Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-23 / 18. szám
N apjainkban egyre több szó esik régi alma materekről, olyan iskolákról, amelyeket volt tanítványaik vagy tanáraik teljesítményei tettek hírnevessé. Ezek közül való a fasori gimnázium is, amely már a múlt században kitűnt megbízható színvonalával, de igazán híressé századunkban vált, mindenekelőtt azzal, hogy számos, később kiváló tudóst és gyakorlati szakembert nevelt és bocsátott ki falai közül. Hazánkban a reformáció gyorsan terjedt, hatása eljutott Buda és Pest városába is még a török megszállás előtt. Azt követően azonban - e városok betelepítésében is - a császári udvar nyíltan vallott célja a katolikus vallás megerősítése volt. Ennek hatására a budai polgárság 1695-ben nyilvános fogadalmat tett, hogy protestánsokat letelepedni nem enged. 1703-ban maga Lipót király is megtiltotta protestáns vallásúaknak a Budán és Pesten való letelepedést. A tilalmat II. József 1781. évi türelmi rendelete oldotta fel. Ezt követően a két városban lakó evangélikus gyülekezet növekedni kezdett. A már mintegy 50 családból álló egységes, német, magyar és szlovák egyház 1795-ben imaházat, paplakot, és elemi tanodát hozott létre. Az egyre bővülő közösség az 1811-ben felépített Deák téri (az akkor kohlplatzi, magyar nevén Szén-piaci) templom melletti papiakban az elemi iskolán kívül, felsőbb osztályt is nyitott, majd 1814-ben „iskolaházat” emelt. A következő évben rajz-, 1816- ban ének-, 1818-ban új leányiskolát indítottak. 1821-ben az addig négyosztályos algimnázium szónoklati-költészeti osztállyal bővült, majd 1823-ban nyolc növendékkel megalapították a humán osztályt. Ezzel - a szlovák egyház különválása után - a továbbra is együttmaradó német-magyar egyházi gyülekezet az intézményt folyamatosan hatosztályos gimnáziummá gyarapította. Tízesztendős gyermekként ide járt Petőfi Sándor. Az iratok szerint elsőnek írták be a rajzot tanuló diákok névsorába, mint egyébként megjegyzik, ennek oka az is lehetett, hogy elsőként jelentkezett, de az is, hogy rajzkészségben első volt a társai között. Későbbi verselési készségének, zseniális tehetségének kifejlesztésére nem lehetett hatás nélkül a gondos énektanulás sem, amelyben itt részesült, miközben elvégezte az alapfokú iskola utolsó osztályát. Az iskola adatai szerint Petrovits Alexandert az 1833-34. tanévben íratták be a német tanítási nyelvű Cursus biennis annus priorba, amelyben a magyar anyanyelvű Petőfi elég jól megállta a helyét mindkét félévben. A szabadságharc leverése után az osztrák kormányzat által kiadott Entwurf, tanügyi utasítás szigorításokat vezetett be. Ennek egyik célja a monarchiában működő iskolák modernizálása, színvonalának emelése volt, a másik pedig a rebellis szellemű iskolák munkájának megnehezítése. A rendelet a gimnáziumokat 4 alsó és 4 felső osztályú (tagozatú) iskolákra osztotta, és bevezette a szaktanári rendszert. Megállapították a tanárok minimális létszámát is. Mindennek az lett a következménye, hogy a 6 osztályos evangélikus gimnázium -, mivel megfelelő feltételekkel nem rendelkezett - 1854-ben négyosztályosra olvadt, és létszáma az 1853/54. tanévi 174-gyel szemben 1854/55-re 126-ra csökkent. 1856-ban is fenyegették az iskolát, hogy elveszti a gimnázium rangot, mert tanárainak száma nem elégséges, és mert volt olyan tanára a testületnek, akit nem jelentettek be a tanfelügyelőségen (a bejelentési kötelezettség a szabadságharc honvédéinek kiszűrését szolgálta.) Ezekben az években egyébként is állandóan kutattak a volt honvédek után. Kimutatásokat kellett készíteni a tanárokról, hogy hol végezték tanulmányaikat, milyen oklevelük van, politikai tevékenységükről 1848. március 15-e előtt és után, továbbá az egyháznak jót kellett állnia politikai magatartásukért. Minden vizsgához, még a magánvizsgákhoz is a politikai hatóság engedélyére volt szükség. E nehéz esztendők átvészelése után 1860/61-ben az iskola ismét hatosztályossá lett, majd 1871-ben megnyitotta a hetedik, 1872-ben pedig a nyolcadik osztályt, s ezzel elnyerte a főgimnázium nevet. Az iskola 1864-ben költözött az egyház által emeltetett új épületbe, a Sütő utcába, innen negyven év múltán a Fasorba, ahol 1904-re, nem egészen két év alatt, elkészült az új iskola, majd 1905-re a templomot is magába foglaló épülettömb. E lső protestáns iskoláink szervezete, tanítási rendszere és módszere hagyományosan a németországi iskolák példáját követte. A későbbi iskolák, mint a fasori gimnázium, a már meglévő hazai intézményeket vette alapul. Az alapító Schedius Lajos iskolafelügyelő jól ismerte a hagyományokat, tanulmányait maga is a pozsonyi evangélikus líceumban kezdte, majd a soproniban folytatta, s a göttingéni egyetemen fejezte be. 1806-ban ké-A FASORI GIMNÁZIUM
