Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
A dL m z Árpád-ház családtörténete mindmáig nem kellően tisztázott. Álmos fejedelmet a fia, Árpád követte, s több forrás szerint Árpádot legkisebb fia, Zulta (Zoltán) váltotta fel a fejedelmiszékben. Zulta fia volt a következő fejedelem, Taksony, s Taksony örökébe fia Géza léphetett. Géza fejedelem művét is a fia, Vajk, a későbbi István király folytathatta. Úgy látszik tehát, hogy a trónöröklés rendje egységes és zavartalanul egyenesági, feltéve persze, hogy uralkodásra alkalmas fiú utód van. Közismert, hogy I. István király ugyancsak fiát, Imrét tekintette a trónörökös hercegnek, akire egész életművét kívánta bízni. Szent István a fiának írt Intelmekben (1015) így beszél: „még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat (adok)... ha majd utánam uralkodni fogsz...” Egy másik forrás azt mondja: „minden óhajtásával azt kívánta, hogy fia túlélje, s hogy utána országának ő kerüljön az élére. ” Az Intelmek egésze ékes bizonyíték arra, hogy Szent István a keresztény magyar királyságot, a tíz püspökséget, a 45 vármegyét, a királyi sereget, a kolostorokat és templomokat a fiára kívánta hagyni. Imre herceg 1007 táján születhetett, tehát érett ifjúként állt királyi atyja mellett 1020 tájától majd tizenkét esztendőn át. Imre herceg tehát valóságos trónörökös volt, aki királyi nevelést kapott. A magyar Szent Korona legújabb vizsgálatai megengedik annak feltételezését, hogy azzal koronázták meg Istvánt, sőt - egyes állítások szerint - a fiát, Imrét is. A koronán kívül azonban van még egy fontos és csodálatos szépségű bizonyitékunk Imre herceg eltervezett (vagy végre is hajtott) koronázására: a koronázási palást. A koronázási palást sorsa és megítélése csaknem pontosan megismétli a Szent Koronáét. Elsietett vizsgálatok, eleve megfogalmazott következtetések sora látott napvilágot. 1978 óta azonban a palást is itthon van, közvetlenül vizsgálható tehát. A palást történeti értékelése eléggé ismert; 1030-ban a veszprémvölgyi apácák, Gizella királyné irányításával készítettek egy miseruhát, amely eredetileg harang alakú volt, azaz egy hoszszanti fejnyíláson keresztül lehetett felölteni. Ezt a miseruhát a király és a királyné egy év múlva, 1031-ben a székesfehérvári templomnak ajándékozta. A XII. vagy a XIII. században azután nagy sietve, goromba módon elöl felvágták, az aljából pedig 10 hüvelyknyit (25 cm) lemetéltek. Ugyanekkor hamarjában készítettek még egy másolatot is (ezt őrzik Pannonhalmán). A koronázási palást hossza 134 cm, átmérője 268 cm, kerülete 442 cm, súlya 4,3 kg. Anyaga vékony bizánci bíborselyem, a felső selyem alatt sötétebb szövet, ez alatt pedig selyembélés. A hímzés sodrott selyemmel s a szöveten áthúzott finom arany fémszálakkal történt. A palástot egy 6,5-7 cm széles villás kereszt bontja három részre, két arany szalag pedig három mezőre. A villás kereszt szártövében áll az Atyát és a Fiút megtestesítő diadalmas Krisztus (Pantokrator), a latin körirat szövege: „íme, az ellenségeit legyőző Krisztus magasan ragyog.”Á villás kereszt szárain angyalmellképek. A Pantokrator felett balról Szűz Mária (körirata: „A Szent Szülőanya képe az égben ragyog!’), jobbról az áldó Krisztus (nem János evangélista, mint korábban hitték!), a következő körirattal: „A legfőbb királynak az égi gyülekezet szolgálLegfelül István áldó keze. A palást elülső, mellrészén jobbról felirat: „Ó, az üdvösség biztos reménye a kereszt jele!”. Jobboldalt egy megcsonkított dicsfényben fel nem ismerhető alakok, mellette szövegtöredék. A palást vízszintes tengelyében ismét Krisztus-képek, mellette ószövetségi próféták. A próféták alatt fut egy arany szalag, amelyen kék selyemmel a következő szöveg olvasható: „Ezt a kazulát Krisztus megtestesülésének 1031. esztendejében, a 14. indikcióban készíttette és adta István király és Gizella királyné a székesfehérvári Az államalapító király és a koronázási palást 12
