Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
Vélemények, nyilatkozatok, tettek Mintegy három, három és félmillió magyar él történelmi telepiiléshelyén, tömbökben és szórványokban a szomszédos országok területén. Háborús és háború utáni menekülések, kitelepítések és kivándorlások, kikényszerített és természetes olvadási folyamatok fogyasztották a kisebbségben élő magyarság számát. Mégis életképesnek bizonyult. Létének, fejlődésének egészségesebb feltételei mellett a népszaporulat nagyjából pótolni tudta a keserves idők veszteségeit. E kisebbségek tagjai pedig - összességükben és egyénenként - gazdasági és politikai vonatkozásban államuk hasznos polgárainak bizonyultak, magas szintű irodalmuk és művészetük pedig egyaránt gazdagította mind a „gazdanemzet”, mind az összmagyarság kultúráját. A hazánkkal szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek életét, létfeltételeit, gondjait-bajait kétféle szemüvegen látjuk. „Külső” ügyként is érzékeljük, egyszerűen azért, mert határainkon túli eseményekről, jelenségekről van szó, de „belső” is egyúttal, mert érdekeltségünk, sőt felelősségünk nyilvánvaló még akkor is, ha eltekintenénk közvéleményünk fokozott figyelmétől, amely abból is következik, hogy állampolgáraink igen nagy részét családi kapcsolat fűzi a határokon túli magyarokhoz. Természetes, hogy a nemzetiségek is akkor tekintik az országot - amelyben élnek - saját hazájuknak, ha érzik egyenjogúságukat, élhetnek kultúrájuk megőrzésének és fejlesztésének lehetőségével, ha kapcsolataik zavartalanok a határok túloldalán élő rokonaikkal, egész anyanemzetükkel. Tudósok megállapították, hogy az anyanemzetektől elzárt közösség kultúrája elmaradottá, féloldalassá válik és ezzel nemcsak identitása csorbul, hanem csökkennek egyenlő esélyei a társadalomban. Ugyanakkor minden ország saját művelődését gazdagítja, teszi sokszínűbbé a múlt és a jelen nemzetiségi, kisebbségi kultúrájának ápolásával, legyen szó történelmi emlékekről, nyelvekről, irodalomról, művészetekről. Magyarország felelősséget érez abban, hogy a magyar nyelv - amelynek beszélői és értői a világ több országában élnek kisebb vagy nagyobb számban - mesterséges akadályoktól mentesen fejlődjön; hogy a magyar kultúra szellemi és tárgyi értékeit szerte a világon megőrizzék és nemzetközi megbecsülést élvezzenek. Nyugtalanítónak érez minden törekvést, amely ezeknek az értékeknek a megsemmisítésére, hatásuk erőszakos korlátozására irányul. A kisebbségeknek az anyanemzettel való együttműködési jogát sok ország gyakorlata megerősíti. Ennek a kapcsolatnak mesterséges, tiltó eszközökkel való akadályozása nemcsak az adott állam erőszakos, beolvasztó politikájának tükröződése, hanem megkülönböztető cselekmény is a kisebbségekkel szemben és ily módon a nemzetközi jog alapelveinek megsértését jelenti. Ezek a gondolatok nem csupán kiváló tudósok és művészek szűkebb, vagy szélesebb körökben forgatható eszméi, hanem a magyar politikának a nemzetközi közvélemény elé tárt felfogását is jelentik. Következzék az alábbiakban egy rövidebb összeállítás hivatalos magyar politikai személyiségeknek a legutóbbi időkben kifejtett magas szintű állásfoglalásaiból: „...A magyar külpolitika egyedülálló feladata a külföldön élő magyarokkal való kapcsolatok ápolása. Amíg a skandináv országokban a nemzetiségi előítéletek jórészt a humor területére szorultak vissza, addig Közép-kelet-Európában, a kevert népességű területeken a nemzetiségi kérdés a gyűlölködés, a területi viták évszázados forrása volt, és sajnálatos módon ma is élő probléma. A történelem úgy hozta, hogy a magyarok egyharmada a jelenlegi anyaország határain kívül él, s ma a magyarság kontinensünk legnagyobb lélekszámú nemzetiségi kisebbsége. Bizonyos időszakokban ez a kérdés a magyar külpolitikában sok tekintetben háttérbe szorult, de nem a magyar vezetés közömbössége miatt, hanem mert bíztunk abban, hogy a szomszédos országokban nagy tömbökben élő magyarság és a nálunk élő - nem jelentős lélekszámú - más nemzetiségek nem a bizalmatlanság elemeit erősítik, hanem tényleges összekötő kapcsot, hidat jelentenek országaink, népeink között...” (Szűrös Mátyásnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának előadása a Svéd Külügyi Intézetben. Külpolitika c. folyóirat 1987/2.) „...Mi az erőszakos asszimiláció ellen vagyunk. Ugyanakkor a természetes asszimilációt nem szabad akadályozni. A Romániában élő magyar nemzetiség helyzetének helyes marxista értékelése és minősítése Románia belügye, joga és felelőssége. De a nemzetiségi kérdésnek nemzetközi hatása is van. Egyetértünk a román kommunisták azon értékelésével, hogy a szocializmustól idegen a nacionalizmus, a sovinizmus, és a szocialista demokrácia lényeges eleme a lenini nemzetiségi politika megvalósítása. Ennek jegyében a nemzetiségek igényeinek kielégítése állandó gondoskodást, megkülönböztetett figyelmet igényel. Nagy tapintatot és olyan feltételek kialakítását, amelyek közepette érvényesíthetik egyéni és kollektív jogaikat, beleértve azt is, hogy kapcsolataikat korlátozásoktól mentesen, szabadon bővíthetik a velük azonos nyelvet beszélő, de más államkeretekben élő nemzettel...” (Rádióinterjú Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával, 1987. február 11.) „...Sajnos előfordul, hogy egyesek meglevő gondjaik leplezésére, a magyar politikát különféle idejétmúlt, nacionalista tendenciák támogatásával, sőt revíziós törekvésekkel vádolják. Ezekkel az állításokkal mi a külföldi propaganda színterén nem kívánunk tételesen polemizálni, mert úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi közvélemény előtt a történelmi tények és a politikai igazság bizonyító ereje elegendő. Többször és a legmagasabb szinten kinyilvánítottuk, hogy államhatárainkat véglegesnek tekintjük, mert azokat érvényes államközi szerződések sora garantálja, és a szilárd európai biztonság csak a status quo elfogadására épülhet. Ennek megváltoztatásáról ábrándozni nemcsak irreális, hanem az emberiség békéjét fenyegető bűnös felelőtlenség volna. Joggal várhatjuk viszont el, hogy mindenhol méltányolják felelősségérzetünket az egész magyarság sorsának alakulásáért. A határainkon túl élő magyarok helyzete, egyéni és kollektív nemzetiségi jogaik háboríthatatlan gyakorlati érvényesülése belső stabilitásunk tényezője is... ” (Interjú Barabás Jánossal, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével, Népszabadság, 1987. február 28.) „...Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó március 3-i teljes ülésén felszólalt Erdős André nagykövet. Bejelentette, hogy Magyarország társszerzőként kíván csatlakozni két, Jugoszlávia által beterjesztett javaslathoz. Ezek szorgalmazzák a nemzetiségi kisebbségek jogainak és jogos érdekeinek védelmére a helsinki folyamat dokumentumaiban és más idevágó nemzetközi rendelkezésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, s a különböző államokban élő azonos etnikai csoportok tagjainak kapcsolattartási, anyanyelvükön való informálódási jogát. Hazánk ugyancsak társszerzőként csatlakozik a Kanada és más országok által benyújtott azon javaslathoz is, amely felhívja a résztvevő államokat a nemzetiségekhez tartozó személyek jogainak védelmére, a nemzetiségi kultúrák sajátos arculatának megóvására, többek között a nyelv és az irodalom megőrzésének, gazdagításának, valamint a továbbadás lehetőségének biztosítása útján...” (Magyar Távirati Iroda, 1987. március 3.) „...Bányász Rezső államtitkár, a kormány szóvivője ismertette a magyar álláspontot azzal kapcsolatban, hogy Romániában sajtókampány folyik, amelyben a román nép történetének meghamisításával, revansizmussal, Románia belügyébe való beavatkozással vádolták a Magyar Népköztársaságot. Ezek a vádak minden alapot nélkülöznek és ártanak mind a magyar, mind a román nép érdekeinek... A magyar-román kapcsolatokban kormányunk mindig az együttműködés kölcsönösen előnyös fejlesztésére törekedett. Sajnálatos, hogy kezdeményezéseink nemigen találtak viszonzásra...” (Kormányszóvivői nyilatkozat, Magyar Hírlap, 1987. április 3.) „...a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent Erdély története bármely objektív olvasója megbizonyosodhat a vádaskodások alaptalanságáról, Az MTA Elnöksége méltatlannak tartja, hogy ilyen jellegű vádaskodó polémiákba bocsátkozzon. Tudományos vitákat csakis a tudományosság keretei között lehet eldönteni, s az üres vádaskodás nem lehet vitaalap ...” (Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozata, Magyar Hírlap, 1987. április 3.) „... A Budapestre látogató román pártküldöttségnek a magyar fél hangsúlyozta, hogy a romániai magyar nemzetiség helyzetével kapcsolatos kérdések rendezése Románia belső ügye és felelőssége, amelynek azonban van nemzetközi és ezen belül magyarországi kihatása is. A Magyar Népköztáraság abban érdekelt, hogy a Romániában élő magyarok - a Román Szocialista Köztársaság hűséges állampolgáraiként - anyanyelvűket és kultúrájukat megőrizve, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó nemzetközi normáknak megfelelően egyenrangúan vegyenek részt a szocialista építőmunkában, és egyúttal a két ország tartalmas, kölcsönösen előnyös együttműködését segítsék... Magyar részről leszögezték, hogy csak a tények félremagyarázásának tudhatok be azok az alaptalan vádak, hogy a Magyar Népköztársaságban reakciós téziseket fölelevenítő történelmi munkák publikálása folyik...” (Közlemény a Román Kommunista Párt KB-titkárainak magyarországi látogatásáról. Népszabadság, 1987. június 6.) 6
