Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
GOMBÓC PULI A KOALÁK FÖLDJÉN az üvegest, a sárközi és az ecseri lakodalmast, az erdélyi szólót és a vasvári verbunkost vitték. „A lakodalmast egész Ausztráliában csak mi táncoljuk!" - mondja büszkén Simon. Évente tíz-tizenkét fellépésük van. „A tánc nagy összetartó erő. Magyar könyvet itt a gyerekek nehezen vesznek a kezükbe, táncolni inkább eljönnek. A lényeg szerintem nem is az, hogy profik legyenek, hanem az, hogy csinálják.” És hogy mi az öröm? Minden, az egész. Az asszonyoknak, hogy ruhát hímezhetnek („ezer óra ment rá”), a gyerekeknek a taps, a siker, a tanárnak pedig az érzés: „Megmutatjuk az ausztráloknak, hogy mi is létezünk. Minden alkalommal legalább három-négy ausztrál jön oda hozzám lelkendezve, hogy »Mister Simon, .ilyet még soha nem láttunk.« Tudja milyen jó ez?” A melbourne-i Lajosliget Az összetartásnak megvannak az egyéb fórumai is. A valláson, a táncon kívül erős kapocs lehet akár a sportszeretet. St. George, Sydney külvárosa. Ötvenhat. után alakult a focicsapat, amelyben ma már csak az edző bennszülött magyar („az Árok Feri, az újvidéki Magyar Szó sportszerkesztője volt”). A kapitány Koczka András már itt született, magyarul csak törve tud, ám a vezetőségi üléseken természetesen magyarul folyik a beszélgetés, nemegyszer szenvedélyes vita. Megtárgyalják ugyanis a sporteseményeket... Emellett sorra veszik a gazdasági eredményeket, a feladatokat is. Nem akármilyen az ő tulajdonuk sem. A stadion háromezer fős, magában az egyesületi klubban pedig ötven félkarú rablónak becézett játékautomata biztosít jókora bevételt. Leslie Bordács évtizedek óta minden hétfő délutánt-estét itt tölt, pedig sok köszönet nincs az itteni munkában. „Ha győzünk, akkor az természetesen azért van, mert jó a csapat, ha viszont vereséget szenvedünk, akkor azt mondják, hogy rossz a vezetés.” A klub nagy színháztermében Korda György fellépését hirdetik. Másodszorra. Az első dalesten négyszázötvenen voltak. Hakoah Klub: az elnök a felvidéki Frank Löwy, a hatalmas Westfield társaság társtulajdonosa. A Hakoaht (a szó jelentése: erő) 1938-ban alapították fiatal, sportolni vágyó osztrák zsidók. Az osztrák jelleg még az ötvenes évek elejéig tartott; ma a 7600 tagból 2500-3000-re teszik a magyarok számát. Biztos így van, bár a látogatáskor a német és az angol szó volt kisebbségben. Seregnyi asztalnál idős hölgyek ültek kártyapartiba melegedve, míg mások a félkarú rablókkal bíbelődtek. Magyar Történelmi Társulat. Az 1987. évi előadások címeiből: Hóman Bálint Ősemberek, ősmagyarok című könyve, II. József, Meghalt Mátyás király, oda az igazság, A mezőkeresztesi ütközet, A szittyák, A Habsburgok a magyar történelem tükrében, Rudolf trónörökös. Havonta negyven-Sir Peter Abeles neve fogalom Ausztráliában. Fogalom az üzleti életben: az általa vezetett TNT szállítmányozási vállalat és az ANSETT révén. Hogy mi az ANSETT? Légitársaság és egyben szállodák láncolata, a kontinensnyi ország valamennyi repülőterén legalább két jókora terminál van, az egyik, rendszerint a nagyobb, az ANSETT-é, a másik a többi légitársaságé. Ami meg a politikát illeti, a Sydney Morning Herald Review pár hónapja jókora képes riportot közölt: ki van a legközelebb Hawke miniszterelnök füléhez? Tizcnvalahanv színes fénykép, az első Sir Peteré. ( Az írás bevezető mondatai: „Nemrégiben Sir Peter Abeles, a r\T szállítmányozási birodalom vezére, selfmade milliomos akkor telefonált a miniszterelnök parlamenti irodájába, amikor Bob llawke éppen egy találkozót tartott. A miniszterelnök otthagyta a tanácskozást, hogy vegye a telefonhívást.”) Abelesről egyébként még az ausztráliai magyarok közül sem mindenki tudja, hogy magyar.- Magyarul tulajdonképpen csak kilencévesen tanultam meg. Én még a Monarchia gyerekének számítok, apámnak Bécsben is volt vaskereskedése, meg Budapesten is, a Váci út 88. alatt. Bécsben születtem és csak 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után jöttünk Magyarországra. Pesten a Szemere utcai elemiben tanultam, majd nyolc évig a fasori evangélikus gimnáziumban, Ez szenzációs iskola volt, egy egészen hihetetlen iskola... Orvosnak szerettem volna menni, de a numerus clausus ezt lehetetlenné tette. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem voltam valami fényes tanuló. Az iskolát szerettem ugyan, de tanulni nem. A magyar és a fizika különösen gyengén ment. Sokat sportoltam viszont, teniszeztem. úsztam, bokszoltam és a lányok is elég sok időt elvettek. I gy gondoltam, külföldre megyek majd tanulni, de apám arra kert, ne erőltessük a dolgot, álljak munkába. Dolgozz egy évig - mondta -, és ha nem vagy boldog, menj és tanulj. így hát két évet az üzletben töltöttem, kitanultam a hegesztést egy Tompa Mihály nevű mestertől. Csuda név, nem igaz? Egyébként nem ártott meg a munka. Nagy újdonság volt nekem, a középosztálybeli fiúnak, hogy együtt lehettem a munkásokkal. Azután jött 1944. március 19., a német megszállás. Munkatáborba vittek, a diósgyőri vasgyárba kerültem. A dátumokra nem emlékszem pontosan, de alig néhány hetet töltöttem öté, megléptem, mentem vissza Pestre és augusztusban hamis papírokkal Bukarestbe utaztunk. Mint Magyarországról kitoloncolt román zsidók. A zsidóknak ott egyszerűbb volt, a munkatábort havonta meg lehetett váltani bélyegvásárlással. De mi nem sok bélyeget vettünk. Két hét múltán ott voltak az oroszok. 18