Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-02-07 / 3. szám

Aryarydid őrjáral a tengeren túl Beszélgetés Lőrincié Lajossal, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnökével — Tanár úr nemrégiben hosz­­szabb időt töltött az USA-ban és Kanadában. Merre járt, mennyi ideig volt a tengeren túl? — Augusztus derekától október derekáig jártam végig a követke­ző útvonalat: New York, Lake Hope (Ohio), Columbus (Ohio), Washington D. C., Reston (Vir­ginia), Palm Bay (Florida), New Brunswick (New Jersey), ismét New York. Portland (Oregon), Pa­sadena—San Diego—Los Angeles (Kalifornia), Silver Soring (Mary­land). Cleveland, (Ohio), Chicago (Illinois), Toronto... Az az érzé­sem, hogy a kirándulásokkal együtt nem volt messze harminc­ezer kilométertől a megtett út. — És egyik előadás a másik után? — Nem egészen. Mert például Restonban jó két hetet vendéges­kedtem Keresztes Kálmánéknál. Jó két hetet, mert ennél valami­vel több volt. s igen jól. jó be­szélgetésekkel, szórakozással, em­lékezetes kirándulásokkal telt el ez az idő. Keresztes Kálmán ked­ves munkatársunk volt egykor a Nyelvtudományi Intézetben, jeles nyelvjáráskutató; ő szerkesztette meg, készítette nyomda alá Kiss Géza ormánsági tájszógyűjtemé­nyét is. Különben előadás volt bő­ven, mindenhol, amerre jártam. Előre meghirdetett előadás, meg egy-egy családnál szervezett „party”, 20—30 vendéggel, s ott is elvárták tőlem, hogy a magam témájáról szóljak. De úgy is mondhatom — alkalmam, lehető­ségem volt a szólásra. — Hazulról szervezte meg ezt a nagy utat? — Csak részben. Egészében a Magyar Baráti Közösségnek Lake Hope-on megtartott konferen­ciáján alakult ki az ottani ba­rátok. régi ismerősök taná­csai. javaslatai és meghívásai nyomán. Főként Nagy Károly ba­rátom volt a segítségemre. Az iga­zat megvallva én eredetileg nem gondoltam ilyen hosszú ideig tar­tó körútra, de a kint tartózkodás meghosszabbításának lehetőségét azért biztosítottam magamnak az­zal, hogy a Magyar Rádióban ne­gyedik évtizede minden héten je­lentkező „Édes Anyanyelvűnk” öt­­perceit október végéig elkészítet­tem, „beolvastam” mielőtt repülő­gépre ültem. A végleges terv kialakítása után persze alaposan át kellett igazít­­tatni az itthon váltott repülője­gyeket. Mert például a nyugati parton eredetileg csak egy talál­kozást, előadást terveztem. De Él­tető Lajos határozottan úgy nyi­latkozott, hogy Portlandot meg kell látogatnom. Faust Ilona meg azzal vett le a lábamról, hogy San Diego sem maradhat ki, hiszen ő főként azért jött Lake Hope-ba, hogy engem elvigyen magukhoz. Kanada is erősen megkérdőjelez­ve szerepelt az eredeti elgondo­lásban, de Lake Hope-on meg­szüntette a bizonytalanságot a Baráti Kör torontói tagjainak ha­tározottsága. — Ezek után minden a tervek szerint, simán ment végbe . . . — Máj dem minden. Két terve­zett, megbeszélt, meglevelezett ta­lálkozás, előadás maradt el. Az egyik bizonyosan az én hibámból. Kálmán Szabolcs református lel­kész hívott hozzájuk előadásra Los Angelesbe. Már Budapestre meg­írta, milyen napok felelnének meg nekik. Sajnos levele nem volt kéz­nél, amikor a menetrend végső formája kialakult, s én éppen azt a napot jelöltem meg számukra, amelyik már más előadónak volt lefoglalva. De azért találkoztunk énekkaruknak, a Kodály kórus­nak a próbáján, amelynek a veze­tője, szervezője Kálmán Szabolcs felesége. Kedves emlékem ez a majdnem spontán találkozás, ked­vemre énekelhettem együtt a kó­rus tagjaival, s a próba után be­széltem nekik a nyelvművelő Ko­dály Zoltánról. A tervtől való eltérésnek — ezt sem szabad kihagyni — nemcsak negatív, hanem pozitív oldala is volt: nem is egy esetben szervez­tek számomra találkozást, beszél­getést „soron kívül” is. Hogy csak egyet említsek, kaliforniai tartóz­kodásom alatt meghívtak egy cser­kész találkozóra, hétvégi táboro­zásra. Régi ismerősökkel, cserkész­­tisztekkel is találkoztam ott, aki­ket még első utam során, 1970-ben ismertem meg. — Űtjának legfontosabb része az Itt-Ott konferencia volt. 1. New York felhőkarcolói mellett 2. Kazella Ignácéknál Hámos Ottónéval és Cseh Tibor családjával 3. A tanár úr Kováts Andrásnéval és Magyar Judittal Mondjon néhány szót róla. Milyen előadásra kérték fel? — A Magyar Baráti Közösség­nek ez már a tizenötödik konfe­renciája volt. Az „Itt-Ott” ennek a közösségnek a folyóirata. Nevét az ismert Ady-versből (Négy-öt magyar összehajol) kapta: Itt va­lahol, Ott valahol / Esett, szép szomorú fejekkel / Négy-öt mi­­gyar összehajol. ■ . Az Itt-Ott Kör vagy a Magyar Baráti Közösség (a két név ugyan­azt jelenti) olyan magyar szárma­zású amerikaiak egyesülete, akik jó amerikaiként is meg akarják őrizni s utódaiknak át akarják adni magyar anyanyelvűket, ápol­ni akarják magyar kultúrájukat, kapcsolatban akarnak lenni Ma­gyarországgal s azokkal a magya­rokkal is, akik a mai Magyaror­szág határain kívül élnek. Tagjai közül sokan részt vesznek az Anyanyelvi Konferencia munká­jában. A közösség életéről, tevé­kenységéről az Itt-Ott című — ne­gyedévenként megjelenő — im­már huszadik életévébe lépő fo­lyóirat számol be rendszeresen. A Lake Hope-on rendezett kon­ferencia mindig jelentős esemény a baráti közösség tagjainak az éle­tében, de jelentősége e közösség ha­tárain jóval túl is terjed. Az egy­hetes tanácskozás témái ugyanis nagyrészt mindnyájunkat, az egész — 16 milliónyi — magyarságot ér­deklő kérdések, függetlenül attól, hogy hol, milyen körülmények kö­zött élünk. Az előadásokat a kér­dés legjobb szakemberei tartják, s a viták sohasem süllyednek egy­mást sértegető személyeskedéssé, hanem — bár a legtöbb esetben különböző nézetek, felfogások üt­köznek meg egymással — minden résztvevő igényesen, a kérdés ala­pos ismeretében, az ügy iránti fe­lelősséggel mondja el véleményét. A sokoldalú eszmecserét bizto­sítja az is, hogy a konferencián nemcsak a baráti közösség tagjai vesznek részt, hanem igen sok más érdeklődő is, mind Amerikából, mind pedig Európából. Az utóbbi években minden alkalommal volt a konferenciának magyarországi előadója, résztvevője is. így kap­tam én is meghívást erre a találkozóra. Jó eszmecserék, nyílt szellemű viták színhelye volt most is a konferencia. Én mai nyelvi gondjainkról beszéltem az összejövetel első napján, de aztán soron és terven kívül többször is szóhoz jutottam- A kö­vetkező napon már folytathattam ezt a kimeríthetetlen témát, mert az egyik magyarországi előadó nem érkezett meg. A harmadik napon is volt — nagy örömömre — feladatom, a hallgatói szerepen túl is. A konferencia résztvevői között ugyanis nagyszámú fiatal 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom