Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-07 / 3. szám
Aryarydid őrjáral a tengeren túl Beszélgetés Lőrincié Lajossal, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnökével — Tanár úr nemrégiben hoszszabb időt töltött az USA-ban és Kanadában. Merre járt, mennyi ideig volt a tengeren túl? — Augusztus derekától október derekáig jártam végig a következő útvonalat: New York, Lake Hope (Ohio), Columbus (Ohio), Washington D. C., Reston (Virginia), Palm Bay (Florida), New Brunswick (New Jersey), ismét New York. Portland (Oregon), Pasadena—San Diego—Los Angeles (Kalifornia), Silver Soring (Maryland). Cleveland, (Ohio), Chicago (Illinois), Toronto... Az az érzésem, hogy a kirándulásokkal együtt nem volt messze harmincezer kilométertől a megtett út. — És egyik előadás a másik után? — Nem egészen. Mert például Restonban jó két hetet vendégeskedtem Keresztes Kálmánéknál. Jó két hetet, mert ennél valamivel több volt. s igen jól. jó beszélgetésekkel, szórakozással, emlékezetes kirándulásokkal telt el ez az idő. Keresztes Kálmán kedves munkatársunk volt egykor a Nyelvtudományi Intézetben, jeles nyelvjáráskutató; ő szerkesztette meg, készítette nyomda alá Kiss Géza ormánsági tájszógyűjteményét is. Különben előadás volt bőven, mindenhol, amerre jártam. Előre meghirdetett előadás, meg egy-egy családnál szervezett „party”, 20—30 vendéggel, s ott is elvárták tőlem, hogy a magam témájáról szóljak. De úgy is mondhatom — alkalmam, lehetőségem volt a szólásra. — Hazulról szervezte meg ezt a nagy utat? — Csak részben. Egészében a Magyar Baráti Közösségnek Lake Hope-on megtartott konferenciáján alakult ki az ottani barátok. régi ismerősök tanácsai. javaslatai és meghívásai nyomán. Főként Nagy Károly barátom volt a segítségemre. Az igazat megvallva én eredetileg nem gondoltam ilyen hosszú ideig tartó körútra, de a kint tartózkodás meghosszabbításának lehetőségét azért biztosítottam magamnak azzal, hogy a Magyar Rádióban negyedik évtizede minden héten jelentkező „Édes Anyanyelvűnk” ötperceit október végéig elkészítettem, „beolvastam” mielőtt repülőgépre ültem. A végleges terv kialakítása után persze alaposan át kellett igazíttatni az itthon váltott repülőjegyeket. Mert például a nyugati parton eredetileg csak egy találkozást, előadást terveztem. De Éltető Lajos határozottan úgy nyilatkozott, hogy Portlandot meg kell látogatnom. Faust Ilona meg azzal vett le a lábamról, hogy San Diego sem maradhat ki, hiszen ő főként azért jött Lake Hope-ba, hogy engem elvigyen magukhoz. Kanada is erősen megkérdőjelezve szerepelt az eredeti elgondolásban, de Lake Hope-on megszüntette a bizonytalanságot a Baráti Kör torontói tagjainak határozottsága. — Ezek után minden a tervek szerint, simán ment végbe . . . — Máj dem minden. Két tervezett, megbeszélt, meglevelezett találkozás, előadás maradt el. Az egyik bizonyosan az én hibámból. Kálmán Szabolcs református lelkész hívott hozzájuk előadásra Los Angelesbe. Már Budapestre megírta, milyen napok felelnének meg nekik. Sajnos levele nem volt kéznél, amikor a menetrend végső formája kialakult, s én éppen azt a napot jelöltem meg számukra, amelyik már más előadónak volt lefoglalva. De azért találkoztunk énekkaruknak, a Kodály kórusnak a próbáján, amelynek a vezetője, szervezője Kálmán Szabolcs felesége. Kedves emlékem ez a majdnem spontán találkozás, kedvemre énekelhettem együtt a kórus tagjaival, s a próba után beszéltem nekik a nyelvművelő Kodály Zoltánról. A tervtől való eltérésnek — ezt sem szabad kihagyni — nemcsak negatív, hanem pozitív oldala is volt: nem is egy esetben szerveztek számomra találkozást, beszélgetést „soron kívül” is. Hogy csak egyet említsek, kaliforniai tartózkodásom alatt meghívtak egy cserkész találkozóra, hétvégi táborozásra. Régi ismerősökkel, cserkésztisztekkel is találkoztam ott, akiket még első utam során, 1970-ben ismertem meg. — Űtjának legfontosabb része az Itt-Ott konferencia volt. 1. New York felhőkarcolói mellett 2. Kazella Ignácéknál Hámos Ottónéval és Cseh Tibor családjával 3. A tanár úr Kováts Andrásnéval és Magyar Judittal Mondjon néhány szót róla. Milyen előadásra kérték fel? — A Magyar Baráti Közösségnek ez már a tizenötödik konferenciája volt. Az „Itt-Ott” ennek a közösségnek a folyóirata. Nevét az ismert Ady-versből (Négy-öt magyar összehajol) kapta: Itt valahol, Ott valahol / Esett, szép szomorú fejekkel / Négy-öt migyar összehajol. ■ . Az Itt-Ott Kör vagy a Magyar Baráti Közösség (a két név ugyanazt jelenti) olyan magyar származású amerikaiak egyesülete, akik jó amerikaiként is meg akarják őrizni s utódaiknak át akarják adni magyar anyanyelvűket, ápolni akarják magyar kultúrájukat, kapcsolatban akarnak lenni Magyarországgal s azokkal a magyarokkal is, akik a mai Magyarország határain kívül élnek. Tagjai közül sokan részt vesznek az Anyanyelvi Konferencia munkájában. A közösség életéről, tevékenységéről az Itt-Ott című — negyedévenként megjelenő — immár huszadik életévébe lépő folyóirat számol be rendszeresen. A Lake Hope-on rendezett konferencia mindig jelentős esemény a baráti közösség tagjainak az életében, de jelentősége e közösség határain jóval túl is terjed. Az egyhetes tanácskozás témái ugyanis nagyrészt mindnyájunkat, az egész — 16 milliónyi — magyarságot érdeklő kérdések, függetlenül attól, hogy hol, milyen körülmények között élünk. Az előadásokat a kérdés legjobb szakemberei tartják, s a viták sohasem süllyednek egymást sértegető személyeskedéssé, hanem — bár a legtöbb esetben különböző nézetek, felfogások ütköznek meg egymással — minden résztvevő igényesen, a kérdés alapos ismeretében, az ügy iránti felelősséggel mondja el véleményét. A sokoldalú eszmecserét biztosítja az is, hogy a konferencián nemcsak a baráti közösség tagjai vesznek részt, hanem igen sok más érdeklődő is, mind Amerikából, mind pedig Európából. Az utóbbi években minden alkalommal volt a konferenciának magyarországi előadója, résztvevője is. így kaptam én is meghívást erre a találkozóra. Jó eszmecserék, nyílt szellemű viták színhelye volt most is a konferencia. Én mai nyelvi gondjainkról beszéltem az összejövetel első napján, de aztán soron és terven kívül többször is szóhoz jutottam- A következő napon már folytathattam ezt a kimeríthetetlen témát, mert az egyik magyarországi előadó nem érkezett meg. A harmadik napon is volt — nagy örömömre — feladatom, a hallgatói szerepen túl is. A konferencia résztvevői között ugyanis nagyszámú fiatal 5
