Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-18 / 20. szám

üleafliüJ MIKES GYÖRGY HALÁLÁRA ITTHON A SZENT JURÁT Humorista haláláról írni legalább olyan borzongató dolog, mintha vala­ki vígjáték közben zokogna. Mikes György pedig, akiről most a gyászo­ló szavak szólnak, nem akármilyen humorista: nagy humorista volt, a legnagyobbak közül való. Olyan, aki soha nem a harsányságra, a szóvic­cekre építkezett, hanem „csupán” éles szemmel tudta nézni a világot, és a lényének legmélyéről fakadó de­rű szűrőjén keresztül láttatta meg különös sajátosságait. Mondják, hogy mi magyarok na­gyok vagyunk a zenében, az atomfi­zikában, a matematikában, a film­gyártásban. Bizonyosan így van. De ne szégyelljük hozzátenni, hogy va­lószínűleg nagyok lehetünk a humor­ban is, ahol — Karinthyval együtt vallva — nem ismerünk tréfát. A nagyszerű pesti humort azonban szűk keretek közé kényszerítik a nyelvi határok, és csak keveseknek, nagyon keveseknek adatott meg, hogy e so­rompók mögül kiröpülve a nemzet­közi hírnévig szárnyaljanak. A Lon­donban élő és alkotó Mikes György közéjük tartozott. Harminchat köny­vét a világ számos országában ismer­ték, a leghíresebbet, a How to be an Alien-t (magyarul Anglia papucsban címmel jelent meg) húsz nyelvre fordították le. „Ezért még ma is jön­nek pénzek — mondta egyik beszél­getésünk során —, gyakran azt sem tudom honnan. Persze a pénz olyan, hogy jobb ha jön, mintha nem jön.” A kezdet Siklóson volt, 1912. feb­ruár 15-én. „Ferencz József alatva­­lójaként születtem, Németországot császár irányította, Bulgáriában cár uralkodott. A rádiót még fel sem ta­lálták. Idősebb vagyok tehát mint a BBC, de fiatalabb, mint a Magna Charta. Születésemről egy szó sem esett a Times-ban, de volt róla egy írás a Siklós és vidéke című lapban.” Amelyet mellesleg a papa szerkesz­tett. Mikes az iskolák után az édesapja nyomdokaiba szegődött. A harmincas években A Reggel című lap munka­társa, majd londoni tudósítója volt. A háború alatt és még utána néhány évig a BBC magyar osztályán dolgo­zott, azután vetette magát a könyv­írásba. Emellett számos brU lapnak is írt, állandó munkatársa volt az Observer-nek, az Encounter-nek, a Times Literary Supplement-nek. Lel­ke mélyén — ahogy fogalmazott — dualista maradt. Tréfásan panaszko­dott: ha Nagy-Britanniában megje-Kultúra — lenik a TV-ben, vagy bemutatják a társaságban, feltétlenül hozzáteszik, hogy ő a „famous Hungarian”, a hí­res magyar. Magyarországon azonban csak úgy szólnak róla, hogy „Mikes György, az Angliában élő író.” Há­rom dologban azonban — vallotta — tisztán magyar maradt. Az egyik a futball volt. („Amikor magyar csa­pat játszik neki drukkolok.”) A má­sik a nyelv, a költészet. („Hol van Aranyhoz, Petőfihez, és Babitshoz fogható? Az angol költők különben is Stratfordban születnek és nem Siklóson.”) S magyar maradt a kony­hában. (Büszkén idézte versét, ame­lyet évtizedekkel ezelőtt írt, az an­golt majmoló magyarról: Reggeltől délután fél hétig dolgozom, S aztán holtfáradtan két órát golfozom ...De porridge! ...és yorkshire-i pudding... Itt zavarba jövök kicsinykét: Míg élek, örökkön imádom A nokedl-is paprikás csirkét.) Szabad-e, illik-e ilyesmit egy nek­rológban leírni? Mikes valószínűleg még a kétkedő kérdésen is felhábo­rodna. „Micsoda ostobaság!” — csó­válná a fejét. Elnézést hát, hogy a mostani nevetésben azért ott a fáj­dalom. A nagyszerű, fáradhatatlan, kedves emberért — és munkatár­sunkért, akinek a Magyar Hírekben közölt humoros írásai oly emlékezé­sek. Úgy tervezte, emlékeiből soro­zatot ír, s később kötetbe gyűjti őket. Nemrégiben így írt levelében: „Egye­lőre vadul dolgozom egy könyvön, de ha ezzel megvagyok, írok majd még egy cikket nektek is. Ha lehetséges — és miért ne lenne lehetséges? — októberben Pestre megyek.” Nem Pestre jött. A halhatatlan­ságba lépett át, hogy e szomorú, go­nosz tréfa után tovább éljen majd az utódok mosolyaiban. H. GY. tudomány Két magyar sportember, Fa Nán­dor és Gál József saját építésű vi­torlással ritka bravúrt hajtott végre. Két év alatt, mintegy hetvenezer ki­lométert hajózva, világ körüli útjukat befejezték és szeptember 12-én be­futottak a jugoszláviai Opatija kikö­tőjébe. A két bátor hajóst a Magyar Nép­­köztársaság Sportérdemérmének arany fokozatával tüntették ki. Vi­torlásukat tízezrek tekinthették meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron, ahol Fa Nándor és Gál József élménybeszámolót is tartott. A Szent Jupát legénységének vál­lalkozását mindvégig figyelemmel kísérték és lelkes támogatásban ré­szesítették az útjuk különböző állo­másain élő magyarok. MAGYAR-IZRAELI MEGÁLLAPODÁS A magyar és az izraeli külügymi­nisztérium Bernben megállapodást kötött arról, hogy Tel Avivban és Budapesten érdekképviseleti hivatalt nyitnak. Hazánk diplomáciai érdek­­védelmét Izraelben változatlanul Svédország, Izraelét hazánkban Svájc látja el; az érdekképviseleti hivata­lok a két nagykövetség részeként fognak működni. Alapvető feladatuk a konzuli, vízum- és kulturális ügyek intézése, valamint az idegenforgalmi, műszaki-tudományos és kereskedel­mi kapcsolatok ápolása. NÉVCSERE Legutóbbi lapszámunkba sajnála­tos hiba csúszott: A tanárok az is­kolapadban című írásunkban a port­rék alatt a nevek felcserélődtek. Most, amikor a nyilatkozók képét és nevét — ezúttal helyesen — ismét közöljük, elnézést kérünk mind az érintettektől, mind Olvasóinktól. Csapó Margit, kanadai egyetemi tanár Zachariás Tünde, svéd­országi magyartanár Ufer Ágnes, aki az NDK- ban, Drezdában tanít magyar nyelvet Solti György, vagy ahogy világ­szerte ismerik, Sir Georg Solti, ko­runk egyik legjelentősebb karmester egyénisége, az Állami Hangverseny­­zenekar élén, modern szerzők mű­veiből adott koncertet Budapesten. * A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja a magyar­­országi zsidó folklórról rendezett ta­nácskozást. * A Rahway-i Amerikai Polgári Kör megtartotta hagyományos, évi „Ma­gyar Nap”-ját. Népművészeti kiál­lítást rendeztek, s fellépett a „Hun­gária”’és a „Guzsaly” néptáncegyüt­tes. * A svédországi Lerum városban a helyi tanács, a közalkalmazottak szakszervezetének ismeretterjesztő társulata és a Svéd—Magyar Társa­ság szervezésében magyar kulturális napot rendezett a művelődési köz­pont kiállítótermében. A rendezvény­nyel egyidőben Major József lóte­nyésztő nagy sikerű lovasbemutatót tartott lipicai lovaival. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom