Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
Létrehozhat-e a magyar gazdaság jelenlegi szerkezetével annyi jövedelmet, amennyiből a következő 10-15 évben eleget tehetünk adósságszolgálati kötelezettségeinknek, és amenynyiből ugyanakkor társadalmi céljainkat is megközelíthetjük? Erre azt válaszolhatjuk, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezettel ilyen mértékű növekedést nem érhetünk el... A magyar gazdaságnak meg kell változtatnia működési mechanizmusát. Hosszú ideje törekszünk erre, és 1984 után több fontos lépést meg is tettünk; talán elég, ha a bankreformra vagy az adóreformra emlékeztetek. Csakhogy ezek a lépések mégsem állnak össze valamiféle egésszé. Valószínűleg azért nem, mert intézkedéseink jobbára egy-egy intézményre, mechanizmuselemre irányultak, és kevésbé a gazdaság egészének viszonyaira. (Pulai Miklósnak, a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság elnökhelyettesének nyilatkozatából) nem látom át az ország helyzetét, és éppen ezért megoldást sem találok az ország, a pedagógusok vagy a magam gondjaira. Remélhetnék-kívánhatnék talán több fizetést. De mire mennék vele? Ma Egyszerűen leállnak az emberek, mert nem értik, hogyan sújthatja a több munkát aránytalanul nagy elvonás. A nyugati típusú adórendszerhez nálunk rendkívül elmaradott bér- és jövedelemszerkezet tartozik. (Csipkó Sándor képviselő országgyűlési hozzászólásából) én kapok béremelést, holnap a postások, holnapután a bányászok. Ez egyenlő lenne az infláció fölgyorsulásával. Talán, ha engedélyeznék a magániskolákat. Hogy megválogathatnánk a kollégákat és a gyerekeket. De vajon hány tehetséges gyermeknek telnék arra, hogy magániskolába járjon?! Az 1989. évi gazdaságpolitikai elképzelések kialakításakor a kormány abból indul ki, hogy a lakosság tűrőképességének határai vannak. A bizalmat a korábbi irányítás javarészt felélte. A vezetésnek el kell határolnia magát a múlt hibás döntéseitől, de azok következményeivel, az örökséggel, kénytelen számolni. (Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes hozzászólásából az Országos Érdekegyeztető Tanács előkészítő ülésén) Vukovich Zoltán sem túlzottan optimista, amikor a jövőről, várakozásairól szól:- Féltem magunkat, mert úgy érzem, nem bírjuk soká ezt a gazdasági nyomást. De remélem, hogy hamarosan végre eljutunk odáig, hogy nem csak beszélünk, hanem teszünk is valamit. Mert amilyen jó, hogy ki-ki szabadon szólhat, vitázhat, egyesületet alapíthat, olyan veszélyes is, hogy a sok szöveg között elvész a lényeg, hogy az energiák meddő vitákban morzsolódnak föl.- Mi az tehát, amit várna vagy elvárna?- Egyértelmű és határozott lépéseket mind a gazdaságban, mind a politikában. Ennek pedig az az alapfeltétele, hogy rátermett, képzett és tisztességes szakemberek vegyék kezükbe a dolgokat. Új típusú gazdálkodást csak új emberektől lehet várni, hiszen aki már húsz-harminc éve megszokott egyfajta módszert, struktúrát, stílust, az nem tudja magát más, korszerűbb gazdasági vagy politikai szemléletre átprogramozni ... A mondat végéről mintha hiányoznék a pont. És valóban. A mondat befejezése:- Márpedig új szemlélet nélkül semmire sem jutunk. Igaz is! A pinceklubot, ha zárva is volt az ajtaja, később Karlovics Sándor, a nyugdíjas művezető kíséretében végigjártam ott, Csepelen, a Kossuth Lajos utca 88-ban. Nyolc felé járt az idő, rajtunk kívül lélek sem volt arra. Azt hiszem, a nyár eleji iskolai A testület állást foglalt, hogy a bérreform megvalósulása előtt, már 1989-ben az oktatásügy valamennyi dolgozójának bérét legalább 40 százalékkal emeljék. Ezt első lépésnek tekintik azon intézkedések sorában, amelyek eredményeként a pedagógusok által végzett munka valós társadalmi megbecsülése kifejeződik... A pedagógusok átlagbére ma ugyanis 6742, míg a nem termelő ágazatban foglalkoztatott szellemi dolgozóké 8259 forint... (Részlet a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének üléséről) Tovább erősödött a kormány meggyőződése a tekintetben, hogy a gazdaság élénkítése és a kibontakozás megvalósítható. Erre alapot adnak az év folyamán elért gazdasági és pénzügyi eredmények. A Minisztertanács ennél is fontosabbnak ítéli, hogy a gazdaság helyzetét meghatározó reálfolyamatok javultak, és az eredményekre törekvő gazdasági szemlélet mind nagyobb teret nyert... A jövő évi terv nem számol számottevő gazdasági növekedéssel, a belföldi felhasználás pedig tovább csökken. A lakosság életkörülményeinek átfogó javítása nem tűzhető ki célul. A Minisztertanács tisztában van azzal a körülménnyel, hogy a kijelölt feladatok több tekintetben egyes rétegek tűrőképességének határát súrolják. A jelenlegi helyzetből kiindulva azonban csak így tartja lehetségesnek az előrelépést. A kormány változatlanul elejét kívánja venni az inflációs folyamatok felerősödésének, a nem kívánatos gazdasági jelenségek terjedésének. Mindez azonban csak szigorú takarékossággal, a kiadások és a támogatások további csökkentésével valósítható meg. (Marosán György kormányszóvivő tájékoztatójából) évzáró ünnepély óta - ennek a nyomai fogadtak odalenn - mi voltunk az első tétova látogatók. Nem számítva, persze, a barkácsműhelyt. Vajon visszaszoknak-e ide az emberek, ha Yukovichék kívánságai teljesülnek? G. L. 9
