Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-03-04 / 5. szám

1. A menetlánc decsi népviseletbe öltözött résztvevői SÁRKÖZI 2. Alsónyéki lakodalmas táncosok 3. A legifjabb decsi résztvevők A SZERZŐ FELVETEI.EI Mint színes áradat hömpö­lyög végig a fogatok sora, a táncosak menete a decsi utcán. Zene és énekszó hangjai keverednek, hegedűk, réz­fúvósok, köcsögduda, citera, har­monika adja a hangorgiát, német és szerb, magyar és török nyelven szólnak a népdalok. Az utca két oldalán ablakokból, fákról, létrák­ról a hazai és külföldi látogatók tízezres tömege figyeli a nem min­­dennapi felvonulást. Valóban nem mindennapi, mert csak három­évente, a Dunamenti Folklórfeszti­vál keretében rendezik meg ezt a látványosságot. „Idegenforgalmi attrakció a ja­vából”, hallottam a rendezvényen egy német látogatótól a dicséret­nek szánt jelzőt. Biztos, hogy ez a megállapítás sem ellentétes a több ezer közreműködőt, többtucatnyi falut, várost felvonultató produk­ciótól, mégis úgy gondolom, jóval több annál. Hogy megérthessük mit jelent a sárközi lakodalom, egy kicsit vissza kell nyúlnunk az időbe. Évszázados népszokás volt a nép­viseletéről híres Sárközben, külö­nösen annak fővárosában, Decsen a nagy lakodalmas cécó. A készü­lődés a menyasszonyi háznál, a fia­tal ara öltöztetése, a menyasszony stafírungját szállító feldíszített la­kodalmas szekér, a kikérés pontos szokásrend szerint ment végbe. A színpompás esküvői menet nem­egyszer több falut is útba ejtett, és a dáridó két-három napig is eltar­tott. Ezt a módit mentették át a Sárköz lelkes néprajzkutatói a De­csi Háziipari Szövetkezet támoga­tásával, és korábban évente elját­szották, eltáncolták a jeles ese­ményt, előbb néhány száz, majd több ezer néző előtt. A lakodalmas játék népszerűsége egyre nagyobb lett, és Sióagárdtól Alsónyékig, Öcsénytől Sárpilisig az egész táj­egység hagyományainak bemuta­tójává nőtte ki magát. Ma már a Dunamenti Folklórfesztivál egyik rangos eseménye, és a felvonulá­son a dunai népek a Fekete erdő­től a Duna deltáig ünnepük az if­jú párt. (Érdekes módon többször valódi férj-feleség lett azután be­lőlük.) A látványosság valóban megéri, hogy akár többször is megtekint­sük — akár idegenforgalmi, akár néprajzi eseménynek fogjuk fel — de engedtessék meg, hogy ezúttal csak a „boldog kevesek” számára látható egyik élményemről írjak. Az egyik legutóbbi sárközi lako­dalmas menyasszonyává Deák Mó­nika őcsényi érettségiző lányt vá­lasztották. A szülői háznál már előre megbeszéltem, hogy fotózha­tom a menyasszony öltöztetését, természetesen az alsóruha utáni részleteket. A Deák-portához érve kissé csalódtam. A farmernadrá­­gos, sportpulóveres, sima hajú vá­rosi diáklányban sehogy sem tud­tam a sárközi menyasszonyt felfe­dezni. Rövidesen szemtanúja lehet­tem azonban az átváltozás csodá­jának. Ahogy a szivárvány színeid­ben pompázó pávaszem kibújik a szürke bábpáncélból, úgy vált Mónika fokról fokra, szinte min­den egyes sárközi mintás ruhada­rab felvétele után meseszép meny­asszonnyá. Egy boldog mosoly a tükörnek, egy kedves pillantás a fotográfus gépébe és indulhat a hintó a decsi parádéra. A lakodalmas egyik színfoltja, amikor a menyasszony díszes cse­répkorsót tör el, hogy szerencse kí­sérje új életében. A földhöz vágott korsó darabjai rövid közelharc után a közelállók kabalatárgyai lesznek. Vagy tizenöt esztendeje a köcsög éppen a lábamnál ért föl­det, csak kissé csorbult állapotban. Azóta otthonom egyik dísze a kor­só, télen csipkebogyós ágakat, nyá­ron friss virágot tartok benne. FÉNYES TAMAS ) 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom