Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
„...Az emberi jogok egyetemes érvényesítésének igénye magában foglalja a népek és egyének jogait csakúgy, mint a társadalom egyes csoportjainak. így a nemzetiségek jogainak biztosítását is. A nemzeti kisebbségek helyzetét érintő kérdésekben való konstruktív együttműködésnek fontos szerepe van az államok közötti kapcsolatokban, a jószomszédi viszony fejlesztésében, s hatással lehet egész régiók politikai légkörére is. A nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak, köztük az anyanyelvi oktatásnak a biztosítása, létük intézményes, demokratikus kereteinek garantálása identitástudatuk megőrzését, fejlődését és erősítését szolgálja...” (Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén. Népszabadság, 1987. szeptember 30.) A továbbiakban forduljunk a magyar politika tevékenységének más területeihez. A szomszédokkal való jó viszony, az együttműködés ezernyi területe között előkelő részt kap a nemzetiségek iránti megkülönböztetett figyelem a magas szintű államközi és párttalálkozók folyamában. Álljon itt néhány példa erre is: „...Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára ausztriai látogatása során találkozott a burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetőségével. A szívélyes hangú beszélgetésen tájékoztatták Kádár Jánost az egyesület munkájáról, a Burgenlandban élő magyarok helyzetéről és tolmácsolták a szervezet és a burgenlandi magyarok szívélyes jókívánságait... A magyar határ közelében az MSZMP főtitkára Raidingben megtekintette Liszt Ferenc szülőházát, amely ma múzeum. A vendégek már távozóban voltak, amikor a községháza előtt a magyar beszédre felfigyelve, egy magyar származású helyi lakos szólította meg az MSZMP főfitkárát. Kölcsönös üdvözlés után a látogatás célja felől tudakozódott, majd Kádár János válaszait meghallgatva jó egészséget és sok sikert kívánt...” (Népszabadság, 1985.december 12.) „...Kádár János és Milanko Renovica hangsúlyozta, hogy országaink nagy jelentőséget tulajdonítanak a Magyar Népköztársaságban élő horvát, szerb és szlovén, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség helyzetének, a sokoldalú fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges társadalmi-gazdasági, kulturális-művelődési feltételek kialakításának, különösen pedig az anyanyelvi oktatással és neveléssel összefüggő igényeik kielégítésének. Aláhúzták: az. hogy a nemzetiségek helyzetével és fejlődésével kapcsolatos kérdéseket mindkét részről elvszerűen kezelik, fontos eleme a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint a két ország népei közötti barátság erősítésének és hozzájárul a szélesebb európai együttműködéshez és egyetértéshez. A két fél a jövőben is arra törekszik, hogy a nemzetiségek országunk hű állampolgáraiként hidat alkossanak az együttműködésben és fontos tényezői legyenek a két ország közötti jószomszédi viszony fejlesztésének, a megértésnek, a sokoldalú, kölcsönösen előnyös és egyenjogú magyar-jugoszláv kapcsolatoknak ...” (Közös közlemény a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége küldöttségének magyarországi tárgyalásairól, 1987. február 28.) .....Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására kétnapos hivatalos baráti látogatást tett hazánkban. A megbeszéléseken áttekintették és jónak értékelték a kapcsolatok helyzetét a kultúra, a tudomány, az oktatás, az egészségügy és a tömegtájékoztatás területén. A lenini nemzetiségi politika érvényesítése, a két ország népei és nemzetiségei haladó hagyományainak ápolása, valamint a nemzetiségi területen való együttműködés hatékonyan hozzájárul a két ország kapcsolatainak gazdagításához és elmélyítéséhez ...” (Közlemény, Népszabadság, 1987. július 16.) „...Köpeczi Béla művelődési miniszter Kijevben megbeszélést folytatott Jurij Planyenko ukrán kulturális miniszterrel, majd látogatást tett Ungváron, ahol találkozott a terület és Ungvár vezetőivel. Megbeszélést folytatott az Ungvári Állami Egyetem rektorával, részt vett az ungvári Szabolcs-Szatmár megyei napokhoz kapcsolódó népművészeti kiállítás megnyitásán...” (Népszabadság, 1987. március 30.) Az anyanemzet és a kisebbség viszonyában a kiemelkedő politikai nyilatkozatok, a diplomácia eszközei mellett nem sikkadhat el a közösségekre, egyénekre vetített figyelem, a tiszteletteljes megbecsülés és az együttműködés mozzanata sem. Hétköznapokon és ünnepnapokon is módot kell találni a találkozásokra, kézfogásokra, az egymást megbecsülő, gyarapító tettekre. Vessünk egy pillantást az 1987-es magyarországi sajtóra és tallózzunk a központi napilapokban megjelent száznál több írás között. Ezek a - magyar nemzetiségek kiemelkedő személyiségeinek évfordulóiról, a közös történelmi eseményekről, a magyarság szellemi életében jelentős szerepet betöltő intézményekről való - megemlékezések, országunk és szomszédaink figyelmét fokozottabb mértékben irányítják a közös kulturális értékek megőrzésére és ápolására. Az erdélyi magyarság kiváló tudósai, írói közül Gáli Ernő, a nemzetközileg ismert szociológus 70. születésnapját köszöntötte a magyarországi sajtó. 60 éves volt ebben az évben Bajor Andor, a Nagyváradon élő prózaíró, aki a humor és szatíra művelése mellett jelentős kiadói, szerkesztői tevékenységet folytat. A kolozsvári „száguldó riporter”, Beke György, aki a szociográfia és a riportirodalom legjobb erdélyi képviselője, ugyancsak átlépte e jelentős korhatárt. Fodor Sándor író is túl van a hatodik évtizeden. Munkásságában jelentős helyet foglal el a gyermekeknek szánt sok-sok írása. A „hatvanasok” sorába lépett Szász János, aki Bukarestben él és alkotó energiáit megosztja a költészet, a publicisztika, a próza és a szerkesztés között. Sütő András a magyar irodalom egyik legjelentősebb élő alkotója. Könyveit százezres példányszámban olvassák Magyarországon, több drámáját a legrangosabb színházak tűzik műsorukra. A legjobb magyar dráma díját kapta Álomkommandó című szívszorító, a mindenkori fasizmust leleplező színdarabja, amit ez év nyarán mutattak be Magyarországon. Az író 60. születésnapjáról a magyarországi sajtó bő terjedelemben emlékezett meg. Méltó módon, illő tisztelettel szólott a hazai tájékoztatás a tíz éve elhunyt Kós Károlyról, a 80 éve született Szabédi Lászlóról, Tamási Áron 90. és az örökifjúnak tartott temesvári költő, műfordító Franyó Zoltán 100. születésnapjáról. Az erdélyi magyarság olyan intézményei is a figyelem előterébe kerültek ebben az évben, mint a Romániai Magyarok Népi Szövetsége szervezte csángó iskolák, a magyar nyelvű bukaresti Előre című napilap, az 1952-es alapítású magyar autonóm tartomány ügye. Szép emlékezésre adott alkalmat a vásárhelyi találkozó 50. évfordulója, ami a magyar és román értelmiségiek kézfogásának nagy kísérlete volt. Nem feledkezett meg a magyar sajtó más égtájak magyar jeleseiről sem. Számon tartotta a jugoszláviai Sinkó Ervin, a stószi remeteként ismert Fábry Zoltán emlékét, tudósított arról, hogy Magyarország kitüntette a kárpátaljai magyarság legfontosabb íróját, Bállá Lászlót, 60. születésnapja alkalmából, megemlékezett a beregszászi népszínház 25 éves jubileumáról. Az ünnepek, évfordulók és megemlékezések mellett számos gyakorlati lépéssel igyekeznek a magyarországi intézmények a magyar nemzetiségek nyelvi és művelődési értékeinek fenntartására és gyarapítására. így törekednek a határokon túli pedagógusok, közművelődési szakemberek és főiskolai hallgatók nyelvi és szakmai továbbképzésére Több évtizedes hagyomány immár, hogy - Románia kivételével - a környező országokból magyar pedagógusok nyári tanfolyamokat látogatnak. Kedvező tapasztalatok vannak az iskolás gyermekek anyanyelvi táborokba való kölcsönös küldéséről. A magyar könyvtárak, könyvellátásért felelős szervezetek fontos feladata, hogy segítsék a kisebbségek rendszeres és közvetlen anyanyelvi tájékozódását a magyarországi könyvtermésből. Ez cserék és intézményes könyvküldésekkel valósul meg. A magyarországi művelődési kormányzat ösztönzi a magyar nemzetiségű alkotók (népművészek, képzőművészek, költők, írók), együttesek, múzeumok rendszeres egyéni és csoportos anyaországi bemutatkozását, publikációs, kiállítási és fellépési lehetőségek biztosítását. Tudományos műhelyek szorgalmazzák a kisebbségek körében összegyűjtött, vagy összegyűjtendő néprajzi, kultúrtörténeti anyagok közös feldolgozását, sajtó alá rendezését a határ mindkét oldalán. Magyarország határmenti területei számos történelmi, kulturális és fejlettségbeli rokon vonást mutatnak szomszédaikkal amellett, hogy etnikailag vegyes lakosságú körzetekről van szó. Ezért indokolt és természetes az interregionális kulturális együttműködési formák fejlesztése. Ezen belül az együttműködés erősítői a területen élő kisebbségek képviselőinek kölcsönös bemutatói. Egy esztendeje a szlovéniai magyarság mutatkozott be forró sikerrel Magyarországon. Ez év márciusában a Magyarországon élő szlovének jártak hasonló kulturális körutat Szlovéniában. Sok-sok tapasztalat, látványos és hétköznapi, szinte észrevétlen - mert természetes - együttműködés ezernyi szála köti össze hazánkat és a szomszédos országokat. Ezekből nem felejtődnek ki a magyar nemzetiségek. Sőt szerepük egyre fontosabbá válik. Azt a tapasztalatot lehet és kell szem előtt tartani, hogy a nemzetiségek sajátos módon demokratizálják az államok közötti kétvagy többoldalú kapcsolatrendszert, szinte létrehozzák a „népi” külpolitikát. Mindez a nemzetközi együttműködés korszerű, sokszereplős formáinak szükségességére figyelmeztet a XX. századvég Európájában. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: GÖNDÖR PÉTER 7
