Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-03 / 21. szám
FŰBB SZEREPEKBEN: KERN ANDRÁS, LUKACS SÁNDOR, ZSÍROS ÁGNES. RENDEZTE: SÍK FERENC FOTÓ: MTI mann Juliusz fiát lelövik, leányát — miután dr. M. teherbe ejtette — gázkamrába küldik. Az álommotívum az „Anyám könnyű álmot ígér” óta mindig is jelen volt Sütő András írásaiban — „az álmaim: tenyérnyi édenkert-maradék” — mondja Szervét Mihály a „Csillag a máglyádban —; de meg soha nem kapott oly sokféle jelentést, mint az Alomkommandóban. A láger női zenekara — akár egy görög sorstragédia kórusa — így énekel: „Alom népe, álmok gyermeke, az ébrenlétben semmid sincs már. Csöppenként gyűjtsd meg az álmaid. Alomlalan sivatagban fakaszt álomoázist. Álmok népe, álmok gyermeke...” Már a reformáció korában párhuzamba állította néhány erdélyi prédikátor-író a zsidó és a magyar nép hányatott sorsát. A rokonítás gondolatát Ady Endre elevenítette fel „A szétszóródás előtt” című költeményében: „Hát népét Hadur is szétszórja: Szigorúbb istenek ezt így szokták, Miként egy régi, bánatos, erdélyi Prédikátor írásba rótta Keresvén zsidókkal atyafiságunk.” A magyar és a zsidó nép megpróbáltatásainak párhuzamba állítása az Álomkommandó világában is fellelhető. Miként a költőtárs Kányádi Sándornak a bukaresti főrabbihoz ajánlott verse, úgy Sütő András új drámája is kapcsolódik ehhez az erdélyi régiségben gyökerező gondolathoz. Dokumentum és költészet, tényirodalom és erdélyi zsidó folklór ötvöződik ebben a bibliai ihletettségű, felkavaró műben. A megkülönböztetés elve és gyakorlata, a felsőbbrendűség farkasüvöltése sajnos nem pusztult el a nácizmus legyőzésével. „Ellenünk van, aki nincs velünk” — skandálják a drámában a nemzeti gárdisták a más hitűeket, más nyelvűeket kirekesztő ítéletet. „Történt Auschwitzban és történik bárhol ahol megtörténhet” — olvassuk az Alomkommandó mottóját. Amíg világunkban — bárhol — mindez megtörténhet, addig nekünk, a tragédia olvasóinak, nézőinek nem lehet nyugodt az álmunk. (A drámát augusztusban a gyulai Várszínház, szeptemberben a budapesti Vígszínház mutatta be, Sík Ferenc rendezésében.) képviselőjéhez még színházi előadás formájában sem juthatnak el a jajszavak/' A torokszorítoan keserű, kegyetlen tragédia fő konfliktusa: a megmaradásban bízva szabad-e, lehet-e (látszat-) szövetségre lépni az elnyomó hatalommal?! „Senkit el ne ítélj a kínban kimondott szavakért” — figyelmezteti társát a dráma főszereplője. „Ha önnek áz akasztófa alatt azt mondják:- a hóhér dicséretének ellenében az akasztás elmarad, nem hajlandó ön a hóhért felmagasztalni?” Hoffmann Juliusz zsidó orvos segédkezik a meggyilkolt ikertestvérek boncolásában dr. M.nek, aki a hírhedt náci orvos, Mengele stilizált hasonmása. A dokumentumdrámának induló történet ezen a ponton válik jellegzetesen sütőivé; líraian tragikussá. Hogy önnön ikergyermekeit megmentse a pusztulástól, Juliusz hátborzongató „egyezséget” ajánl dr. M.-nek: az „álomkommandó” megalakítását, „ön korszakalkotó lesz az ikertudományban. Egyidejű boncolást végeztünk számtalant! Egyidejű pszichológiai megfigyelést annál kevesebbet. Ezt ajánlom én fel most önnek.” Ám az álmok megfigyelése — az álombesúgás — sem segíthet, mert ahol zsarnokság van, ott a szabadság is csak álom ... Hoff-BALÄZS ADAM
