Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
„Bármilyen furcsán Inra- SAndur hangzik is, számomra SZÍNHÁZI ÉLETEIM Magyarország lakossága két részre oszlott. Az egyik olvasta a Színházi Életet, a másik írta. S hogy esetleg voltak olyanok, akik se nem írták, se nem olvasták? Ugyan kérem! Hogyan is mondta az egyszeri falusi atyafi, amikor meglátta az Állat- és Nö- Málnák vénykertben a zsiráfot?- Ilyen állat nincs is!” A kolozsvári születésű Incze Sándornak, a legendás Színházi Élet szerkesztőjének egyik kis történetét idéztük. Eddig kiadatlan visszaemlékezéseiből Ábel Péter szerkesztett háromszáz oldalas kötetet. A színházrajongó Incze, szülővárosában 57 fillér „alaptőkével” indította meg a Színházi Újság című lapot, majd 1910-ben Budapestre költözött. Itt a Színházi Élet szerkesztője lett. Egyik munkatársa, az akkor tizenkilenc éves Korda Sándor a filmrovatot vezette. A képes színházi hetilap népszerűsége egyre növekedett. Olyan neves irók is írtak a lapba, mint Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Szomory Dezső. És egyre látványosabb; a fotókat Munkácsy Márton, Ángelo, Juan Gyenes és Paál Sándor készítette. (A belső munkatársak közé tartozott Faragó Baba, húsz éven át a Magyar Hírek divatrovatának szerkesztője.) A Színházi Élet egyik rovata rendszeresen tudósított a világban szétszóródott magyar művészek sikereiről. Kertész Mihály (Michael Curtis), Alpár Gitta, Ábrahám Pál, Várkonyi Mihály, Eggerth Márta, Lukács Pál, Korda Sándor karrierjén álmodozhatott az olvasó. A Színházi Életet 1939-ben, Incze Sándor származása miatt betiltották. Túl az ötvenedik évén kényszerült arra, hogy elhagyja Magyarországot. New Yorkban harmadszor alapított lapot Theater Arts címmel, de a vállalkozás nem sikerült. 1956-ban megszerkesztette a Magyar Albumot, az öt világrészben élt és élő magyar tudósok és művészek arcképcsarnokát. „Úgy gondoltam - írja Incze Bartók Bélával kell nyitnom az öszszeállítást. Emberi portréját a nagy tudású Juhász Vilmos kultúrtörténész vázolta fel...” A régi fotókkal, karikatúrákkal illusztrált Színházi Életeimben jóízű történetek olvashatók például Molnár Ferencről. A világhírű író megvetette a televíziót, de egyben féltékeny is volt rá. „A televízió olyan, mint a feleség. Kényelmes és ingyen van. Színházba menni ellenben kényelmetlen, s ráadásul pénzbe is kerül!” Másutt, a Borsod megyei Kieséről származott Zukor Adolfról, a filmvilág koronázatlan királyáról, a Paramount elnökéről olvashatunk; „Ricsén minden templomot restauráltatott, könyvtárat alapított, mozit építtetett és minden lánynak, aki a falujában férjhez ment, hozományt adott.” Incze Sándort, aki a kolozsvári New York kávéház teraszától a budapesti New York kávéház „mélyvizén” át eljutott túl a tengeren, egészen New Yorkig, 1966-ban, 77 éves korában érte a halál. Amerikai születésű, magyar származású felesége, Peggy hozta haza férje feljegyzéseit, de ő sem érte meg a kötet megjelenését. A Múzsák Kiadó gondozásában megszületett Színházi Életeim című karrierregénynek már csak az egykori Színházi Élet-olvasók örülhetnek. De azok nagyon! A BERZSENYI-KÚRIA SZÍNHÁZI ÉLETEIM Az egykori Berzsenyi-kúria Niklán. ma irodalmi múzeum A költő dédunokái 1986-ban a kúria előtt A Balaton déli partján üdülők gyakran tesznek kisebb-nagyobb kirándulásokat a „Magyar Tenger” környékén. A vadvizekkel tarkított, növényritkaságokat rejtő Nagyberektől délre, Marcali szomszédságában található Nikla kisközség. Az út mentén jó előre táblák jelzik a múzeumot, amely - klasszicista stílusjegyeket viselő - kisnemesi kúria volt. A múzeum falán babérkoszorúval díszített emléktábla hirdeti: itt élt az egyik legnagyobb magyar költő, Berzsenyi Dániel. A termekben láthatók Berzsenyi használati tárgyai, könyvei, bútorai, ruhái, valamint a kardja is. Köztudott, hogy Berzsenyit kortársai „niklai remetének” nevezték. Az idősebb költő ugyanis alig-alig mozdult ki niklai otthonából. Háza azonban mindig nyitva állt barátai előtt, levelezése pedig hihetetlenül gazdag volt. Egyebek között Kazinczyval, a Kisfaludyakkal, Kölcseyvel, Bajza Józseffel állt levelezésben. „A Magyarokhoz” és „A közelítő tél” költője életének utolsó szakaszában élénken érdeklődött a politika iránt. Különösen foglalkoztatta Széchenyi István reformeri működése és a kor vezető politikusai közül is sokkal közvetlen kapcsolatba került. Házának többször volt vendége Wesselényi Miklós, aki egyik látogatása alkalmával két gesztenyefát ültetett. Ezek ma is láthatók a múzeum kertjében. Alig két éve még két Berzsenyi leszármazott nézett a fotóriporter lencséjébe, de ma már csak a fiatalabb dédunoka lakja a kúria északi szárnyát. Piroska néni egyúttal a múzeum őre és idegenvezetője is. Szívesen mesél a költőről és családjáról, valamint a kúriáról a látogatóknak, hiszen itt született és itt élte le az életét. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS HERNÁDI MAGDA 28
