Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
.w^Sfc-y.. m * '' mW'iS : , ■ ' f%r. ; - <- ■' ' wk-u i KÁNYÁDI SÁNDOR (Románia) Krónikás ének Illyés Gyulának odaátra FARKAS ÁRPÁD (Románia) Szárnyas kövek Surrognak vélünk kerekek átal a Hargitán, porzik sastollú madarak fészke, pernyéi a tolla, de száguldnunk űzve és híva, hajrázva kell, mert röptűnk rokoni beteg- és halottas ágyat balzsamlón beporoz, s csak távolról hallani, amint csecsemösírás dörömböl mellén a dombverte tájnak -. fialnak rovarirtószerekkel behintett fészkekben a nyulak, s míg rávarasul a hajnal az útmenti boróka-, berkenye-, mogyoróágra, nő, ó, növekszik szárnya az útszéli köveknek, tüskökön repdes néhány szál tollú gomba, kerekednének föl velünk mindenek a túlmitizált csöndből: ábeli rengetegből, hol tág ívű kaszasuhintással vágott rendet nemrég az orkán, torkában kékre vált pacsirtákkal; kopár egy fenség e fennsík, látod, sziszegő szavú, szeppent, indiánképű pilótám, kapcsolj hát át a rettenetesbe, mert föl kell szállnunk, fölemelkednünk, ábeli füstként, ha kell, a legmagasabbra, ahonnan lám, mily szívzuhogtató örvény lesni-látni az alattunk lebegő ritkuló otthoni tájat kövek közt alvó érceivel, tócsákban tocsogó jércéivel, tűlevelek őszülő szempillái közt, amint kotlóaljnyi falvakat, városokat besüt rézsűt a nap. kerengeni csak gyermekzsivaj és káromkodás, öröm és átok tömör légpárnáin itt, idefönt, itt lészen majdan otthonunk, barátom, léleklengető világhuzatban, szederré, kökénnyé, áfonyává szikrázzék pupillánk, táguljon égbolttá tekintetünk, szentjánosbogár-szemaforaival e földet csillagzón belátjuk, meglakjuk levegőjét őszülő szerelemmel, s ha mennyei fészket nem rakunk is, röptetnek felénk hívó üzenetet fölrebbenő útmenti szárnyas kövek: verebek pacsirták.------vT : GROSS ARNOLD rézkarca HENDI ILMA (Svájc) Echo „A svájci erdőt zord echo zúgatja dübörög már a sorsod gyorsvonatja" ÁPR1LY LAJOS Fülembe csobog. Hallgatom. Forrásod zenéje Csobogó, csobogó, Csobogó dallamom! Költőfejedelmem, Visegrádi nagyúri Harsonás öröm Lüktet szívemen, Határköveken. Enyed, Erdély, Visegrád, skandináv, Finn tavak... S száz év után, Svájcon át Dübörög a sorsvonat. van aki már kötélre vár csüggedni is erőtlen ég már a szekértábor is istenem hová vetődtem van aki sír van aki szül van aki hallgat van aki jajgat a zsoldosok az elmaradt hópénzért kiabálnak a tisztjeik az átállás esélyeit latolgatják suttyomban szorosra húzzák a hevedert s a tönkrevert védők közt kilovagolnak van aki sír van aki hallgat akik elmentek közülünk nem voltak közülünk valók mert ha közülünk valók lettek volna nem mentek volna el szétosztjuk az úr testét utolsó kenyerünket mindenki hallgat ég már a szekértábor is ég már a szekértábor is a föld is ég füstje a kék egekben tova ködlik potomság a többit megírja ha megírja más zizegni kezd zizegni kezd a hajdani a majdani kukoricás ég már a szekértábor is remény sincs fölmentő seregre a föld is ég futja-e még csonkán-bonkán elkeseredve egy utolsó lesz-ami-leszre csak hős ne légy mert ebben a hősietlen korban hősnek tenni nem érdemes és nem szabad de meg se add magad 66
