Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

I ; í i Beszélgetésbe elegyedtünk ugyanis a múze­um őrzőjével, özvegy Fábián Lajosnéval, aki hasonlíthatatlan magyaros vendégszeretettel kalauzolt bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy amikor bejöttünk a faoszlopos tornácról a házba, az ablakajjáról a pitvarba jutottunk, s itt a szoba felőli falnál látható fehér színű építmény a falmasina, a régiek tűzhelye, kályhája. Hosszan mesélte, hogyan készítet­ték a régi hollókőiek a szoba elengedhetetle­nül fontos berendezési tárgyait, a négyfiókos kaszait, a rózsás ládát, a tornyos nyoszolyát, rajta a kékfestő féhajba húzott párnákkal és dunnával. Azután, unokájára hagyva a múzeum őr­zését, végigkísért bennünket a falun, miköz­ben elmesélte, miként égett le egy tűzvész so­rán 1909-ben az egész falu (ezután épült a mai védett falurész összes háza). Néhányba be is vitt, hogy megmutathassa, hogyan él­nek ma a helybéliek. Egy másik falubeli asz­­szony is mellénk szegődött, s ketten magya­rázták, miért is nem hordják már a régi nép­viseletet hétköznap: „Nem praktikus ez lel­kem, igazuk van a fiataloknak, hogy nem ve­szik fel, de mi már csak elhordjuk, amíg él­ünk. ” Persze már ők se azt hordják, amit a nagyszüleik, hiszen a férfiak házilag szőtt, kendervászonból készített viselőingben és hat szélből készített gatyában jártak, elékötve egy keskeny kötényt, a szakácskát; a nők pe­dig pendelt (ingvállat), fejfedő lutrit, a szok­nyán kecelét (kötényt) hordtak. A gazdagab­bak ködmönt, majd bőrcucajt, ezért egy má­zsa búzát is adtak a készítőjének. Végül elkísértek a falu nevezetes emberé­hez, Kelemen Ferenc fafaragóhoz, aki a kert végében lévő kis kamrában készíti gyönyörű faragványait, de általában csak falubelinek ad el belőlük, bár az idelátogató turistacso­portok programjában szerepel portájának meglátogatása. Igen, Hollókő ma együttélése a réginek és az újnak. Mert ez az ófalu nem múzeum, nem skanzen, a régi faluképet őrző ötvenöt házban őslakosok laknak, élik mindennapi életüket. Reméljük, hogy a most megnövek­vő érdeklődés is segíti az élő múlt megőrzé­sét, a hagyományok átörökítését. POKORNY ISTVÁN FOTÓ. GÁBOR VIKTOR 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom