Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

PEST-BUDA ÉVSZÁZADOS FESTMÉNYEKEN Higgyék el, érdemes felkapaszkodni a Kiscelli dombra. Néhány perces séta, egy kis szuszogás az árnyas gesztenyefasor alatt és máris előttünk áll az egykori kolostor, amely ma a Budapesti Törté­neti Múzeumnak ad otthont. Az épület északi szárnyáról új Óbuda kőrengetegén túl az Arany­hegy látható, tetején a „pogány toronnyal”. De­rült, tiszta időben a Nagykevély és Dobogókő zárja a horizontot. Délkelet irányába indulva, a Doberdó utcán jutunk el a Kálváriához, ahonnan az egész város és a Duna hidak látványa tárul elénk. Ezúttal mégsem a panoráma kedvéért tettük meg ezt az utat, hanem azért, hogy a Kiscelli Mú­zeum ajtaján kopogtassunk, ahol remek festmé­nyek fogadnak bennünket. A múlt század első éveitől egészen a nyolcvanas évek végéig élt legki­válóbb festők ecsetje segít bennünket megismer­kedni a korabeli Pest-Budával. Barabás Miklós, Borsos György, Lotz Károly, Alt Rudolf mesteri képei fővárosunk évszázados történelméről, fejlődéséről tanúskodnak. Az első tájképen például még az egykori hajóhidat láthat­juk, amely a Lánchíd helyén állott, hiszen Széche­nyi hídja csak az ötvenes évektől kötötte össze az akkor még önálló két várost, Pestet és Budát. Ba­rabás Miklós korának legjelentősebb portréfestő­je volt, és egyike az első hivatásos fényképészek­nek. Városmajori kúriájának akkvarellje került ezen a kiállításon a falra. És végül egy látkép, amely 1858-ban készült és egy részlete a Citadel­lát ábrázolja. Aki jó megfigyelő, láthatja, amint a fellegvár töréseiből vagy száz ágyú néz le „a re­bellis” városra. Befejezésül hadd mondjam el a kiállítás kap­csán egyik személyes élményemet is, amely a „Rákospalotai híd” cimű festmény előtt idéző­dön fel bennem. Marika jutott eszembe, aki hu­szonöt esztendeje, 18 esztendős palotai paraszt­lányként, a fényképezőgép kedvéért hajlandó volt magáraölteni nagymama díszes ruháját. A kézzel hímzett kendő szinte páratlan ritkaság volt Pest környékén, ahogy a gyöngyökkel kivarrt vászon­cipő is. A régi „kincsek” ma egy bábun láthatók a múzeumban, Rákospalota helyén pedig panelhá­zak sora, a főváros egyik legnagyobb lakótelepe áll... Kép és szöveg: FÉNYES TAMAS 1. A Ferdinánd Kapu és a régi Tabán 1836-ban, War­­schag Jakab festménye 2. Nissen Georg: Látkép a Citadelláról 3. Deák Ferenc temetési menete 4. A Kálvin tér - akkor még Széna tér - 1860-ban a Danubius Kúttal 5. Fide: Buda látképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom