Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
egész egyszerűen nem illeszkedett pontosan a régi helyére, ezért a kereszt megbillent... Iglótól Géniig A Nagel név fogalom a francia nyelvű könyvkiadásban. Művészeti albumai, lexikonjai, filozófiatörténeti kiadványai a legismertebbek (köztük Sartre vagy Lukács több művének első kiadása!); világhírét azonban útikönyveinek köszönheti. A Nagel-guide-ek — köztük a Magyarországról szóló — pontosak, megbízhatóak, mert az adott ország legjobb szakembereinek bevonásával készülnek. „Ciprus főkonzulja” — olvasom meglepetten a Nagel-birodalom genfi főhadiszállása igazgatói irodájának ajtaján. .Eszerint Nagel úr ezt a tisztséget is betölti. — Vajon tudják-e a svájciak vagy a franciák, hogy az idén nyolcvanesztendős Louis Nagel — magyar? — Az az igazság, hogy még otthon is csak néhány éve „fedezték fel”, hogy azonos vagyok Nemes Nágel Lajossal, a kolozsvári Korunk hajdani munkatársával, a budapesti Gondolat című — 19354>en általam indított — antifasiszta lap szerkesztőjével__ — Egy felvidéki kisvárosban, Iglón születtem, apám adótisztviselő volt. Az első könyvet 1928-ban, tehát már Csehszlovákiában jelentettem meg, egy idős nyomdász segítségével, akitől az iskolai vakációk idején sokat tanultam. Ennek a könyvnek — az öcsém versei voltak! — első példányát elküldtem Stószra, Fábry Zoltánnak, ő lelkes bírálatot írt róla a Korunkban. öcsém — Nemes Endre — később világhírű festőművész lett, de képeinek mindig költői címeket adott. A harmincas évek derekán, Budapesten már komolyan foglalkoztam könyvkiadással is. 1941- ben aztán Dél-Franciaországba mentünk francia feleségeimnél, aki addig a pécsi egyetemnek volt a lektora. Folklórkutatással is foglalkozott; magyar néprajzi gyűjteménye a párizsi Trocadero Palotá-Louis Nagel (Nemes Nágel Lajos) genfi irodájában A Nagel Könyvkiadó genfi székhála és három kiadványa ban látható. Egyébként ő azon kevés született francia közé tartozik, aki megtanult magyarul. A háború végén a Quartier Latin-ben megvettem a Savoie-i herceg XVII. századi palotáját és 1945 elején megnyitottam benne könyvkiadói vállalatomat. Jelenleg a világ 17 országában dolgozik képviseletünk. Párizsban tavaly költöztünk új irodaházba, a Notre Dame tövében, a rue Galande-on. Ezt a genfi központot 1952-ben hoztam létre, amikor rájöttem, hogy vannak országok, amelyek a semleges Svájcból szívesebben rendelnek könyveket. Itt — amint láthatta — a tervezéstől a könyvelésig, a nyomástól az expediálásig minden egyetlen épületben történik. — Kiadott-e mostanában magyar vonatkozású könyveket? — Kettőt is. Aczél Györgynek a mai Magyarországról szóló írásait, az állannfilozófiai munkákat tartalmazó sorozatban és Galgóczi Erzsébet „Szent Kristóf kápolnája" című regényét. Galgóczi vérbeli író, minden esélye megvan arra, hogy világhírű legyen. Magyar könyvek külföldi kiadásának egyébként legfőbb nehézsége a fordítás. Sajnos ritkán akad olyan tehetséges, franciául jól tudó író, aki magyarból színvonalas műfordítást tudna készíteni. Fribourg és Hévíz — Várom a fribourgi vasútállomáson, a kávéház művészasztalánál — mondja a telefonba (Major- Zala Lajos költő. Alig hiszek a fülemnek. Művészasztal? Hát létezik még ilyen manapság? A Café de la Gare-ban hamisítatlan „latin” hangulat fogad, s a kávéház legbensőbb zugában — a művészasztal. Kétszeresen is az. Egyrészt, mert fából faragott, művészi kézimunka, másrészt, mert művészemberek ülik körül. Többek között egy mackós mozgású festőművész (civilben mészáros, Jean (Pierre Corpataux), a Szent Móric templom karnagya Francois Seydoux, (aki ugyanazon az orgonán játszik, amelyen fribourg-i látogatásakor Liszt). 5 mellettük a .kétnyelvű” költő, Major-Zala Lajos. Neki is van persze „polgári” foglalkozása, egy nagy gyógyszergyár munkatársa. Jókedvű társaság, akiket az én tiszteletemre .kürtőit egybe” vendéglátóm. Jegyzetfüzetemet nem tudom elővenni, „szabályos” interjúról itt most szó sem lehet. A költő úgy gondolta: először svájci barátait és a középkori formáját ma is őrző városkát kell bemutatni, ahol immár negyven éve él. A fél város tanárát tiszteli benne, az utcán, a kávéházban lépten-nyomon odalépnek hozzánk. Francia és német irodalmat tanult a Sorbonne-on, majd tanított egy ideig második hazájában. — Apám kovácsműhelye körül nőttem fel, a tűz társaságában — emlékezik a göcseji szülőfalura. — Az üllő pengetéséből indulnak még mindig írógépen leütött szavaim... Tucatnyi kötete jelent meg — a magyar nyelvűek a müncheni Auróránál, a franciák a párizsi St. Germain des Prés-nél. Gyengéd szerelmi líra és buja erotika, emelkedettség és humor, hagyománytisztelet és formai újítások ötvöződnek költészetében. Az író Hévízen is házat vásárolt, nyaranta ott tölt néhány hetet svájci feleségével, diplomás gyerekeivel (mindhármójukat megtanította magyarul). Fribourgban és Hévízen egyaránt igazi otthont teremtett magának. Versei ezt a ritka harmóniát is sugározzák. Mielőtt vonatra szállnék, még egyet koccintunk — a művészasztalnál. Most veszem észre, hogy a falat — az odajáró festők képei mellett — az ő bekeretezett verse díszíti: Pensier „Les Sandres”-ban magyarul a „Fogas" nevű villában lakom a schiffeni tó partján .. . Major-Zala Lajos a fribourgi költő ki magyarul svájci embert fogalmaz e négynyelvű hazában s Európát érzi ujjhegyében ... A votre santlé egészségedre! Kép és szöveg: B. A. Major-Zala Lajos író fribourgi otthonában 7
