Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
nek. 1924-ben jelenhetett meg először, mert az 1925. január havában „magyaros barátsággal” fogalmazott előszó így kezdődik: „Különös örömünkre szolgál, hogy az alig néhány hónapja kiadott... könyvet immár második, lényegesen bővített formában adhatjuk a tanuló elé.” Az előszó felett és alatt ismét kézírásos ajánlás olvasható: „Szeged város múzeumának ajánlom ezen kiadásomban megjelent legelső magyar terméket Dél-Amerikában. Magyary Vilmos, a Magyar Szó... szerkesztője”. A Somogyi-könyvtár 1978 óta az ún. Vasváry-gyűjtemény birtokosa. A Szegedről elszármazott Vasváry Ödön évtizedeken át gyűjtötte az amerikai magyarokra vonatkozó adatokat. Cédulái között azonban a „másik” szegedi, Magyary Vilmos nem szerepel, így ez a két kötet, bár fél évszázaddal előbb került Szegedre, kiegészítője a Vasváry-gyűjteménynek, s újabb búvárkodásra ad lehetőséget. Ki volt, meddig élt Szegeden Magyary Vilmos Ferdinánd? Valóban ez, az 1924-ben megjelent nyelvkönyv volt-e a legelső nyomtatott magyar könyv Dél-Amerikában? Érdekes lenne tudni, hogy milyen magyar nyelvű kiadványokat jelentetett meg Buenos Airesben Magyary, a Magyar Szó tulajdonosa. NAGY ERZSÉBET lik létre nem jött nagy művek sorsa?” Lengyelt mélyen foglalkoztatták a művésztragédiák. Azok a törvényszerűségek és véletlenek, amelyek vakvágányra futtattak tehetséges, kitűnő alkotókat. Ezekből a töprengésekből született egy Bartók-film ötlete is. 1951-ben merült fel az íróban a téma: „Bartók, ahogy vándorol hegyen-völgyön, idegen országokban, gyűjti a népzenét, amiből szimfónia lesz.” Aztán módosul az ötlet, és már összefonódik a hazatérés vágyával. Magyarország, mint „művészeti világközpont” lebeg lelki szemei előtt, és ebben a keretben kerül elő újra, másképp egy Bartók-film ötlete is: „Magyarország lehetne a világ egyik legfontosabb filmalkotóközpontja. Tele tehetséggel, és lehetne hívni remek olasz, francia, angol rendezőket is... Egyik első ilyen film lehetne: a Csodálatos mandarin. Az előadást kell felvenni, és előtte egy szép beszéd és megemlékezés Bartókról.” Az idős Lengyel Menyhért talán a történelmi elégtéjiről álmodik: hazatérni együu a Bartók-hamvakkal. Valószínűleg ennek a jelképe közös alkotásukról, a Csodálatos mandarin-filmről szőtt szép gondolat is. SZÁNTÓ MIKLÓS Könyvtáros a Fifth Avenue-n F iligrán termetű, őszes aszszony Sladits Lola: negyven esztendeje él az Egyesült Államokban, harminc esztendeje dolgozik New York legnagyobb könyvtárában, a New York Public Library-ben, a Fifth Avenue-n. A könyvtáron belül az úgynevezett Berg-gyűjtemény kurátora, amelyben könyvészeti ritkaságokat és a világirodalom jelentős műveinek kéziratait, első kiadásait gyűjtötte össze egy New York-i orvostestvérpár, Henry és Alain Berg. Történetesen a Berg család is Magyarországról került az Egyesült Államokba, mint Szladits Lola. Körbesétálunk a dolgozószobája melletti kiállítási teremben. A falon ismerős remekmű: Munkácsy Mihály „Milton”-ja. Alatta a festő bronz mellszobra: Louis Ernest Barrault francia művész alkotása. A kép is, a szobor is félévszázaddal korábban került ide, mint kalauzom. James Lenox, az egyik könyvtáralapító, szenvedélyes műgyűjtő volt. Párizsban vásároltatta meg a festményt a századfordulón. Szladits Lola 1955-ben lett a könyvtár munkatársa. Hogy megismerhettem, a véletlennek köszönhetem. A Fifth Avenue forgatagából a könyvtár félhomályos előcsarnokába érve elveszetten bolyongtam az oszlopok között, amikor egy hirdetményen ismerős névre bukkantam. Félévszázad távolából merült fel hajdani professzorom arca a Szladits név olvastán. Az aprótermetű nagy jogtudósé, akiért mindannyian rajongtunk, amiért oly mély bölcsességgel és annyi emberséggel tudta megtölteni száraz jogi diszciplínáját. Á Berg-gyűjtemény kurátomőjétől megtudtam, hogy a Szladits-nevet a hajdani professzor fiával, ifjabb Szladits Károllyal kötött házassága révén viseli. Az ifjabb Szladits maga is nagyhírű jogtudós volt: a New York-i Columbia egyetemen az összehasonlitó jogtudomány tanára, aki az egymást követő nemzedékek sorát ismertette meg az európai jogrendszerekkel. Életművéből, számos könyve közül kiemelkedik a hatalmas bibliográfia, amelyen évtizedeken át dolgozott. A mű világméretekben tartalmazza a jogrendszerekre vonatkozó könyvek és tanulmányok adatait, s ma már a jogtudományok klasszikus forrásmunkái közé tartozik. A Szladits család emlékeit idézve a budapesti Szladits-ház emléke is előbukkant a múlt távolából: Szladitsék meghitt otthona, amelyben életmentő iratok készültek, ahol baloldaliak, zsidó származásúak sokasága talált menedéket hosszabb-rövidebb időre a német megszállás, a nyilas terror idején. De a Szladits-ház az V P R O F I L E S V CITY VOKXS LOCA OAMTi A magyar könyvtárosnak a New York Timesban megjelent portréja Érmelléki úton századunk egyik történelmi mozzanatának is színhelye volt: itt fordították le és másolták az „auschwitzi jegyzőkönyvet” (a fordítás Székely Mária munkája volt) - s nem kis mértékben az idősebbik Szladits Károly személyes bátorságának volt köszönhető, hogy példányai eljuthattak a magyar püspöki karhoz, majd a nagyvilágba is. Szladits professzor túlélte a második világháborút, majd jelentős szerepet vállalt a magyar jogélet, a jogtudomány újjászervezésében, munkásságáért Kossuth-díjat kapott. 1956-ban halt meg, nyolcvanöt esztendős korában. Fia, az ífjabbik Szladits, Párizsban a Sorbonne-on, majd Londonban folytatta Budapesten megkezdett tanulmányait. A brit fővárosban kötött házasságot Ábel Lolával. New York-i beszélgetésünkig nem is sejtettem, hogy miközben a szerkesztőségbe ballagok, naponta elmegyek a hajdani Ábelház előtt, a budapesti Rákóczi úton. Mióta Lola asszony felhívta rá a figyelmemet, megnéztem alaposabban is a Rákóczi út 7. számú házat. Első pillantásra egyike a századforduló táján épült eklektikus bérházaknak, amelyeket igencsak megviselt az idő, meg a történelem zajlása. Kopott falak, a földszinten rikító cégtáblák, kicsiny magánbutikok. Ám alaposabb szemlélődés után kitűnik, hogy a gótikus ívek valamelyik velencei palota emlékét idézik - a harmadik emelet falát pedig Lotz Károly freskói díszítik. Még szebbé válik a ház Lola asszony emlékezésében:- Anyai nagyapám építette a házat - meséli - azon a telken, ahol azt megelőzően dédnagyapám boltja volt, egy földszintes házban. Nagyapa szerette a szépet és nem sajnálta a pénzt: a szalont faragott gótikus bútorokkal rendezte be, az ablakokat színes ólomüveggel díszítették, a falakon remek festmények voltak. Annyira kedvelte a házát, hogy Carrarából hozatott egy márványtömböt, abból faragtatta ki a neogótikus kapubejáró mását saját sírkövéül. Lola asszony apja, Ábel Bódog, eredetileg banktisztviselő volt, majd a magyarországi kőolajkutatások hőskorában a fúrásokat finanszírozó Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaságnál (MAORT) helyezkedett el és idővel az igazgatói posztig vitte.- Ez okozta a családunk tragédiáját - eleveníti fel a történteket Lola asszony - a Rákosi-korban rendezett, koncepciós MAORT- perben vádlott lett ő is és tíz évi fegyházbüntetést kapott. Tulajdonképpen nem tudjuk, hogy pontosan mi történt ezután. Anynyi bizonyos, hogy egy idő után Recskre vitték, kényszermunkatáborba, s hogy az ítéletet követően öt esztendeig még élt. 1953-ban halt meg. Hogy mi okozta a halálát, nem tudni. Édesanyám iszonyú erőfeszítések után kapott egy értesítést, amiben az állott, hogy „Ábel Bódog: Születési éve: ismeretlen. Foglalkozása: ismeretlen. Címe: ismeretlen. Temetésének ideje, helye: ismeretlen.” Nemrégiben cikk jelent meg az egyik budapesti hetilapban a MAORT-perről, és szerzője szerint apám már a tárgyalás során meghalt volna, így ítéletet sem szabtak ki reá. Ez valótlanság. Levélben helyesbítést kértem. A helyzet enyhültével, özvegy Ábel Bódogné 1955-ben útlevelet kapott, és Londonba, majd Amerikába ment. A New York-i Colombus-kórház könyvtárosaként töltötte élete hátralevő éveit; 1960-ban halt meg.- A világ egyik legcsodálatosabb könyvtára számomra a megújhodott Széchényi könyvtár - mondja Szladits Lola, New York legnagyobb könyvtárának munkatársa.- Nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik létrehozták és dolgoznak benne. Mély benyomást tett rám, amikor Budapesten járva, felkerestem. HALÁSZ ZOLTÁN 7
