Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-11 / 14. szám
Magyar zeneművészek a nagy vi A Magyar Fórum augusztusi zenei találkozója elé „A magyar Zeneakadémia szülötte vagyok. Ebből a családból nőttem fel, és örülök, valahányszor ide visszatérhetek. Amikor itt, a régi alma materben tanítok, akkor igyekszem a fiatalokat megismertetni a régi tradíciókkal. Mert vallom, hogy a tradíciót át kell adni, a régi emlékeket élővé kell tenni.” Végh Sándor hegedűművész, a salzburgi Camerata Academica vezetője — akinek szavait idéztük — Hubay Jenő, Kodály Zoltán és Weiner Leo tanítványa volt. Három olyan géniuszé, akiknek szelleme — évtizedekkel haláluk után is — elevenen él a Zeneakadémia idén 80 esztendős falai között. Melléjük kívánkozik Dohnányi Ernő, Szendy Árpád, Zathureczky Ede, Popper Dávid és természetesen Bartók Béla, valamint a múlt századi alapítók: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc neve, de a máig tartó impozáns névsor folytatása helyett értsünk egyet Végh Sándorral: „Ha a Zeneakadémiára gondolok, nem tudok egyetlen személyre gondolni, hanem az egész épületre és mindazokra, akik megtöltötték szellemmel.” A kolozsvári születésű Végh Sándor egyik alapítója volt 1935- ben a híres Magyar Vonósnégyesnek. A kvartett többi tagja: a Bloomingtonban elhunyt Kuttner Mihály és az USA-ban élő Koromzay Dénes és Székely Zoltán is Hubaynál tanultak. Kezdjük hát vele a mesterek és tanítványok „családfáját”! Hubay Jenőt 1886-ban hívta haza Brüsszelből Trefort Ágoston kultuszminiszter, hogy átvegye a hegedűtanszak vezetését. Hubay — aki 1919 őszétől 1934-ig igazgatója is volt az intézménynek — olyan mesteriskolát teremtett Weiner Leo zeneszerző rövidesen, amely az egész világon fogalommá vált. Tanítványa volt Ormándy Jenő, a Philadelphia Orchestra világhírű karmestere; a hegedűművészek közül a legjobb Bartók-interpretátorok: a Svájcban elhunyt Geyer Stefi és Szigeti József, valamint a Belgiumban élő Gertler Endre. Hubay-növendékből lett jónevű brácsaművész az 1938-ban Palesztinába kivándorolt Pártos Ödön, aki 1951-től a Tel Aviv-i zeneakadémia igazgatójaként adta tovább a Hubay-iskola örökségét. Volt, akit ennek az iskolának a híre hozott haza: Serly Tibor komponista kisgyermekként került ki Amerikába apjával, Serly Lajossal, de 21 éves korában hazajött beiratkozni Hubay hegedű- és Kodály zeneszerzésszakára. (Egyébként a legtöbb Hubay-növendék egyben Kodály-tanítvány is volt.) A Hubay-iskola neveltjeinek hosszú sorából meg kell említeni Waldbauer Imre, a Waldbauer— Kerpely vonósnégyes egyik alapítójának nevét is. Társa, Kerpely Jenő Popper Dávidnál tanult, akinek viszont egy másik tanítványa is alapított vonósnégyest: a hollandiai Háry Són. Tanulmányai színhelyének tiszteletére — vagy mert ez jó belépőnek Ígérkezett a nemzetközi hangversenyéletbe — kvartettjét Budapest Vonósnégyesnek nevezte el. Ahogy a Hubay-növendék Waldbauer Imréből nemcsak nagy művész, de a Zeneakadémia tanára is lett, úgy futott be hasonló pályát Zathureczky Ede, azzal a különbséggel, hogy benne Hubay saját utódját is látta a hegedűtanszék élén. Sőt, utóda lett 1956-ig a főigazgatói székben is. Az utóbb említett két Hubaytanítvány sorsában van még egy hasonlóság: mindketten az Egyesült Államokban haltak meg, ahová Waldbauer 1946-ban, Zathureczky 1957-ben távozott. Zathureczky utolsó budapesti éveinek kedvence Pauk György volt. Az Angliában élő hegedűművész gyakori vendége a budapesti hangversenyéletnek. Tavaly, amikor a rádió Szülőföldünk mikrofonja előtt pályájáról beszélt, az első név, lakit említett, Zathureczkyé volt: „Mindent neki köszönhetek! 13 éves voltam, amikor felvett a Zeneakadémiára, húsz, amikor megnyertem a genovai Paganini-verseny első díját, majd a párizsi Thibault-versenyét. Ez isokat segített kinti pályakezdésemben. Először három évig Hollandiában éltem, aztán 1961-ben Londonba költöztem. Ott tanítok, mesterkurzust vezetek, s hogy visszaadjak valamit abból, amit a Zeneakadémiától kaptam, igyekszem növendékeim közé magyar művészeket is felvenni. így hozattam ki két évre a tehetséges fiatal hegedűművészt, Stuller Gyulát és testvérét is egy évre.” Bár magyar útlevéllel a zsebében, de 18 éve az NSZK-ban muzsikál és tanít Kocsis Albert, aki az idén, érdemes művész kitüntetése átvétele után így nyilatkozott : „Tizennégy évig tanítottam Kölnben, most a kasseli akadémián van tanszékem. Azt a hegedűiskolát igyekszem képviselni, amit Hubay alapított, és amit nekem Zathureczky Ede közvetített. Kamarazenekarommal sokat járjuk a világot, és magyarokkal mindenhol találkozunk. Bostonban egyszer egy idősebb úr jött be a művészszobába gratulálni: Szent-Györgyi Albert volt, aki örömét fejezte ki, hogy a nyugatnémet kamarazenekart egy otthoni miagyar vezeti. Hawaii-ban pedig az első gratuláló egy hölgy volt, Walbauer Imre hajdani növendéke.” Hogyan kapcsolódik össze mesterek és tanítványok sorsa, arra példa Fenyves Lóránd hegedűművész pályája is. A torontói egyetem tanára tavaly járt itthon először 38 év után, akkor mesélte életéről: „Családomban mindenki muzsikált, így nem csoda, hogy én is a Zeneakadémián tanultam. A diploma megszerzése után Hubermann meghívására egy ideig az izraeli filharmonikusok koncertmestere lettem, aztán Svájcba kerültem, játszottam a Swiss Romand zenekarban és tanítottam a genfi konzervatóriumon. Elődömet, akinek megüresedett katedrájára hívtak, szerencsétlenség érte. Oscar Studernak hívták. O volt a tanárom a pesti Zeneakadémián, ott, ahol maga is tanult hajdan Hubay Jenőnél. Most én is visszajöttem tanítani, igaz, csak egy mesterkurzus idejére, de kimondhatatlan élmény újra a régi falak között lenni, érezni Hubay és Weiner emlékét.” Weiner Leo, akinek tiszteletére születésének két évvel ezelőtti centenáriumán a világ minden részéből összesereglettek tanítványai, csaknem fél évszázadon át tanított a Zeneakadémián. 1908- ban nevezte ki a zeneelmélet tanárának Mihalovich Ödön igazgató, de Weiner tevékenysége rövidesen kibővült a zeneszerzés és a kamarazene oktatásával is. Nyugdíjbavonulásáig, 1957-ig nevelte a muzsikusnemzedékeket, amelyek legjelesebb képviselői maguk is párosították a művészpályát a tanárival. Egyikük az itthon mindig szívesen koncertező és tanító Starker János csellóművész, az Indiana egyetem tanára. „Sokszor megkérdezik tőlem, mi az olka annak, hogy a magyarok ilyen domináns erőt jelentenek a világ zenei életében. Ilyenkor megmagyarázom, hogy ez attól van, hogy Budapesten élt Weiner Leó... 12 éves voltam, amikor az osztályába kerültem, később pedig egy kamarazenekarral jártunk hozzá tanulni. Nekem is szívügyem a tanítás, ma már fontosabbnak tartom, mint a koncertezést, ezért igyekszem fellépéseimet úgy megszervezni, hogy közben legyen időm egykét napos, egyhetes mesterkurzusoikat is tartani. Akárhol tanítok, mindig akadnak növendékeim között magyarok.” Weiner tanítványai közül számosán kerültek tekintélyes egyetemek katedráira: Gombosi Ottó, a magyar zenetörténet tudósa a Harwardon, Lang Paul Henry, a New York Herald Tribune zenekritikusa a Columbián és Sebők György zongoraművész — Starker Jánoshoz hasonlóan — a bloomingtoni Indiana egyetemen tanít. O is vezet mesterkurzusokat szerte a világban, többek között Budapesten, Keszthelyen és a szombathelyi Bartók Szemináriumon. A zongoraművészek „családfája” Liszt Ferencig nyúlik vissza. Az ő tanítványa volt Thomán István, Thománé pedig Bartók és Dohnányi Ernő. Az 1907-ben viszszavonuló Thomán katedrájára Bartók Bélát nevezték ki, Dohnányiból pedig először a Tanácsköztársaság idején, majd 1934—43 között a Zeneakadémia igazgatója lett. Nála tanult Cziffra György, aki ezt a több áttétellel kapott liszti örökséget nemcsak virtuóz zongoraművészként, de bőkezű Doróti Antal karmester 6
