Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

BÉNYI JÓZSEF Hazánk és a külvilág Az ország adottságai folytán nincs lehe­tőség bezárkózásra. Nem csak várjuk azon­ban a jobb világot, külkapcsolatainkban tenni is akarunk ezért. Elsősorban itt a „környékünkön”, Európában, miután kap­csolataink itt a legkiterjedtebbek. A nemzetközi politikai körülmények ala­kulása és a világgazdaság jelzései azért kie­melkedően fontosak számunkra, mert szándékaink megvalósulása idehaza külső körülményektől is függ. Manapság e külső feltételek általában kedvezőtlenek, nemze­tünket egyre keményebb próbatételek elé állítják. Nem akarunk lemaradni a nemzet­közi versenyfutásban, ahol nemcsak az iram rendkívül gyors, hanem gazdasági és műszaki-tudományos téren még mestersé­ges politikai akadályokkal is szembetalál­juk magunkat. Gondjainkért, mert vannak, mégis elsősorban magunkat hibáztatjuk, gyorsabban kellene ugyanis mindezek elle­nére alkalmazkodnunk a világhoz. Az előb­biek miatt nagyon szeretnénk, ha a nem­zetközi biztonság fogalmán mindnyájan nem csupán katonai kérdéseket értenénk, hanem ez fokozatosan kiterjedne a gazda­sági, környezetvédelmi, műszaki-tudomá­nyos és emberi jogi kapcsolatokra. A nemzetközi folyamatokban mi az együttműködésre irányuló készséget igyek­szünk erősíteni. Egyedül sokszor gyengék vagyunk a hazai tervek megvalósításához. Keressük a kooperációt másokkal. Belső erőfeszítéseinket mutatják a 20 éve elkez­dett gazdasági reformok, de közéletünk de­mokratizálódására szintén felfigyelt a világ. Külkapcsolatainkban partnereink megbíz­hatóságunkat, kötelezettségeink jóhiszemű teljesítését, kompromisszumra törekvésün­ket emlegetik erényeink között. A helsinki keretben együttműködő or­szágokkal folyik külkereskedelmünk kb. 85%-a. De mindent elkövetünk annak érde­kében, hogy ne csak ezzel a 34 országgal kössön össze bennünket az egyre bővülő árucsere-forgalom és az ezen is túllépő gaz­dasági együttműködés. 1987-ben a magyar export teljes összege várhatóan 1 milliárd dollár, nagyjából ugyanennyire rúg való­színűleg az összes import dollárban számí­tott összege. Mindennek majdnem fele a nem szocialista viszonylatokra esik. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök elvére épülnek kapcsolataink. Po­litikai párbeszédünk sosem szünetelt, vál­tozatlanul folyik. Például Kádár János - igen gyakori egyéb tárgyalásai mellett - ebben az évben két tőkés országban tett hi­vatalos látogatást. 6 államfői találkozó valósul meg az esztendő folyamán. Minisz­terelnökünk 11 esetben tárgyalt külföldi miniszterelnökökkel. Minisztereink 34 eset­ben jártak külföldön és 42 esetben fogad­ták vendégeiket Budapesten. E sorok, bár karácsony táján jutnak el az olvasóhoz, nem kívánnak év végi külpoli­tikai összegzést adni. Annál kevésbé, mert amikor papírra vetem őket, még messze vagyunk Szilveszter estéjétől és addig még oly sok minden történhet. Az biztos, hogy t987-ben a nemzetközi életet a mindennapos hírözön jellemezte. Az események bőségéhez képest azonban keveset változott a világ. Tovább uralko­dik a szembenállás, fegyveres összeütkö­zések vannak, nehezen oszlik az egymás iránti bizalmatlanság. Bennünket nagyon «érdekel a külvilág mozgása,^hiszen ennek hatását sokszor azonnal és közvetlenül érezzük. A felsőszintű tárgyalásokon, amikor a to­vábbfejlődéshez a politikai és gazdasági forrásokat keressük, azt tapasztaljuk, hogy kapcsolatainkban általában még jelentős tartalékok vannak és a kölcsönös érdekek mindig új együttműködési területeket tár­nak fel. Országunkban újabb mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulás kezdődött, ezt partnereink általában kedvezően fogad­ják. Az új kormányprogram fokozza a kül­­kapcsolatok iránti érdeklődést. Ebben kül­kereskedelmünk szerepe igen nagy. Óriási a személyek mozgása. Ebben az esztendő­ben a hazánkat felkereső látogatók száma előreláthatóan minden korábbit felülmúl, jóval több, mint 18 millió. Közöttük ugrás­szerűen nőtt a nyugati turisták aránya. A magyarok kb. 5 millió alkalommal utaz­tak külföldre. Amint ismert, 1988-tól kezd­ve elhárulnak a korábbi útlevél-rendészeti akadályok, s akkor és oda utazik mindenki, amikor és ahová kíván. Ismét megvizsgáltuk, mennyi idő alatt adunk vízumot másoknak és mennyi ideig kell várni a magyar állampolgároknak a beutazási és átutazási engedélyekre. Tény: nem találtunk olyan országot, amelyik ná­lunk gyorsabban adna vízumokat, a vára­kozási idő órákban mérhető. Sajnos a ma­gyaroknak viszont olykor hosszú heteket kell várni egy-egy nyugati vízumra. Nem­zetközi tárgyalásainkat már az jellemzi, hogy mi szorgalmazzuk a gyorsabb eljá­rást. Nincs megoldatlan családegyesítési kérelem nálunk, azonban több nyugati or­szágot sürgetünk ugyanilyen ügyekben. Ebben az évben körülbelül 250 olyan nemzetközi értekezletre került sor Magyar­­országon, ahol a résztvevők száma megha­ladta a kétszázat és több száz volt az ennél kisebb konferencia. E konferenciadiplomá­ciát nagyra értékeljük. Segít az együttmű­ködés kialakításában és - a résztvevők helyszíni tapasztalatai nyomán - jó hírün­ket viszi a világban. Kiterjedt diplomáciai szervezetünk (69 nagykövetség, 9 főkonzulátus, 1 konzulátus és 4 állandó képviselet) révén érzékeljük a világban végbemenő folyamatokat és ezek ismeretében cselekszünk. A magyar külpo­litika következetes, elvei nem változnak, gyakorlata reális, számot vet a külső körül­ményekkel. A súlyos elszigeteltség állapo­tából történelmileg rendkívül rövid idő alatt jutottunk el olyan helyzetbe, amikor hazánkról - a nemzetközi feltűnést keltő belpolitikai fejlődés következtében - igen kedvező külső kép alakult ki. A hazai viszo­nyok rendje, nyugalma, eredeti gazdasági megoldásaink, az életszínvonal javulása, a belpolitikai demokratizálódás sikerei gyö­keresen megváltoztatták korábbi nemzet­közi megítélésünket. Mindez természete­sen bővíti külpolitikai mozgásterünket. Az elmúlt századok egyik legfontosabb törté­nelmi leckéjének tartjuk mégis, hogy min­dig reális célokat kövessünk, tartózkodjunk mindenféle ábrándos nemzeti önáltatástól, túlértékeléstől. A bennünket körülvevő vi­lág szintén erre tanít bennünket. Tudjuk, az emberiség fordulóponthoz ér­kezett. A fegyverkezés méretei olyan kü­szöböt értek el, amikor a háditechnika szintje egyre nehezebbé teszi gátak emelé­sét. Csak politikai döntésekkel lehet meg­akadályozni egy újabb világháborút. A ka­tonai fenyegetettség átfogja az egész vilá­got, nincsenek sérthetetlen vagy megvéd­hető országok. A nemzetközi biztonság te­kintetében teljes a kölcsönös függés és az egymásrautaltság. Ezért kap a magyar kül­politikában kiemelt figyelmet minden, ami­vel segíthetjük a béke megőrzését. Azért dolgozunk, hogy visszatérjen a nemzetközi enyhülés, ehhez azonban javuló viszony kell Kelet és Nyugat, elsősorban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között. Támo­gatjuk egy új külpolitikai gondolkodásmód kialakulását és az ezt kísérő gyakorlati kez­deményezéseket. Közvetlenül érdekeltek vagyunk abban, hogy az érdemi fegyverzetkorlátozási folya­mat folytatódjék, elháruljon a nukleáris ka­tasztrófa bennünket és mindenkit fenyege­tő veszélye. Meg lehet szabadulni a nukleáris fegyve­rektől, ha a biztonság megítélésekor nem egyes államok, hanem mindenki érdekét fi­gyelembe vesszük. Ezt mutatja az a törté­nelmi jelentőségű szovjet-amerikai elvi megállapodás, amely révén az atombomba létezése óta először felszámolják a létező nukleáris fegyverek két osztályát. Azt re­méljük, hogy eredményt hoznak az újabb szovjet-amerikai tárgyalások, s a decembe­ri csúcstalálkozó nyomán jobbra fordulnak a dolgok. Ennek híre mindenki karácsony­fája alá fontos ajándékot tenne. Nyolc év múlva lesz 1100 esztendeje an­nak, hogy Európának ezen a táján élünk. Jó lenne kiemelkedő állami évfordulónkat majd egy atomfegyvermentes világban ün­nepelni. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom