Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-23 / 18. szám

szítette el azt a tantervet, amelyet az evangélikus iskolák használtak. Nagyigényű tantervével szemben főként azt kifogásolták, hogy a gimnáziumban a magyar nyelvet csak rendkívüli tantárgyként tanította. A magyar nyelvre való teljes áttérés azonban korábban nem volt lehetséges, mivel sem a tanárok, sem a tanulók nem ismerték megfelelően nyelvünket. (A korabeli feljegyzések szerint a tanárok az iskolai nyári szünetben vidékre mentek, hogy a magyar nyelvet gyakorolni tudják.)

1842-ben a zay-ugróczi tanácskozáson elfogadott tantervhez alkalmazkodott az iskola. Ennek a legnagyobb változása a magyar tanítási nyelvre való áttérés volt. Az új tantervet dr. Hunfalvy Pál, a gimnázium felügyelője, együttműködve az iskola tanáraival, az 1860/61 -iki iskolai évre készítette el. Előbb az alsó négy osztály számára, később teljes tantervjavaslatot dolgoztak ki, amelyet az egyházi egyetemes gyűlés elfogadott. A gyűlés egyébként a királyi oktatási rendelettel, az Entwurffal ellentétben elrendelte, hogy az iskola igazgatója háromévenként változzék, és az új igazgatót válasszák. Továbbá azt is kimondotta az egyetemes gyűlés, hogy „szoros egyenlőség s merev egyformaság a mi gimnáziumainkban nem óhajtatik: mindazonáltal, mind általában egyházunk, mind általában a tanulóifjúság érdekében szükséges a helyi körülményeken és különös érdekeken felülemelkedő szerves egyetemességet felállítani”.

A nyolcosztályos iskola tanterve, az úgynevezett acsai tanterv 1869-re alakult ki és 1883-ig volt érvényes, amikor is állami középiskolai törvény született, amelyhez alkalmazkodni kellett. Az állami tantervet az iskola követte, de nem szolgaian. Az ekkor kialakított Böhm-féle tanterv szerint á gimnáziumi. oktatás fő feladata: „az értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a tanuló önálló ítélésre szert tegyen, melyet elsősorban az egyetemi tanulmányok, aztán pedig ki mely tudományos foglalkozásra és munkásságra képesíti...” Ezen célkitűzéseknek pedig „a tudományok alaptörvényeinek pontos és lehetőleg minden oldalú ismerete s az idealizmus iránti lelkes szeretet és ragaszkodás az alkotó mozzanatai”. Az ideálokat a vallás, a történelem és az irodalom alakítja ki. Az ideál és a történelmi realitás egybevetéséből pedig buzdítás fakad, hogy amit elődeink még nem értek el, azt mi tehetségünkhöz képest elérni vagy legalább megközelíteni, esetleg előmozdítani iparkodjunk. E tanterv tételesen nem lépett teljes mértékben érvénybe, szelleme azonban munkálkodott.

A későbbiek során is jellemző volt az önállóságra való nevelés, a tanulók tudásának figyelembevétele a tantervek kialakításakor és végrehajtásakor egyaránt. Az 1909- 1910-es tanévről szóló értesítőben az iskola két kiváló tanára által készített matematika tanterv egyik jegyzetében olvashatjuk: „Hangsúlyozzuk, hogy az itt következő fizikai számításokat nem kívánjuk minden iskolában és minden osztályban elvégeztetni. Jó osztály mellett, és ha a fizika és matematika egy kézben van, ezeknek elvégzése semmi nehézséggel nem jár, és úgy a matematika, mint a fizikai tanítás javára válik. ” És itt máris elénk tűnik a matematika megújítására, a fizikával való összekapcsolására irányuló törekvés, amelynek sikerével századunkban nemcsak hazánk, hanem a világ is megismerkedett.

K

itűnő tanárai voltak az iskolának, többek között azért, mert igen jó volt a tanári személyiségről, munkáról vallott felfogás, s ennek megfelelő e megbecsülés is. „Iskolánknak felszerelése igen egyszerű volt; de tudták iskolaalapító elődeink, hogy az iskola lelke a tanár; annak tudása, buzgósága, jellembeli ereje az iskola legfőbb kincse s olyan tanár, aki önművelés által gyarapítja tudását és ismereteit, bőven oszthatja a szellemi kincseket tanítványainak. ”

A tanárokat választották. A pályázók közül hármat javasolt az iskola, és az Egyházi General Convent e három közül választott. Általában jól, bár előfordult például, hogy Vajda Pétert, aki helyettes tanár volt, nem ebben az iskolában véglegesítették. Jelentős volt a jövedelem, 1825-ben Fábry Pál rektor például évi 600 Ft fizetésen kívül lakást és tűzifát kapott. Az iskola mindig ügyelt arra, hogy tanárai tudományos és irodalmi munkásságot folytassanak. E célból szinte minden évkönyvben jelent meg értékes publikáció, lettlégyen szó akár a görög irodalom és kultúra, akár pedig a modern tudomány kérdéseiről.

Az első évszázad alatt egyébként 16 akadémikus tanított a gimnáziumban, közülük az irodalomtudós Császár Elemér, a nyelvész Melich János, helyettes tanárként a költő és irodalomtudós Vajda Péter vagy Petz Vilmos, az ókortudós. A humán tudományok művelői mellett olyan jeles akadémikus természettudósok, mint például Greguss Gyula, Mikola Sándor. Nehéz kiválasztani közülük a legkiválóbbakat, mégis két tanárra, egyébként mindketten igazgatók is voltak, szeretnénk külön is emlékeztetni.

Áz iskola tanára volt (1843-48) között Tavasy Lajos, a reformkor és a polgári forradalom nevelési mozgalmainak kiemelkedő személyisége. Éveken át ő tanította az V. és VI., az úgynevezett szónok-költészeti osztályt, s két osztályát nem adta át még igazgató korában sem. Széles látókörű, az országos politika iránt érdeklődő, a szűkebb és a tágabb közösség, az iskola, a nevelőtársadalom, a haza ügyét összekapcsolni tudó, harcos egyéniség volt. Előbb az evangélikus tanárok közvéleményének megteremtésében buzgólkodott sikerrel, majd 1848-ban megszervezte az első magyar tanügyi kongresszust, amely javaslatokat dolgozott ki a magyar nevelésügy világi, egyháztól független, polgári jellegű továbbfejlesztésére.

A másik kiemelkedő egyéniség Rátz László, aki több mint 30 évig volt az iskola matematikatanára. Ő volt az, aki a modern matematikát a fasori gimnáziumban meghonosította, de hatása nemcsak iskolájában érződött. Irodalmi és szerkesztői munkássága (évtizedeken át szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat) irányító befolyással volt a hazai középiskolai oktatásra. Tanítvár nyai - köztük Neumann János, Wigner Jenő - nagy elismerést szereztek az iskolának és az országnak. Rátz Lászlót munkásságában jelentősen támogatta Mikola Sándor fizikus, akivel több közös tudományos igényű, pedagógiai ihletésű munkát írt.

Az iskola nem bővelkedett mindig kellő taneszközökben, de miután a kor színvonalán álló épületbe költöztek, már nem szenvedett hiányt- Főként könyvtára és a matematikai, természettudományos, laboratóriumi, kísérleti lehetőségei voltak egyre jobbak. A mértani szertár alapjait az 1848-as magyar kormány mértani testekből álló ajándéka vetette meg. A fizikai, természetrajzi és egyéb szertárak is jórészt adományokból gyarapodtak, és váltak egyre korszerűbbekké. Jó példa erre, hogy 1910 óta a fizika tanítása során egy osztályban 24 tanuló tudta egyszerre ugyanazt a kísérletet vagy mérést elvégezni, vagy hogy az intézet röntgenberendezése az első világháború alatt az egyik hadikórházban működött.

* rdekesen alakult a tanulók összeté-E

tele. Nagy többségük az első esztendőkben evangélikus volt, de jártak ide már az első időktől kezdve más vallásúak is. Külön kimutatás a gimnázium első időszakáról nem áll rendelkezésünkre, de ismerjük a pesti esperességi gyülekezet tanodájának statisztikáját. E szerint a magyar, német és a szlovák iskolában „felvétetett növendékek közül

á. v.

359

Református h. v.34

Görög u. e. vallású14

Római katolikus94

Mózes vallású114

615 növendék”

Később az arány változott: az evangélikus

tanulók aránya mintegy 50, a zsidó vallásúaké pedig mintegy 40% lett. Ez utóbbit az is magyarázta, hogy zsidó gimnázium 1919-ig nem működött.

A tanulók tevékenységét több iskolai egyesület segítette abban, hogy a tanulás mellett megtalálják mindazokat a tevékenységi köröket, amelyekben tehetségüknek és kedvüknek megfelelően dolgozhattak. Ilyen volt az Arany János Önképzőkör, amelynek elődjét Magyar Oskola néven már 1839-ben megalapították, s a kör tanárelnökei között találjuk Tavasy Lajost, diák vezetői között például Fáik Miksát, Riedl Frigyest. Jelentős volt a Dal és Zeneegyesület, amelynek tagjai sorából Kálmán Imrét emeljük ki.

Jelentős szerepe volt a jótékonyság gyakorlására alapított Ifjúsági Gyámintézetnek és a gimnázium szegénysorsú, jó magaviseletű, szorgalmas s kellő előmenetelt tanúsító növendékeit vallási különbség nélkül támogató Ifjúsági Segélyegyletnek.

A gimnáziumnak egyébként 50 ösztöndíja, illetve alapítványa volt, amellyel a tanulókat jutalmazták, illetve tanulmányaik elvégzéséhez segítséget nyújtottak. Ezeket felsorolni lehetetlen, de érdemes megemlíteni például, hogy Wigner Jenő szülei, miután fiuk V. osztályos tanulóként két alapítványi jutalmat kapott, 1917-ben 1000 koronás ösztöndíjat alapítottak.

A

z iskola kiemelkedő tanulói közt találjuk a már említett Neumann János és Wigner Jenő mellett többek között Lukács Györgyöt, de ide járt Bókay János, Petri Gábor orvosprofesszor, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár festők, Szabolcsi Bence zenetudós, Doráti Antal a világhírű karmester, Tátray Vilmos hegedűművész, és rövid ideig Teller Ede is.

Az iskolát 1948-ban nem államosították, de az egyház a fenntartás gondjától félve azt átadta az államnak. Az épület azóta is oktatási célokat szolgál, ma az Orszájgos Pedagógiai Intézetnek nyújt otthont. Újabban szó van róla, hogy az evangélikus egyház visszakapja az épületet, és abban 1990-ben újra megnyílik a gimnázium.

KORNIDESZ MIHÁLY