Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

Létrehozhat-e a magyar gazda­ság jelenlegi szerkezetével annyi jövedelmet, amennyiből a következő 10-15 évben eleget tehetünk adósságszolgálati kö­telezettségeinknek, és ameny­­nyiből ugyanakkor társadalmi céljainkat is megközelíthetjük? Erre azt válaszolhatjuk, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet­tel ilyen mértékű növekedést nem érhetünk el... A magyar gazdaságnak meg kell változ­tatnia működési mechanizmu­sát. Hosszú ideje törekszünk erre, és 1984 után több fontos lépést meg is tettünk; talán elég, ha a bankreformra vagy az adóreformra emlékeztetek. Csakhogy ezek a lépések mégsem állnak össze valamifé­le egésszé. Valószínűleg azért nem, mert intézkedéseink job­bára egy-egy intézményre, me­chanizmuselemre irányultak, és kevésbé a gazdaság egészé­nek viszonyaira. (Pulai Miklós­nak, a Gazdaságirányítási Kon­zultatív Bizottság elnökhelyet­tesének nyilatkozatából) nem látom át az ország helyzetét, és éppen ezért megoldást sem ta­lálok az ország, a pedagógusok vagy a magam gondjaira. Remél­­hetnék-kívánhatnék talán több fi­zetést. De mire mennék vele? Ma Egyszerűen leállnak az embe­rek, mert nem értik, hogyan sújthatja a több munkát arány­talanul nagy elvonás. A nyugati típusú adórendszerhez nálunk rendkívül elmaradott bér- és jö­vedelemszerkezet tartozik. (Csipkó Sándor képviselő or­szággyűlési hozzászólásából) én kapok béremelést, holnap a postások, holnapután a bányá­szok. Ez egyenlő lenne az inflá­ció fölgyorsulásával. Talán, ha engedélyeznék a magániskolákat. Hogy megválogathatnánk a kol­légákat és a gyerekeket. De vajon hány tehetséges gyermeknek tel­nék arra, hogy magániskolába járjon?! Az 1989. évi gazdaságpolitikai elképzelések kialakításakor a kormány abból indul ki, hogy a lakosság tűrőképességének határai vannak. A bizalmat a korábbi irányítás javarészt fel­élte. A vezetésnek el kell hatá­rolnia magát a múlt hibás dön­téseitől, de azok következmé­nyeivel, az örökséggel, kény­telen számolni. (Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes hozzászólásából az Országos Érdekegyeztető Tanács előké­szítő ülésén) Vukovich Zoltán sem túlzottan optimista, amikor a jövőről, vára­kozásairól szól:- Féltem magunkat, mert úgy érzem, nem bírjuk soká ezt a gaz­dasági nyomást. De remélem, hogy hamarosan végre eljutunk odáig, hogy nem csak beszélünk, hanem teszünk is valamit. Mert amilyen jó, hogy ki-ki szabadon szólhat, vitázhat, egyesületet ala­píthat, olyan veszélyes is, hogy a sok szöveg között elvész a lényeg, hogy az energiák meddő viták­ban morzsolódnak föl.- Mi az tehát, amit várna vagy elvárna?- Egyértelmű és határozott lé­péseket mind a gazdaságban, mind a politikában. Ennek pedig az az alapfeltétele, hogy ráter­mett, képzett és tisztességes szak­emberek vegyék kezükbe a dol­gokat. Új típusú gazdálkodást csak új emberektől lehet várni, hiszen aki már húsz-harminc éve megszokott egyfajta módszert, struktúrát, stílust, az nem tudja magát más, korszerűbb gazdasági vagy politikai szemléletre átprog­ramozni ... A mondat végéről mintha hiá­nyoznék a pont. És valóban. A mondat befejezése:- Márpedig új szemlélet nélkül semmire sem jutunk. Igaz is! A pinceklubot, ha zár­va is volt az ajtaja, később Karlo­­vics Sándor, a nyugdíjas műveze­tő kíséretében végigjártam ott, Csepelen, a Kossuth Lajos utca 88-ban. Nyolc felé járt az idő, rajtunk kívül lélek sem volt arra. Azt hiszem, a nyár eleji iskolai A testület állást foglalt, hogy a bérreform megvalósulása előtt, már 1989-ben az oktatásügy va­lamennyi dolgozójának bérét legalább 40 százalékkal emel­jék. Ezt első lépésnek tekintik azon intézkedések sorában, amelyek eredményeként a pe­dagógusok által végzett munka valós társadalmi megbecsülése kifejeződik... A pedagógusok átlagbére ma ugyanis 6742, míg a nem termelő ágazatban fog­lalkoztatott szellemi dolgozóké 8259 forint... (Részlet a Peda­gógusok Szakszervezete köz­ponti vezetőségének üléséről) Tovább erősödött a kormány meggyőződése a tekintetben, hogy a gazdaság élénkítése és a kibontakozás megvalósítha­tó. Erre alapot adnak az év fo­lyamán elért gazdasági és pénzügyi eredmények. A Mi­nisztertanács ennél is fonto­sabbnak ítéli, hogy a gazdaság helyzetét meghatározó reálfo­lyamatok javultak, és az ered­ményekre törekvő gazdasági szemlélet mind nagyobb teret nyert... A jövő évi terv nem számol számottevő gazdasági növekedéssel, a belföldi fel­­használás pedig tovább csök­ken. A lakosság életkörülmé­nyeinek átfogó javítása nem tűzhető ki célul. A Miniszterta­nács tisztában van azzal a kö­rülménnyel, hogy a kijelölt fel­adatok több tekintetben egyes rétegek tűrőképességének ha­tárát súrolják. A jelenlegi hely­zetből kiindulva azonban csak így tartja lehetségesnek az elő­relépést. A kormány változatla­nul elejét kívánja venni az inflá­ciós folyamatok felerősödésé­nek, a nem kívánatos gazdasá­gi jelenségek terjedésének. Mindez azonban csak szigorú takarékossággal, a kiadások és a támogatások további csök­kentésével valósítható meg. (Marosán György kormányszó­vivő tájékoztatójából) évzáró ünnepély óta - ennek a nyomai fogadtak odalenn - mi voltunk az első tétova látogatók. Nem számítva, persze, a barkács­­műhelyt. Vajon visszaszoknak-e ide az emberek, ha Yukovichék kívánsá­gai teljesülnek? G. L. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom