Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-08 / 13. szám
A városlakó, aki talán csak évtizedekkel ezelőtt járt falun, nehezen ismer rá a régen látott kistelepülésre. A többnyire fehérre meszelt nád- vagy piros cseréptetős házak, a gémeskutak, a poros utakat szegélyező akácfák koronája fölé egy szál magában ég felé szökő templomtorony - körötte az iskolával, községházával - és a néhány apró bolt megszokott látványával manapság mind ritkábban találkozik. Az egyszerűségével, letisztult formáival egyfajta „paraszti nyugalmat” árasztó falukép kevés helyen maradt érintetlen, és ebben az elmozdulásban jó és kevésbé kedvező jelenségek egyaránt tetten érhetők. Egyre kevesebb kistelepülést illethetünk az „isten háta mögötti” jelzővel; a régi bezártság, befelé fordulás a múlté, ma már főleg csak az idősebbek körében találkozhatunk olyanokkal, akik sohasem lépték át szülőhelyük határát. Ilyenformán a külső hatásoknak, áramlatoknak is jobban „kitettek", ami óhatatlanul tükröződik a települések arculatán. Aligha becsülhető túl az a változás, hogy egészségtelen, gyakran alapozás nélküli vályogházak helyén országszerte komfortos otthonok tízezrei épültek. Statisztikákkal alátámasztott, de saját szemünk által is sokszorosan bizonyított tény, hogy a legtágasabb lakások éppen falun épülnek, és a nagyvárosokban mindmáig oly szorító lakásgondok kevésbé tapasztalhatók a kisebb településeken. A víz, villany, egyre több helyen a gáz bevezetése, a közlekedés javulása méltó életkörülményeket teremtett. Mindezek hangsúlyozása mellett sem hallgatható el: a falu lakóit az urbanizáció áldásai mellett olyan, (korábban) ismeretlen „építészeti divatok" is hatalmukba kerítik, amelyeket alkalmasabbnak ítélnek a korszerűbb életforma befogadására, és arra, hogy a hajdani szegénységnek még a nyomát is eltüntessék. És egy-egy ízlésficam - még ha nem is válik általánossá - egyedi felbukkanásával is alkalmas arra, hogy megbontsa az összhangot, egy-egy falu jellegzetes képét eltorzítsa. A kivagyiság szelleme olykor futótűzként terjedt el egy-egy faluban, s az utánzás, a versengés nagyobb dicsőségére rombolták le idő előtt a felújításra, komjórtositásra is alkalmas, még sokáig szolgálni képes, jól tájolt épületeket, s emeltek a helyükön többszintes, jellegtelen, többnyire kockaházakat. A több szint - tudvalevő - eleve idegen a magyar falu építészeti hagyományaitól (ami nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lehessen a magyar falusi környezetbe is jól illő, netán emeletes házakat is építeni). MERTEKLETESS 10
