Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-03 / 21. szám
A MAGYAR KONYHA HÍRNÖKEI A századforduló táján az Amerikai Egyesült Államokban sorra létesültek olyan vendéglők, amelyek a környéken élő magyarok találkozóhelyeivé váltak. A magyar éttermek azonban idővel népszerűek lettek az amerikaiak körében is, öregbítvén a magyar konyha hírnevét a túlsó féltekén. Néhány régi étteremmel kapcsolatos emléket tárunk most olvasóink elé. 1893-ban örökítette meg a fényképész egy képes levelezőlapon a Little Hungary nevű vendéglőt, illetve az ott tartózkodó magyar társaságot. Az étterem jól elkülöníthető helyiségeiben, valamint a borospincében rendszeresen találkoztak a New York-i magyarok. A családias Hangulat, a magyaros környezet és a magyaros ízek segítségével „otthon” érezhették magukat a vendégek. A képeslap érdekessége, hogy a vendéglő kiadásaként látott napvilágot és a vendégek ajándékba kapták az elfogyasztott ételek és italok mellé. Az amerikai magyar éttermek mindig szívesen választották a Tokaj elnevezést. A század elején működött például New Yorkban Tokay Restaurant a Seventh Avenue-n is. A korabeli hirdetések szerint híres magyar konyhával várta vendégeit, jó hangulatáról pedig Gypsy Rózsika és zenekara (a cimbalomnál Zsiga Béla) gondoskodott. A clevelandi Tokay Vigadó, a Lorain Avenue 2808 sz. alatt a város „legjobb helyeként” reklámozta magát. Természetesen ők is kitűnő borokat, „gyönyörűséges magyar ételeket és étkezéseket” kínáltak, s persze a cigányzenekar sem maradt el. A jó konyha és a szórakoztató, hangulatteremtő zene egyébként valamennyi külföldi magyar étterem fő vonzereje volt régen is és az ma is. Ezt kínálta a római Magyar Sörház, a Gambrinus éppúgy, mint a londoni Hungária Restaurant, vagy a bécsi Magyar Csárda a Práterben. G. SZÁNTÓ ANDRÁS 1. A New York-i Tokay Étteremről készült képeslap 2. A londoni Hungária 3. A Little Hungary kártyája 4. A bécsi Magyar Csárda 5. A Tokay Vigadó Clevelandben NÉPSZERŰ TÖRTÉNELEM Ha jól számolom, harmincöt éve tanulok, s húsz éve tanítok angolul, s kiváló tanítványomként is tisztelhetem Szántó György Tibort, aki pillanatok alatt elfogyó könyvet írt Anglia történetéről, bevallottan népszerűsítő szándékkal, sok térképpel, fényképpel, illusztrációval, összefoglaló Anglia-történet 1945 óta nem jelent meg magyarul, magyar szerzőktől különösen nem, s jómagam csupán André Maurois kiváló, ám meglehetősen régi munkáját tudhatom magyarul könyvespolcomon. Pedig Anglia történetét minden „anglistának” jól kell ismernie, s méghozzá elsősorban magyar szemszögből, arról nem is szólva, hogy egyegy ilyen könyvnek ugyanúgy ott kellene lennie a művelt ember könyvespolcán. miként egy útikönyvsorozatnak. Szántó György Tibor könyve tehát egyszerre alapmű s történelemnépszerűsítés: pontos, szabatos, úgy lehet olvasni, mint egy jó regényt, egy nép élettörténetének regényét. Arról az országról, mely sok száz évig az európai fejlődés élvonalában járt, s a mi életünkben vált nagyhatalomból középhatalommá. A magyar utazók évszázadokon át hozták a híreket Albionról, s állították a magyarság elé követendő példaként az angol demokráciát, ipart és kereskedelmet. Anglia valaha igencsak különbözött Európától, csak az utóbbi évtizedekben simult bele a nyugat-európai közös életbe, bár aki először lép a szigetország földjére, az ma is megérezheti a különbözőség, a különállás hagyományainak elevenségét. És ezt a különbséget érzékelteti a szerző minden túlmagyarázás nélkül, sokkötetes Anglia-történetek anyagát tömörítve, ám anélkül, hogy fájó hiányérzetünk támadna. A fejezetcímek is könnyedséget sugallnak, a megfogalmazás módja sem a száraz historikusoké, sokkal inkább az íróé. Az utóbbi másfél évtizedben örvendetesen megnőtt a történelem iránti érdeklődés: széles olvasóközönség vásárolja mindazokat a könyveket, amelyek a magyar történelemmel, a nemzeti történelmekkel, vagy a világtörténettel kapcsolatosak, örvendetes ez a jelenség, mert csak az a nép tud megbirkózni saját feladataival, amely jól érti és érzékeli a más nemzetek fejlődésének tanulságait. SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER 18
