Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
A lelátóról jelentjük... „Én... a magyar olimpiai keret tagja fogadom, hogy becsülettel, töretlen akarattal, a legjobb tudásom szerint készülök a XXIV. Nyári Olimpiai Játékokra. Fogadom, hogy a felkészülés és a versenyek alatt magatartásomat és minden tettemet népem, hazám iránti szeretet és hűség hatja át. ígérem, igaz képviselője leszek a népek közötti béke és barátság nemes eszméjének és mindent megteszek, hogy a világ sportolóinak legnagyobb seregszemléjén eredményesen képviseljem hazámat, a Magyar Népköztársaságot...” - A Vígszínházban 378 olimpiára készülő magyar sportoló mondta el ezt a fogadalmat a felemelő, ünnepélyes pillanatokban. A fogadalomtételről és a mintegy egyórás műsorról a televízió egyenes közvetítést adott. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság új jelvényét, amelyet az olimpiai játékok érmes helyezettjei kaphatnak meg, négy magyar sportolónak ez alkalommal nyújtották át. Elek Ilona, a kétszeres olimpiai bajnok vívónő, Gerevich Aladár, a hétszeres aranyérmes kardvívó, Papp László, a háromszoros bajnok ökölvívó és Szalay József, az 1912-ben Stockholmban rendezett limpia jó egészségnek örvendő, 94 éves tornász ezüstérmese nagy taps közepette vette át a jelvényt. * Bognár József a csornai téglagyár egykori kőművese ismét visszatért szülővárosába. Ezúttal egy futballcsapatra való fiatallal érkezett, hiszen Csorna és a hollandiai Geleen évekkel ezelőtt testvérvárosi kapcsolatba lépett, s a sportot kiváló lehetőségnek tartják arra, hogy kapcsolataikat állandóan erősítsék. Bognár József Hollandiában letelepedve vendéglőt nyitott, amely a kint élő magyarok, a helyiek, köztük több sportember kedvenc találkozóhelye. A 15- 16 éves fiúkból alkotta holland focicsapat ugyan ezúttal vereséget szenvedett, de majd a hollandiai visszavágón szeretnének javítani. „Nagyon boldog voltam, midőn láttam, hogy ezek a fiatalok, akik között ezúttal nem volt magyar, hiszen az én fiaim már kiöregedtek közülük, milyen jól érezték magukat szülővárosomban. Megállapodtunk, hogy rendszeressé tesszük ezeket a találkozókat” - újságolta Bognár József, akinek nagy része van abban, hogy Csorna és Geleen testvérvárosi kapcsolatai állandóan erősödnek. * Szomorú hírt kaptunk Los Angelesből. Elhunyt Szőke Kató egykori úszóbajnoknő, az olimpiai aranyérmes Szőke Kati édesanyja... O VOLT A VIZIPOLO Németh Jamesz emlékére Az első Úszó Európa Bajnokság (1926) magyar résztvevői. A hátsó sorban (nyíllal jelölve) Németh János Március első hetében gyászhírt kaptunk Madridból: nyolcvankettedik életévében elhunyt Németh János, minden idők legkiválóbb magyar vízilabdázója. A hazai lapok, felejthetetlen sikereit méltatva adóztak emlékének. A Képes Sport Németh János könyvének egyik részletével búcsúzott a medencék világhírű centercsatáráról. Mégpedig azzal a fejezettel, amelyet a kiváló játékos a magyar pólót világelsőségre vezető kapitányról, Komjádi Béláról irt. A „Komjádi aranycsapata. A magyar vízilabda útja, kezdettől a világelsőségig " című kötet kék borítóján egy izgalmas mérkőzés jelenete látható. Hatul maga a szerző, azaz Jamesz, utánozhatatlan ironikus mosolyával. Meghatottan vettem elő ezt a többször kiolvasott kötetet, hiszen hasonló dedikálással talán kevesen büszkélkedhetnek: „Dezső barátomnak szeretettel, Jamesz.” 198L Június 12- én - a 75. születésnapján. A könyv Clevelandben jelent meg a Classic Printing nyomda gondozásában. A nyomda tulajdonosa Berta László, aki köszöntőjében ezt írja: „Németh János iránt érzett tiszteletem és szeretetem tulajdonképpen egész életemen végigkísért. A berlini olimpia idején, 1936-ban, mint kis elemista ismertem meg Németh Jameszt. A felejthetetlen Pluhár István mutatta be a rádión keresztül. Azután a negyvenes években a Ferencvárosi Torna Club nagy családjában rokonságba is kerültünk. Mint kis Fradi-ifi focistának a zöld gyepen Sárosi Gyurka, a vízben Németh Jamesz volt az eszményképem. Egy évtized múltán, a budapesti VTSK focicsapatában, mint csapatkapitánynak, köszöntenem kellett a sportkör új elnökét, aki nem volt más, mint Németh Jamesz. Azután 1956-ban szétszóródtunk, Jamesz Spanyolországba került, én Kanadába, de hamarosan megtaláltuk egymást. És a szeretet ma is összeköt bennünket.” A tisztelő Berta László, múlhatatlan érdeme, hogy Németh János könyvét megjelentette, hiszen ebből az írásból a mai napig világhírű magyar vízilabda születéséről, hőskoráról és világelsőségre jutásáról kapunk hiteles beszámolót, mivel Jamesz e kor egyik főszereplője volt. Jamesz két olimpián, Los Angelesben és Berlinben játszott az aranyérmes csapatban; három Európa-bajnokság, öt Európa Kupa-diadal fűződik a nevéhez; az Újpesti Torna Egylet csapatát tíz, a Ferencváros együttesét két alkalommal segítette bajnoksághoz; 105 válogatott mérkőzésen játszott (102 találkozón győztek, csak kettő végződött döntetlenül és csupán egyetlen egyszer szenvedtek vereséget), s kétezernél is több gólt lőtt! Amilyen sikeres volt a medencében, annyi megpróbáltatás várt rá az életben. Talpig becsületes, de olykor durván szókimondó ember volt, amit nem kevés ellensége az adandó alkalmakkor mindig kihasznált ellene. így bocsátották el a harmincas években már válogatott játékosként munkahelyéről, az újpesti kórházból; a Magyar Úszó Szövetség elnökségéből pedig azért zárták ki, mert 1944 márciusában emlékbeszédet mondott Komjádi Béla sírjánál, a Rákoskeresztúri Izraelita temetőben. A londoni olimpia kudarcát is az ő nyakába varrták, s felmentették kapitányi tisztsége alól; majd 1949-ben a MAB1 Kórház gondnokaként vált állástalanná, s nagyon nehezen tudott elhelyezkedni; 1953-ban még az olimpiai bajnokok listájáról is lefelejtették, nem kapott belépőt a Népstadion megnyitójára. Végül a városi tanács sportkörének elnöke lett, ahol Berta Lászlóval, a futballcsapat kapitányával, könyve későbbi kiadójával találkozott. Azután 1957-ben Londonon keresztül Madridba érkezett, s itt a Spanyol Úszó Szövetség edzőjeként működött és általános elismerés kísérte munkáját. Első vízilabdázóként került 1969-ben a floridai Fort Lauderdale-ben megnyitott Swimming Hall of Fame-be a vízisport hírességeinek A második Európa Kupa gólkirálya, 1930-ban Nürnbergben csarnokába, az egykori csodaúszó, a Tarzan filmek későbbi hőse, Johnny Weismüller társaságában. Első hazalátogatása után, 1969- ben érlelődött meg benne a gondolat, hogy papírra veti életének emlékeit. A jegyzetekből, villanásokból, portrékból, a nagy mérkőzések leírásából, lassan kikerekedett a magyar póló hőskorának világa. Á munkában dr. Zöld Ferenc, a kaliforniai Claremont-i egyetemen tanító egykori kiváló sportember, a BEAC vívó szakosztályának alapító tagja volt segítségére. Avatott szerkesztőként átíratott egy-egy részt a szerzővel, javította a kéziratot, amely azonban az első mondattól az utolsóig Jamesz műve. A könyv legértékesebb része talán az a fejezet, amelyben Komjádi Bélának, a kapitánynak állít emléket. Ennek a nagyszerű vezetőnek legnagyobb erénye abban rejlett, hogy a különböző gondolkodású, társadalmi helyzetű, a parton civakodó, veszekedő játékosokat egy csapattá, a közös célért tűzön-vízen át harcoló gárdává tudta formálni. A fejezetetet így zárta: „Amint vittük Komjádi Béla nehéz tölgyfa koporsóját a sírjához, nem léptünk egyszerre és úgy tűnt, mintha rázkódó koporsójából Komi bácsi kopogott volna figyelmeztetőleg: »Fiaim, lépjetek egyszerre és haladjatok mindig együtt!« Mintha szólt volna hozzánk. Mi azonban csak két évig haladtunk együtt, és azután egyre jobban szétszóródtunk. Először eszmeileg, életfelfogásban, majd a valóságban is. Szerteszéledtünk, a világ különböző országaiban, és sokan közülünk oda, ahová Komjádi Béla oly korán elment, ahonnan már nincs visszatérés...” Németh János játékostársa, az elmúlt években elhunyt Vértesy József mondta az akkori gyászszertartás befejeztével: „Ennyit ér egy élet. Csak 41 éves volt, és mégis itt hagyott bennünket. De nem élt hiába!” Rólad, kedves Jamesz, aki 82 évet éltél, ugyanezt állíthatjuk! VAD DEZSŐ
