Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-18 / 20. szám
üleafliüJ MIKES GYÖRGY HALÁLÁRA ITTHON A SZENT JURÁT Humorista haláláról írni legalább olyan borzongató dolog, mintha valaki vígjáték közben zokogna. Mikes György pedig, akiről most a gyászoló szavak szólnak, nem akármilyen humorista: nagy humorista volt, a legnagyobbak közül való. Olyan, aki soha nem a harsányságra, a szóviccekre építkezett, hanem „csupán” éles szemmel tudta nézni a világot, és a lényének legmélyéről fakadó derű szűrőjén keresztül láttatta meg különös sajátosságait. Mondják, hogy mi magyarok nagyok vagyunk a zenében, az atomfizikában, a matematikában, a filmgyártásban. Bizonyosan így van. De ne szégyelljük hozzátenni, hogy valószínűleg nagyok lehetünk a humorban is, ahol — Karinthyval együtt vallva — nem ismerünk tréfát. A nagyszerű pesti humort azonban szűk keretek közé kényszerítik a nyelvi határok, és csak keveseknek, nagyon keveseknek adatott meg, hogy e sorompók mögül kiröpülve a nemzetközi hírnévig szárnyaljanak. A Londonban élő és alkotó Mikes György közéjük tartozott. Harminchat könyvét a világ számos országában ismerték, a leghíresebbet, a How to be an Alien-t (magyarul Anglia papucsban címmel jelent meg) húsz nyelvre fordították le. „Ezért még ma is jönnek pénzek — mondta egyik beszélgetésünk során —, gyakran azt sem tudom honnan. Persze a pénz olyan, hogy jobb ha jön, mintha nem jön.” A kezdet Siklóson volt, 1912. február 15-én. „Ferencz József alatvalójaként születtem, Németországot császár irányította, Bulgáriában cár uralkodott. A rádiót még fel sem találták. Idősebb vagyok tehát mint a BBC, de fiatalabb, mint a Magna Charta. Születésemről egy szó sem esett a Times-ban, de volt róla egy írás a Siklós és vidéke című lapban.” Amelyet mellesleg a papa szerkesztett. Mikes az iskolák után az édesapja nyomdokaiba szegődött. A harmincas években A Reggel című lap munkatársa, majd londoni tudósítója volt. A háború alatt és még utána néhány évig a BBC magyar osztályán dolgozott, azután vetette magát a könyvírásba. Emellett számos brU lapnak is írt, állandó munkatársa volt az Observer-nek, az Encounter-nek, a Times Literary Supplement-nek. Lelke mélyén — ahogy fogalmazott — dualista maradt. Tréfásan panaszkodott: ha Nagy-Britanniában megje-Kultúra — lenik a TV-ben, vagy bemutatják a társaságban, feltétlenül hozzáteszik, hogy ő a „famous Hungarian”, a híres magyar. Magyarországon azonban csak úgy szólnak róla, hogy „Mikes György, az Angliában élő író.” Három dologban azonban — vallotta — tisztán magyar maradt. Az egyik a futball volt. („Amikor magyar csapat játszik neki drukkolok.”) A másik a nyelv, a költészet. („Hol van Aranyhoz, Petőfihez, és Babitshoz fogható? Az angol költők különben is Stratfordban születnek és nem Siklóson.”) S magyar maradt a konyhában. (Büszkén idézte versét, amelyet évtizedekkel ezelőtt írt, az angolt majmoló magyarról: Reggeltől délután fél hétig dolgozom, S aztán holtfáradtan két órát golfozom ...De porridge! ...és yorkshire-i pudding... Itt zavarba jövök kicsinykét: Míg élek, örökkön imádom A nokedl-is paprikás csirkét.) Szabad-e, illik-e ilyesmit egy nekrológban leírni? Mikes valószínűleg még a kétkedő kérdésen is felháborodna. „Micsoda ostobaság!” — csóválná a fejét. Elnézést hát, hogy a mostani nevetésben azért ott a fájdalom. A nagyszerű, fáradhatatlan, kedves emberért — és munkatársunkért, akinek a Magyar Hírekben közölt humoros írásai oly emlékezések. Úgy tervezte, emlékeiből sorozatot ír, s később kötetbe gyűjti őket. Nemrégiben így írt levelében: „Egyelőre vadul dolgozom egy könyvön, de ha ezzel megvagyok, írok majd még egy cikket nektek is. Ha lehetséges — és miért ne lenne lehetséges? — októberben Pestre megyek.” Nem Pestre jött. A halhatatlanságba lépett át, hogy e szomorú, gonosz tréfa után tovább éljen majd az utódok mosolyaiban. H. GY. tudomány Két magyar sportember, Fa Nándor és Gál József saját építésű vitorlással ritka bravúrt hajtott végre. Két év alatt, mintegy hetvenezer kilométert hajózva, világ körüli útjukat befejezték és szeptember 12-én befutottak a jugoszláviai Opatija kikötőjébe. A két bátor hajóst a Magyar Népköztársaság Sportérdemérmének arany fokozatával tüntették ki. Vitorlásukat tízezrek tekinthették meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol Fa Nándor és Gál József élménybeszámolót is tartott. A Szent Jupát legénységének vállalkozását mindvégig figyelemmel kísérték és lelkes támogatásban részesítették az útjuk különböző állomásain élő magyarok. MAGYAR-IZRAELI MEGÁLLAPODÁS A magyar és az izraeli külügyminisztérium Bernben megállapodást kötött arról, hogy Tel Avivban és Budapesten érdekképviseleti hivatalt nyitnak. Hazánk diplomáciai érdekvédelmét Izraelben változatlanul Svédország, Izraelét hazánkban Svájc látja el; az érdekképviseleti hivatalok a két nagykövetség részeként fognak működni. Alapvető feladatuk a konzuli, vízum- és kulturális ügyek intézése, valamint az idegenforgalmi, műszaki-tudományos és kereskedelmi kapcsolatok ápolása. NÉVCSERE Legutóbbi lapszámunkba sajnálatos hiba csúszott: A tanárok az iskolapadban című írásunkban a portrék alatt a nevek felcserélődtek. Most, amikor a nyilatkozók képét és nevét — ezúttal helyesen — ismét közöljük, elnézést kérünk mind az érintettektől, mind Olvasóinktól. Csapó Margit, kanadai egyetemi tanár Zachariás Tünde, svédországi magyartanár Ufer Ágnes, aki az NDK- ban, Drezdában tanít magyar nyelvet Solti György, vagy ahogy világszerte ismerik, Sir Georg Solti, korunk egyik legjelentősebb karmester egyénisége, az Állami Hangversenyzenekar élén, modern szerzők műveiből adott koncertet Budapesten. * A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja a magyarországi zsidó folklórról rendezett tanácskozást. * A Rahway-i Amerikai Polgári Kör megtartotta hagyományos, évi „Magyar Nap”-ját. Népművészeti kiállítást rendeztek, s fellépett a „Hungária”’és a „Guzsaly” néptáncegyüttes. * A svédországi Lerum városban a helyi tanács, a közalkalmazottak szakszervezetének ismeretterjesztő társulata és a Svéd—Magyar Társaság szervezésében magyar kulturális napot rendezett a művelődési központ kiállítótermében. A rendezvénynyel egyidőben Major József lótenyésztő nagy sikerű lovasbemutatót tartott lipicai lovaival. 4
