Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-08 / 13. szám
Magyarságkutató műhely Kaliforniában A múlt esztendőben egy Hungarológia címmel jelzett cikkben, a Magyar Hírekben többek között a következők olvashatók: „Új tudományszak kezd kibontakozni. Olyasféle ez, mint a hellenisztika, a szlávisztika, a mongolisztika, a sinológia, vagy a tibetológia... Ha szakszerűen művelik mindegyiket, akkor fel kell tárni a régészeti, őstörténeti, néprajzi, nemzeti és nemzetközi történeti, társadalmi és gazdasági történeti összefüggéseit az egyes népek sorsának... Népünk sajátságos története következtében belépett azoknak a népcsoportoknak a sorába, amelyekre vonatkozóan ilyen összetett tudományszakok fejlődtek ki.” Hamarosan ezután kaptuk a hírt, hogy Budapesten magyarságkutató műhely alakult. Vezetője, Juhász Gyula történész azzal igazolta az intézet jogosultságát, hogy: „Itthon rendkívül megnőtt az érdeklődés a nemzetelmélet iránt. Szükség van ennek az elméletnek a továbbfejlesztésére, továbbgondolására. Ez a munka nem lehet elszigetelt, kapcsolatokra van szükség a határokon túli magyar tudományos műhelyekkel...” Ez az igény teszi szükségessé a kaliforniai műhely életrehozását is. Az amerikai egyetemeken és könyvtárakban ugyanis sok anyag áll rendelkezésre, a mi feladatunk az, hogy ezt az anyagot közreadjuk a többi műhelyeknek. Ugyanakkor itt talán nagyobb összeget tudunk összegyűjteni ösztöndíjak, jutalmak és kutatási költségek fedezésére, mint otthon. Engem például a Yale egyetemen a Biblia városai címmel végzett kutatómunka vezetett a magyar nyelvű városokon keresztül a sumér-magyar kapcsolatok kultúrtörténeti kutatásához. Ugyanez a tanulmány adott okot egy tanszék felállítására a sumér történet kutatására és eleddig két kutatóexpedíció szervezésére Ebla területén. Ha az amerikai régészek ilyen érdekesnek találják a kérdést, miért ne találnánk mi, magyarok még értékesebbnek? Azzal kezdhetjük a munkát, hogy felmérjük az itteni egyetemeken található anyagot, térképeket és tanulmányokat. Azért szeretettel kérem azokat a magyar testvéreket, akik vagy kutatómunkával, vagy anyagiakkal részt tudnak venni ebben a szép munkában, jelentkezzenek a tagságra. A jelenlegi szoba, történelmi térkép- és könyvtár elégséges az induláshoz, az érdeklődés felkeltéséhez. Istennek legyen érte hála, mert az Ő vezetésével és segítségével jött létre. KECSKEMÉTHY LÁSZLÓ SR. HELENA, USA KALIFORNIA A magyarországi lakásprobléma nem mai keletű. Ez a nagyon is régi társadalmi kérdés a gyors iparosodás és urbanizáció idején vált különösen szembetűnővé. Hazánkban ma is sokakat érintő gond ez, a politika, a közigazgatás legkülönbözőbb szintjein, számos tudományos és társadalmi fórumon foglalkoznak vele. Elemzik mérnökök, közgazdászok, statisztikusok, szociológusok. - Hogyan vélekedik napjaink lakáskérdéséről Győri Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének fiatal munkatársa?- Mivel foglalkoznak az Intézetben dolgozó lakásszociológusok ?- Három ágazatban folyik a kutatás. Az egyik irányzat a lakásprobléma tágabb környezetét kutatja, vagyis a település szociológiát. Ennek az ágazatnak egyebek közt az is feladata, hogy a településfejlesztési koncepciókat elemezze. A másik kutatási programban résztvevők országos felméréseket végeznek, amelyek középpontjában az úgynevezett lakásmobilitás, a lakáselosztási rendszer szerepel. A harmadik ágazat - amelyben magam is tevékenykedem - a lakáskérdés szociálpolitikai vonzatait vizsgálja. Jelenleg például azt, hogy a családoknak milyen terheket kell a lakásért vállalniuk, vagy hogyan juthatnak lakáshoz a fiatalok. Nekünk jutott a lakásprobléma legsötétebb oldala is, hiszen a hajléktalanok, kilakoltatottak, díjhátralékosok körében is végzünk felméréseket.- Felméréseik alapján milyen kép rajzolódott ki a mai lakáshelyzetről?- Az időmérleg felvételek is igazolták, hogy napjainkban különösen a fiatalok és a középkorúak rendkívüli áldozatokat kénytelenek vállalni a lakáshoz jutásért, majd pedig annak fenntartásáért. Ennek pedig az élet számos területén súlyos következményei vannak. Legutóbb például a neurotikus betegek körében folytattak felmérést, és kiderült: az esetek nagy részében a betegség a rossz lakáshelyzettel függ össze. Amint a válások magas aránya, a gyermekszám csökkenése, és más társadalmi gondjaink sem választhatók el a lakáshiánytól. De nézzük a konkrét, pénzbeli terheket. A lakások ára ugrásszerűen megnőtt hazánkban, vagyis jóval magasabbra szöktek az árak, mint ahogy azt akár a 10-15 százalékos infláció indokolná. Ma ott tartunk, hogy amíg Ausztriában egy lakás négyzetmétere fél havi átlag fizetésbe kerül, addig hazánkban két havi bruttó keresetbe. A bérek és a lakásárak közötti olló tehát rendkívül tágra nyílt. Nincsenek sokkal kedvezőbb helyzetben azok sem, akik nem saját erőből jutottak lakáshoz, hanem tanácsi bérlakásban élnek. Napjainkra a lakbérek annyira megemelkedtek, hogy a jövedelmek mintegy 20 százalékát kell lakásra fordítaniuk a családoknak. Ez pedig semmivel sem kevesebb, mint legtöbb nyugat-európai országban. Általános jelenség volt korábban, hogy a családok többsége a második gazdaságban szerzett jövedelmekkel teremtette meg - illetve pótolta - a lakásszerzéshez, illetve fenntartáshoz szükséges anyagiakat. Az utóbbi egykét évben azonban a második gazdaságban is érződik a dekonjunktúra, a pénzszerzési lehetőségek itt is visszaszorultak, sőt egyes családok számára meg is szűntek. Beszélni kell persze arról is, hogy mostanában az első gazdaságból szerzett jövedelem is veszélybe került, illetve kerülhet, részben a várható munkanélküliség következtében, részben pedig azért, mert sok az olyan vállalat, amely nem tudja emelni a béreket. Ahhoz, hogy a lakáshoz jutás esélye ismét elérje a 70-es évek színvonalát, valamint, hogy a családok a lakásfenntartás megnövekedett költségeit vállalni tudják, a lakás ár, illetve rezsi, valamint a családi jövedelmek közötti aránynak - helyesebben aránytalanság - feltétlenül változnia kell.- A lakás iránti kereslet jelentős része adódik abból, hogy a nagy állami építkezések során nem az igényeknek megfelelő lakástípusok készültek...- A lakások minőségére utaló bizonyos mutatók hosszabb ideje javulnak. Ezer lakosra ma 358 lakás jut, és egy szobában átlagosan 1,5-2 ember lakik, vagyis haladunk a célként kitűzött „szobánként egy személy” ideálhoz. Ami a komfortot illeti elmondható, hogy egyértelműen jobb lakásokban élünk, mint korábban. Az állami lakások általában komfortosabbak, mint a magánerőből építettek. Az viszont már hátrány, hogy az állami lakások jóval kisebbek: átlagos alapterületük 55 négyzetméter, a magánerőből épülteké viszont 70 négyzetméter. Különbségek persze a település szerkezete szerint is megfigyelhetők: Budapesten és a vidéki városokban több az állami lakás, tehát a kicsi, de komfortos lakás, a falvakban viszont alacsonyabb komfortfokozatú, ám tágasabb lakások épülnek magánerőből. Az egyes falvak között mérhetetlen nagy különbségek vannak az infrastruktúra, a közművek tekintetében: sok helyen nincs csatorna, ivóvíz, betonút és gyenge a kereskedelmi hálózat. Ezekben a „szerepkör nélküli”, hanyatló falvakban az ingatlan, a lakás, vagyis a családi tőke leértékelődik, így a lakóknak semmiféle lehetőségük nincs arra, hogy máshova költözzenek.- A lakáskérdésről beszélgetve mindig szóbakerül a lakótelepek milyensége és a lakótelepi életmód. Erről mi a véleménye?- Vitathatatlan, hogy a lakótelepi lakások többnyire kicsik, szűkek, két vagy másfél szobások. Egy helységre ily módon sok feladat hárul: ugyanabban a szobában vendégeskednek. televízióznak, alszanak a szülők és ugyanott tanulnak, játszanak a gyerekek. Amióta az állami beruházás részesedése a lakásépítésben 20-22 százalékról 10-12 százalékra csökkent, állami bérlakást csak a szociálisan rászorulók kaphatnak, ami a lakótelepek társadalmi szerkezetének változását eredményezte. így a lakótelepek társadalmi presztízse ősökként, aki fizetőképes, az vagy nem is megy oda lakni, vagy az első adandó alkalommal elköltözik. Megjegyzem: a fővárosi és a vidéki városok lakótelepei között szembetűnő a különbség. A vidéki városokban a lakáselosztásnál nem az volt az elsődleges szempont, hogy az elesetteket lakáshoz juttassák, hanem, hogy arra érdemes szakembereket telepítsenek be a városba. Ami az életmódot illeti, ezzel sokan és sokat foglalkoztak, de talán nem elegen és eleget. Most nem akarom ismételni, amit mindenkit tud, hogy a lakótelepi életmódot atomizáltság, bezártság és sok egyéb negatívum jellemzi. Inkább az okokról szólnék. Arról nevezetesen, hogy a hiba nem a lakótelepen élőkben van, hanem abban a tényben, hogy a lakótelepek többségén nem, vagy túl későn épült meg az infrastruktúra és a szabadidős intézményhálózat.- A szociológusok gyakran adnak hangot az utóbbi évtizedekben a lakótelepekkel kapcsolatos félelmeiknek. Vajon igazolódtak-e a negatív jóslatok?- Van ami igen, van ami nem. Igaz például, hogy rengeteg a lakótelepeken a veszélyeztetett gyerek, előfordul a fiatalkorúak között a kábítószerezés is. Egy dologban azonban önkritikát kell gyakorolnunk. Úgy becsültük, hogy amikor felnőnek a gyerekek a lakótelepeken, ugrásszerűen megnő majd a fiatalkorúak bűnözése. Szerencsére nem így történt. Külön elemzés tárgya lenne, hogy miért. Most viszont egy újabb veszélyre kell figyelmeztetnünk, amelyek kárát gyerekeink, unokáink fogják igazán látni. Arról van szó, hogy a lakótelepek felújítása teljesen megoldatlan. Pedig egy-másik már most megérett a renoválásra.- Figyelnek-e erre a lakáspolitikával, lakásgazdálkodással foglalkozók, mit mond a szociológus?- Sajnos hosszú ideig úgy hoztak hazánkban lakásügyben igen fontos döntéseket, hogy azokat ním előzték meg komolyabb szociológiai vizsgálatok, egyszóval nem voltak kíváncsiak a szociológusok véleményére. Az utóbbi időben valamelyest változóban van a helyzet, például résztveszünk abban az egy esztendeje folyó munkában, amely a lakáskérdés megoldásának alapelveit hivatott kidolgozni. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 7
