Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
V árj! Az álomnak még nincs vége... Folytasd hát, édesem... Jó, folytatom. A várárokra, illetve annak a börtönfalakkal szembeni oldalon a pakányoktól hemzsegő töméntelen szemétre néző, kétszárnyú, magas, de keskeny, kívülről vastag vasráccsal biztosított hosszú ablakból jórészt hiányzott az üveg. A fegyőrök törték be esztendeje, januárban, amikor a rabok takarókat kértek. Nem követeltek, csak kértek. Stockholm környékén akkor mínusz 30 Celsius-fokot mutatott a hőmérő ... Különben - Annát hallgatva M. J. gondolja ezt - a terrornak nincsen felső határa, nincs, amelynél még vadabb ne lenne lehetséges... Az ablak a két vagy három méter vastag falba épült függőleges mélyedést zárt el a külvilág felé, de persze a „külvilág” csak illúzió volt, hiszen a várárok tetején három méter magas vasbeton kerítés és villannyal töltött szögesdrót futott végig, amely a csillag alakú börtön egész területét körülkígyózta. A cella foglyai rá se hederítettek a közéjük penderített M. J.-re. Lerítt róla, nem Stockholm utcáiról szedték fel, a képére volt írva, hogy nem kevés időt töltött más efféle szépségszalonokban, így hát újság se kerülhetett a kezébe, kinti hírei nincsenek, ruhabélésébe rejtett cigarettája sem, szakadt inge, gatyája pedig ugyanúgy árulkodik immár hoszszas fogvatartásáról, mint kiálló bordái, meg karján, lábszárán a petyhüdt, önmagukat elfogyasztó, visszafejlődött hajdani sportemberizmok lötyögő maradványa. Felöltözött, és szótlanul leült a kőpadlóra. Ahogyan ott darvadozott, abból is kitetszett, hogy gyakorlott börtöntöltelék. Maga elé meredt; lerítt róla, hírei, ha lennének is, semmit se érnének, legföljebb képzelgések, agyrémek. Estére a priccsek alsó traktusán szorítottak neki helyet, a kegyes katolikus püspök jóvoltából, aki már lehúzott ebben a fogdában két-három esztendőt, és a cella doyenjeként, lemondva mindenféle íratlan elsőbbségi jogáról, állandó rezidenciául a leggyalázatosabb fekvőhelyet választotta, az alsó priccsen, az utoljára jöttek utolsóját. A cellaújoncok koszos deszkalapjairól aztán szerre-rendre, a távozások sorrendjében avanzsáltak jobb helyekre, mert ilyenkor Részlet a Tranzit Kávéházbó\ MÉLIUSZ JÓZSEF (Románia) Erről álmodtál, édesem? a megürült sávig mindenki eggyel arrébb költözött. Lehetséges - találgatjuk hogy a püspök talán igazságérzetből, azért is vette magára az utolsók utolsójának krisztusi keresztjét, mert ilyen módon juttatta kifejezésre keresztényi passzív tiltakozását a tény ellen, hogy a cella kísértetnépsége fölött egy maffia, közönséges fasiszta háborús bűnösök, gyilkosok és rablók instaurálták vad uralmukat; e gengszterek lelki üdvéért persze imádkozott a püspök úr, de elutasításukban - nem állt velük szóba, egyet kivéve, egy költőt, ki a cellában megtért - úgylehet az is szerepet játszott, hogy ő 1919- ben kispapként beállt egy dunaeurópai kis nép vörös hadseregébe. Az ételes hordóktól, mint szervezett és dinamikus csoport, ők osztották a levest, a fasiszták, maguknak a hordó aljáról a vastagját merve, és gyakorlott mozdulattal tetejéről a hagymás olajat ugyancsak lekanyarítva, a többieknek az üres löttyöt hagyták meg, és a kenyérből is a kisebb darabokat; s ha közülük való újonc érkezett a cellába, az íratlan börtöntörvényeket semmibe véve, sürgősen jobb, kevésbé huzatos helyet kerítettek neki, akár a haldoklók kárára is, lehetőleg a fenti priccsen, ahol télen - vélték - melegebb volt, mint alant. A püspök úr, mint már megírtuk, imádkozott ugyan a maffióták lelki üdvéért, de az általuk elnyomott Másokhoz fűzte a börtönszolidaritás ... A fal egész hosszúságát kitevő, négyembernyi hosszú priccseken lent és fönt hat-hat ember feküdhetett egy-egy rekeszben, nem a hátán, hanem az oldalán, egymáshoz szorultan, vagy mind arccal, vagy mind háttal a vizes falnak, s ha egyikük megfordult, az egész sornak ugyanúgy a másik oldalára kellett átfordulnia; erre a műveletre, minthogy alattuk a deszka természetesen kemény volt, éjszakánként tizenötszörhússzor is sor került. Ám nem ez volt a leggyötrőbb a cella újoncai számára, akik a püspök úr mellett, itt a legeslegbörtönebben kötöttek ki, esetleg a legbörtönebből, a börtönebből vagy éppenséggel az édenből, egyszerűen csak börtönből, átmeneti lágerből jutottak ide a föld alá, hanem az, hogy lábtól, úgyszólván alattuk bűzlött az ürülékeshordó, amit a hasmenéses és hólyaghurutos rabok éjjel-nappal üzemeltettek, de huszonnégy órában csak egyszer vittek üríteni, négy gumibotos porkoláb őrizete alatt, markosabb, még nem teljesen lepusztult fasiszták, bár még alig lézengők is hajlandók voltak ökölre menni az előnyért, hogy az embertrágya és vizelet kihordása alkalmából némi napvilágot lássanak, a koszos várárok mélyén, kinti, kevésbé szennyezett levegőt szívni, a szemétből felkapni egy-egy nyálban barnára ázott csikket - Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárában (1976) nem szerepel a „csikk” címszó, magyar megfelelője úgy lehet a cigarettacsonk; hátha eljut hozzá ez az üzenet, kérem továbbítani! (M. J.) -, csikket, amelyet az őrök hajítottak el - és nemegyszer mulatságukra félig szívott cigarettát is, amelyre aztán a négy hordócipelő, terhét odahagyva, rávetette magát, összeverekedett, de a dulakodásban végül is eltaposta, szétmállasztotta. Ám te, mondotta Anna, és megszorította M. J. kezét, te sose verekedtél cigarettacsonkért. Le se hajoltál a ritka tízperces sétákon csikk után a várárok mélyén a szemétbe, és a cellában is a püspök mögé, utolsónak álltái be csajkáddal a sorba, amikor a fasiszták tizenkét órakor a levest és a kenyeret osztották. De utolsónak maradtál reggel is a nyúlós főtt málélisztért vagy este ismét a szelet kenyérért. Úgy vélted, ha egyszer megtörsz, ha egyszer engedsz a csábításnak, az éhség akaratot romboló ingerének, a lélekpusztító mohóságnak, akkor aztán örökre vége emberi méltóságodnak, te is kapható leszel minden gazságra, holott azért jutottál ide, Nasseörbe, mert nem álltái kötélnek, nem vállaltad a gazságot, másokat vádolni olyasmivel, amit nem tettek, holott magad ellen, megtörve végül mégiscsak olyasmiket vallottál, amiket nem követtél el. Nem lehajolni, nem dulakodni a csikkért... Ebben különben, mint más alapvető erkölcsi kérdésekben is, egyetértettéi a püspök úrral... Erről álmodtál, édesem? ... 85
