - említi példaként a legfrissebb „esetet” -, és az igazán nagy baj nem is az, hogy ezek a gyerekek elcsavarogtak, hanem az, hogy a többiek valóságos hősként ünnepelték őket. És mintha ismét a hajdani csepeli lakótársat, Vezér Endrét hallanám: Vukovich Zoltán is a „helyzetet” okolja:- Észrevehetően, hónapról hónapra, hétről hétre kevesebb idő jut arra, hogy a szülők törődjenek, foglalkozzanak gyermekeikkel. Rengeteg a válás, nagyon sok a „vegyes”, féltestvéres család. És ilyenkor kettős hibalehetőség is adódik. Az első: az „új apuka” át akarja venni az édesapa szerepét, hatalmát, tehát túlságosan szigorúan bánik a házastársa hozta gyermekkel, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan engedékeny lesz, mindenben cinkosságot vállal a gyermekkel, nehogy „mostohának” bélyegezze valaki. Amitől az igazgató fél: ha ezek a gondok sűrűsödnek, különösen a felső tagozatban van erre számos jel, akkor szétmegy a nehezen összeverbuvált, jó tantestület. Az 55 nevelő közül 48 nő, és közülük már jó néhányan megmondták: „Nem bírjuk már soká!”- És ehhez, az iskolán belüli feszültséghez társul még a pedagógusok nehezedő anyagi hely-Elfogadhatatlan az olyan gazdaságpolitika, amely gazdasági növekedést nem produkál. A kormány gazdaságpolitikájában nem látszanak azok a reménysugarak, amelyek megmutatnák, mikor következik be élénkülés a magyar gazdaságban ... A jelenlegi elosztáspolitikát és annak taktikáját határozottan nem helyeseljük. Ugyanis azt az elosztáspolitikát nem lehet igazolni, hogy egyes területek igényeit csak más terület rovására tudjuk kielégíteni. Mi látni szeretnénk, hogy a bruttó nemzeti termék milyen konkrét elosztási arányokon keresztül jut vissza bizonyos területekre. Sajnos nem tudunk érdemben állást foglalni az országos nagyberuházásokra fordított összegekről, nem látjuk a védelmi kiadásokat teljes tisztaságukban, nincsenek kellő információink az államszervezet fenntartására szánt és elköltött pénzekről és a különféle állami támogatásokról... Az inflációnak nem a klasszikus bér-ár spirál az oka ma Magyarországon. Az infláció igazi gyökere a hiánygazdálkodás. de további okokat találhatunk az állami költségvetési politikában, a kevésbé megalapozott vagy egyenesen hibás beruházásokban és a hosszú lejáratú lakossági hitelek finanszírozásában is. (Részletek Nyikos Lászlónak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa osztályvezetőjének nyilatkozatából) 1. Az ötéves Lilla, aki még mit sem tud a „helyzetről", legkedvesebb babájával 2. Anita már tudja: nem olyan egyszerű, hogy a várva várt pianínóra a pénz együtt legyen 3. Ritka pillanat: Vukovich Zoltán a maga készítette terepasztalon vasutazik 4. Az sem túlságosan gyakori, hogy Ilona asszony tévézésre szakítson időt A SZERZŐ FELVÉTELEI zete. Mert ez is begyűrűzik az iskolába. Általánosabban fogalmazva: a család mint család mármár alig funkcionál, mert nincs rá idő. Es ne higgye, hogy a mi családunk kivétel. Nekem azért nincs időm a családra, mert pedagógus és igazgató vagyok. Másnak, és ez a többség, azért kevés az ideje, mert „rádolgozik” a nyolc órára, hogy ne zuhanjon az életszínvonala.- Az iskola pedagógiai gondjai tehát szintén a gazdaság gondjaiban gyökereznek?- Azt hiszem így van - feleli az igazgató, de rögtön hozzá is teszi, hogy ő meglehetősen szűk körben ismeri csupán a gazdaság és a gazdálkodás helyzetét.- A magánéletemben csak közvetve, a feleségem gyakori boszszankodásai révén értesülök a megélhetési problémákról. A másik terület az iskola. Ott, bizony már közvetlenül is tapasztalom, hogy egyre szűkülnek a működés gazdasági feltételei. A szemléltető eszközök, a könyvek, de még a kréta ára is folyton emelkedik, s az iskolai költségvetés csúfosan lemarad ebben a versenyfutásban. Odafenntről, a gyerekek szobájából kihallik Lilla cérnahangocskája. A lefekvés utáni apai puszit követeli. Erre pedig nem lehet nemet mondani. Szerencsére időközben végzett a konyhai utómunkálatokkal (azaz a mosogatással) Ilona asszony, s így négyszemközt faggathatom: mit vár az esztendő fordulóján a jövőtől?- Békét, nyugalmat, családi egyensúlyt - feleli, s szinte mentegetődzésként hozzáteszi rögtön: - Látja, szabadon beszélhetünk, vitatkozhatunk, de hiába, bizonyára bennem van a hiba, én A politikai helyzet fokozódó romlásának... oka az embereket sokkoló áremelkedések, az inflációs spirál működése, az a tény, hogy a főmunkaidőből származó jövedelem egyre inkább másodlagos szerepet tölt be a családok megélhetésében. Egyre súlyosabbá válik a pályakezdő fiatalok és a kisnyugdíjasok helyzete. Aggasztó méreteket ölt a fiatalok eladósodása, elsősorban a lakásárak miatt. Sokaknak az önálló otthon elérhetetlen, holott a megye három fiatalja közül kettő napi 12-14 órát dolgozik. Mindenekelőtt ezért növekszik soraikban a pesszimizmus, a perspektívátlanság. (A Hajdú-Bihar megyei pártértekezlet összefoglalójából.) 8
