Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
KÁNYÁDI SÁNDOR (Románia) Szürke szonettek pergamen tekercsekre 1 én a fáraó írnoka ezennel kijelentem bár kényszerítettek soha semmit se szépítettem utáltam mit a hivatal naponta rámrótt packázásaival a gyáva elöljárót s mert szóval szólnom nem lehet s mert törvény sincs mi védene kivághatják a nyelvem egy virágról nem ismerem csak az illatát érzem arról amiben idelenn s odafenn se lesz részem arról ami már szerelem s még nem bánat egészen 4 írónádamat leteszem mintsem vályogból sziklát hazudni legyek kénytelen vakuljon ha vakítják a számadások szélire versekbe szedtem amiket le kellett volna nyelnem 2 s higgye hogy véghezvihető s törvénye szerint élnek a kéjt csak kínzásban lelő alattomos heréitek a fáraó nem hallgatott a geométerekre maga döntött s az alapot túlméretezte aki tehette megszökött hiába hajcsárolják a népet a felügyelők rabszolgákat a szolgák nem jön össze a mű pedig az idő egyre sürget a munkát már csak mímelik az arra kényszerültek bőrük akár a pergamen melyre írom az énekem 3 olykor ha nem néztek oda arról is maszekoltam ami a való s a csoda közötti félúton van egy boldogtalan szárnyanincs madárról kinek párja egy áhított de lábanincs égi madárka és hallgassa az éjben hallgassa hogy zokognak hallgassa örök-ébren hallgassa hogy jajongnak a nagy mű érdekében szülésre parancsoltak 5 írónádamat letevém és elfújtam a mécset időm egy imbolygó tevén a sivatagnak léptet ami belőle mérhető becsülettel kimértem most elhagy engem az idő elporoszkál se érdem se fortély soha vissza nem hozhatja mit a teve visz ennyire tellett istenem szikkadok holtraváltan egy elfuserált piramis fullasztó árnyékában MOLNÁR LÁSZLÓ JÓZSEF rajzai LÁSZLÓFFY CSABA (Románia) Amit elhallgatunk különös nyelv: befejezetlen gondolatok elharapott szavak hang nélkül mélyül benned s bennem a sóvárgás mint kettős várfalat ostromló láthatatlan titkos szerkezet - vajon koplaló magányt bújtató termeinkből mit hoz elő? csak áldozatot hagyna ránk? különös nyelv sémát nem tűrő csengés-bongást már rég nem hallani ostrom után nem marad úgyse más mint néhány földbe merevült kő - csak ülünk két kimerült trójai egyetlen esélyünk a folytatás
