Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
M agas, vékony testalkatú, a koránál idősebbnek tűnő fiatalember. Megjelenése határozott, tekintélyt sugárzó, ahogy egy bankigazgatóhoz illik. Kissé rendhagyó módon kezdem az interjút, megkérdezem, mi a hobbija: a vadászat, a vitorlázás vagy a tenisz? Ezen annyira meglepődik, hogy kilép a szerepéből:- Egyik sem. Nem vadászom, nem teniszezem, nem tartozom ilyesféle társaságokhoz. A feleségem legnagyobb bánatára, a munkám a hobbim. Még hétvégére is hazaviszek régi szakkönyveket, mindenféle öreg papírokat, mert a bankszakma legfeljebb a mi generációnk számára új dolog Magyarországon. Tudást lopni nem szégyen, minek nekünk újra feltalálnunk a langyos vizet? Szóval nincs hobbim, mert annyi a munkám, akkora az elvárás velem szemben, hogy napi tizenhat órákat dolgozom. Van is lelkiismeret-furdalásom a családommal szemben...- Mekkora a család?- Két gyerek: nyolcéves a fiam, kétéves a lányom. Gimnáziumi szerelem után vettem el a feleségem, rögtön az érettségi után.- Nem sokat tétovázott...- Nézze, én családszerető vagyok, hiszem, hogy a család nyugodt hátországot biztosít, és segíti, nem akadályozza a szakmai előmenetelt. Ezt a jó példát láttam a szüleimtől is, anyám három gyereket nevelt fel, két bátyám tíz és tizenkét évvel idősebb nálam. Tudom, milyen nagy segítség az ember életében a család, pedig a miénk korán szétszakadt. - Miért?-Apám a hatvanas évek elején termelőszövetkezeti elnök lett, de talán négy-öt éves lehettem, amikor megbetegedett, valami Parkinson-kór-féle betegség támadta meg. Szellemi frissességét megőrizte, de dolgozni nem tudott. Élete végéig rokkantsági nyugdíjat kapott. Nem vetett fel minket a pénz, de megéltünk. Amikor tizenkét éves koromban meghalt, nagyon össze kellett tartanunk. Legidősebb bátyám vette át a családfő szerepét. így mehettem gimnáziumba, Makóra, ahol négy nagyon szép évet töltöttem el. Látja, ott még volt hobbim. Kézilabdáztam, mert az iskolában annak a sportágnak volt presztízse.- Tehát már ott úgy választott sportágat, hogy annak a legnagyobb a presztízse?- Valószínűleg ez is szerepet játszott benne, mert egyébként nem tartoztam a csapat legjobbjai közé. Emlékszem, két év alatt húsz kilót szedtem fel, mert ez kellett ahhoz, hogy beleférjek a csapatba. Be akartam férni, mert imádtam a közösséget is, imádtam köztük dumálni, okoskodni.- Tanulmányi eredményei?- Ha arra gondol, hogy hajtottam az „éltanulóságra”, téved, az ilyesmi engem sohasem csábított. Volt egy-két tantárgy, amit szerettem, de ezeket is a tanár személye miatt. Négy egész kettő és négy egész hat között volt a tanulmányi átlagom, pont annyi, amennyi önbecsülésem megőrzéséhez kellett. Gyakorlatilag minimális erőfeszítéssel maximális eredményt hoztam ki magamból, ha így utólag visszanézek arra az időre. Aki azt állítja, hogy nálam kevesebbet tanult, az már nem mond igazat. Ami lényegeset ebből az időszakból ki tudnék emelni, az a közszereplésem. Már kisgyerekként láttam, hogyan irányította apám a dombegyházi téeszben az embereket. Zseniálisan! Elfogadták tőle, ha azt mondta, A HUSZONHAT ÉVES BANKIGAZGATÓ Úgy a hatvanas évek végétől hangzott el mind gyakrabban a panasz, hogy a fiatalok számára egyre nehezebb az érvényesülés. Előszeretettel emlegették ellenpéldaként Petőfit, aki huszonéves korában már a nemzet költője volt. Ugyanakkor manapság a harmincas költőt is azzal nyugtatják, hogy várhat az első kötetére, hiszen még olyan fiatal. És effajta „biztató" nyugtatásokat nemcsak lírikusok hallhattak-hallhatnak. Debreczeni Kálmán tavaly nyáron, huszonöt évesen lett a budapesti Befektetési és Forgalmi Leánybank igazgatója. Vajon minek tulajdonítható ma még kivételesnek számító, gyors szakmai sikere? emberek, menjenek ki szántani az éjjel, az atyaúristenit, mert ezt már holnap reggel sem lehet megcsinálni. S mikor elértek a szántóföld végére: nézzétek a munkátok eredményét. A veszteséges gazdaságot, a Petőfi Termelőszövetkezetet három év alatt nyereségessé tette. Ott, a gimnáziumban én is kipróbáltam valami hasonlót, s ennek köszönhetem, hogy ma igazgatóként én is tudom lelkesíteni a beosztottaimat. Ők valóban kiteszik a lelkűket, mert nem azt mondom, ez a banknak kell, hanem hogy nekünk kell bizonyítanunk. Hiszen a mi bankunk alig fél éve létezik. Összesen negyvenen vagyunk, s a siker mindannyiunk sikere.- Térjünk vissza a gimnázium befejezéséhez.- A negyedik évben nekem is el kellett gondolkoznom azon, hova menjek, mit csináljak. Hajlamos vagyok arra, pontosabban akkor hajlamos voltam arra, hogy lazábban vegyem a dolgokat. Anyám halála után összeült a család, én meg elmeséltem a tervemet: megnősülök, elmegyek dolgozni, aztán majd estin elvégzek valami egyetemet. Pali bátyám beszélt a fejemmel, valahogy úgy, hogy édes öcsém, én szétrúgom a nadrágod hátulját, ha nem használod a fejedet. Ha nem mész egyetemre, hanem dolgozni, elveszíted az árvasági segélyedet. Ha viszont egyetemre jársz, kapod, azonkívül az ösztöndíjat, s ha kell, nyáron dolgozhatsz is. Pécsre jelentkeztem egyetemre, mert úgy tudtam, itt fél ponttal alacsonyabb a felvételi szint, mint a pesti közgazdasági egyetemen. Utólag kiderült, kár volt ennyire félnem, mert két ponttal túlteljesítettem a pesti szintet is. Viszont az esküvőről nem mondtam le. Még a gimnáziumban ismerkedtem meg a feleségemmel, két évig egy osztályba jártunk. Nem sokkal az érettségi után összeházasodtunk. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Előfelvételis egyetemistaként bevonultam egy évre katonának, megszületett az első gyerekünk, akit a katonáskodásom alatt a feleségem Kiszomboron, a szüleinél nevelt. Aztán Pécsett elkezdtem az egyetemet, illetve általában hetente három-négy napot ott töltöttem, aztán mentem Kiszomborra, a családhoz. Az előadásokra így nemigen jártam. Na, ekkor kérte át magát a feleségem is Pécsre. Albérletet kerestünk, végül sikerült a kollégiumban szobát kapnunk. S közben végig a fejem felett lebegett, Damoklész kardjaként, hogy ha félévet ismételek, elveszítem az árvasági segélyt, a családom anyagi alapját. Nem volt könnyű...- Az egyetemre hogy emlékszik vissza ?- Az egy jó kis egyetem volt. Kicsi, de nagyon jó.- Hol talált állást mint diplomás közgazdász ?- A két bátyám akkor már Szegeden dolgozott, az egyik a városi tanácsnál. Hívtak. De szerintem három Debreczeni egy városban már sok. Nem akartam a nagy Debreczeniek kisöccse lenni. Se segítséget, se pofont ne kapjak más miatt. Úgy elöntöttem, feljövök Pestre. A dzsungelbe. Ki akartam próbálni magam. Akkor már erős lett bennem a becsvágy. Feljönni - ezt mondani könnyű, de családdal megcsinálni, nem egyszerű. Mi akkor - huszonhárom éves voltam - tényleg a nulláról indultunk. Se lakás, se állás, se pénz. Végül a Magyar Nemzeti Bank vegyes gépipari osztályától kaptam ajánlatot. S akkor kaptunk egy másik értesítést, hogy Szegeden lakás is lenne. Szóval, volt dilemma, volt csata. Vállaltam az albérletet, s elhelyezkedtem a Nemzeti Bankban. Itt az a szokás, hogy az új fiú egy évig „körbejár”: egy hónapot eltölt az egyik osztályon, a következőt a másikon.- Míg kiderül, hogy tehetséges-e?- Nem derül ki ebből semmi. Abban az óriási monstrumban kinek van ideje egy kezdővel foglalkozni? Na, én három hét múlva odamentem a főnökömhöz, hogy ebből nekem elegem volt, próbáljon ki, adjon valami munkát. Kaptam néhány vállalatot, a hitelügyeiket intéztem. Kapásból belevágott hát a mélyvízbe, hogy ússzam. Még hétvégére is hazahordtam a munkát. Ennek eredményeként, ha nem is egy főkönyvelő szintjén, de megtanultam a számvitelt. Néhány hónap múlva jött a lehetőség az első nagy dobásra. A főnököm szólt, hogy van egy kilencvenmilliós kihasználatlan refinanszírozási keretünk, nézzem meg, mit lehet vele csinálni?- Mit jelent a refinanszírozási keret?- Nagyon egyszerűen megfogalmazva: egy másik tagozattól, a jegybanktagozattól kaptuk ezt az összeget, vállalati hitelkérelmek kielégítésére. Ment is minden a maga megszokott módján, addig míg egy szép nap elmentünk sétálni a feleségemmel a Váci utcába. S ha már arra jártunk, beugrottunk kíváncsiskodni az Állami Fejlesztési Bankba. Akkor ott már foglalkoztak kötvényüzletekkel. Erről is szó esett, s a beszélgetésünk során rájöttem egy speciális üzletre, ezen az úton egyjiónap alatt a normális üzleti kamat háromszorosát lehetne megkeresni a kilenc-12
