Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
Bagodvitenyéd — Boncodfölde... Ezt a költői nevet viseli az a szelíd göcseji domboldal, ahol feleségemnek gyümölcsöse van. Jó évtizede járom az ő szűkebb pátriáját, Zala megye nyugati részét — a Kerka, a Válicka és a Zala folyók által határolt Göcsejt —, ám a táj változatosságával, szépségével nem tudok betelni. Pais Dezső nyelvész — maga is Zala megye szülötte — a tájegység nevét a régi göhej szóból származtatja, ami az ősi magyar nyelvben vízmosások által felszabdalt, árkos dombvidéket jelentett. „Göcseiben az utak úgy tele vanak göcsökkel — olvassuk Plánder Ferenc néprajzkutató 1838-ban írott munkájában —, hogy aki itt sebesen haladni kívánna, egy sebészt, ki érvágó vasát szüntelen kéziben tartsa, bognárt és kovácsot, ki szekerét minden negyed órányi haladásban kiigazítsa, kénteleníttetnék magával hordozni.” A tájegység központját a napjainkban egyre jobban elnéptelenedő „szegek” alkotják: Kustánszeg, Milejszeg, Pálfiszeg, Győrfiszeg. E kis falucskák nevének első fele az alapító kisnemesi birtokost jelölhette hajdanában. „Faluról falura tudakolom, Göcsejben járok-e még vagy már? — írta volt Kosztolányi Dezső 1932-ben. — Mindenütt azt felelik, hogy ott túl kezdődik Göcsej. Náluk nincs, szégyellik.” A „sötét” Göcsej arculata 1937-ben kezdett megváltozni; a szégyenérzetet a büszkeség váltotta fel. Ekkor találtak itt először kőolajat. Az utazó ma is lépten-nyomon találkozik működő olajkutakkal, amelyek óriás gólyákként szivattyúzzák fel csőrükkel a föld mélyéből a fekete aranyat. A bagodvitenyédi gyümölcsöstől néhány kilométernyire bújik meg a zalacsébi vízimalom. Pátosz nélküli vidék GÖCSEJI / BARANGOLÁS Már távolról látszik a malom tetejére felhúzott, kifakult nemzetiszínű zászló, amely jelzi: itthon van a porta gazdája, Szabolcs Péter szobrászművész. A Ravennai Biennálé aranyérmese, a zalaegerszegi díszkút alkotója nemrégiben érkezett meg a Stuttgart melletti Kuselből, ahol önálló kiállítása volt: — 1975-ben vásároltam meg ezt az akkor elhanyagolt malmot „nyári műterem” céljaira. Az ötlet Finnországban merült fel bennem, ott tanultam meg, hogyan lehet a régi faépületeket a mai kor követelményei szerint megőrizni, átalakítani. Ma már az év legnagyobb részét itt töltöm. Amikor Ruszt Józseffel, a Zalaegerszegi Színház volt igazgatójával majálist szerveztünk a malom környéki mezőn, több mint háromezren jöttek el. A göcseji barangolás következő állomása Zalalövő, Lékai bíboros szülőfaluja. A néhai főpap testvére ma is itt él. A helybéliek büszkén mutatják a hosszú, tornácos Lung-portát — a család később magyarosította nevét —, ahol Lékai László édesapjának fazekasműhelye volt. A bíboros őrá emlékezve szerepeltetett címerében egy köcsögöt. Közvetlenül a Lékai-ház mellett találjuk a festett ormú, zsúpfedeles népi műemlék házat — benne a bíboros édesapja által készített korsók, művészi szépségű kályhacsempék. A fazekasság az egyik legrégibb mesterség > 8 ♦
