Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-18 / 20. szám
ÁRUINK ESÉLYEI Marketing és iparjogvédelmi szakemberek találkozója t&ifflÍEl RÓNAI PÁL KITÜNTETÉSE Rio de Janeiróban átadták Rónai Pálnak, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjának a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott aranykoszorúval díszített Csillagrendet. Az Elnöki Tanács a kitüntetést 80. születésnapja alkalmából adományozta a híres írónak és műfordítónak, a magyar irodalom brazíliai népszerűsítéséért és a magyar—brazil kulturális kapcsolatok fejlesztésében játszott szerepéért. A BOLDOG ÖZSÉBTEMPLOM FELSZENTELÉSE A LÉKAI BÍBOROS TÉREN Ünnepi szentmisén szentelték fel a Boldog özséb nevét viselő békásmegyeri római katolikus templomot, amelynek építését még az egy éve elhunyt Lékai László szorgalmazta. A modern városrészbe illő új templom Csaba László építészmérnök tervei alapján épült fel. A templom körüli téren, amely ezentúl Lékai bíboros nevét viseli, leleplezték a főpap márvány emléktábláját. A Magyar Fórum, amely évek óta nagy sikerrel szervezi a nagyvilágban élő magyar értelmiség szakmai találkozóit, ezúttal a marketing és az iparjogvédelem területén tevékenykedőket hívta Budapestre a világ minden tájáról. A rendező szervek között volt a Kereskedelmi Kamara, az Országos Piackutató Intézet és a Licencia Vállalat is. Dr. Bogsch Árpádnak, a Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) vezérigazgatójának üdvözlő szavai után dr. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke szólt a mintegy háromszáz fős hallgatóság előtt a marketing szerepéről a magyar gazdasági mechanizmus fejlődésének új szakaszában. A Rubik „kockázat" A plenáris ülés után a konferencia két szekcióban — export-marketing, illetve iparjogvédelem, licenciakereskedelem — folytatta munkáját. Ez utóbbiban élénk figyelem kísérte az Egyesült Államokból érkezett Katona Gábor előadását: a Rubik-kocka szabadalmaztatásának tanulságairól beszélt. Pontosabban arról a most is folyó szabadalmi perről, amely gondosabb szabadalmaztatási eljárással elkerülhető lett volna. Egy Nichols nevű feltaláló ugyanis pert indított az Egyesült Államokban, hogy a Rubik-kockához hasonló játékot ő már jóval előbb szabadalmaztatott. Mint Katona Gábor említette, a Nichols-kocka, amely egyébként eladhatatlannak bizonyult mind a mai napig, sokkal egyszerűbb, oldalanként mindössze 2X2 kockából áll, működési mechanizmusa is teljesen más, mint Rubik találmányáé. Szabadalmaztatási hiányosságok miatt azonban a Nichols által indított per az eddigi tárgyalások alapján eredményes lesz — jelentette ki Katona Gábor —, s bár a kért 60 millió dollár kártérítést valószínűleg nem ítélik meg neki, az ügy mégis jó néhány millió dollárjába kerülhet a kockát az Egyesült Államokban forgalmazó cégnek. — Mindezt megelőzhették volna — folytatta Katona Gábor, ha az érdekeltek konzultálnak megfelelő amerikai ügyvéddel, mivel a szabadalmaztatás ma már önálló szakma Amerikában, erre specializálódott szakemberekkel. Az export-marketing szekcióban tartott előadást a Svájcban élő Ágoston István, aki az ENSZ genfi Nemzetközi Kereskedelmi Központjában a fejlődő országokkal foglalkozó export piackutatási osztály vezetője. Már előadásának címe is figyelmet keltő volt: Magyarország exportja nyugati szemmel. Sokféle áru — kevés haszon — Magyarország 1050 árucikkel van jelen a nyugati piacokon — mondotta —, ez önmagában lenyűgözően szép állapotot tükröz. De... csak mintegy 550 áru éri el a gazdaságilag kimutatható alsó eredményhatárt. Mindez az erők szétforgácsolására mutat: ennyi árut nem lehet eredményesen menedzselni. Mint hozzáfűzte, a magyar exportstatisztikákban két adat lepte meg a legjobban: az egyik, hogy a baromfimáj világpiacának ötven százalékát mi birtokoljuk, pedig általában Franciaországot tartják a legnagyobb máj termelőnek. A másik: az elmúlt években átlag százmillió dollárbevétele volt a magyar gazdaságnak az olajtermékek exportjából, holott kőolajból szükségleteink nagy részét importáljuk. Ágoston Istvánnal a konferencia egyik szünetében beszélgettünk: — Milyen a kapcsolata jelenleg M agyarországga l ? — Mint magánembernek, rendkívül jó. Azt vallom, amit Kovács Imre, az egykori parasztpárti politikus ... ha akkor olyan lett volna a helyzet, mint ma, nem mentem volna el. Itthon építőipari segédmunkás lehettem csak, származásom miatt, pedig édesapámat jóformán nem is ismertem, mert születésem után szüleim hamarosan elváltak. 1957-ben Svájcba kerültem, s itt négy év alatt ledoktoráltam. De azért még ma is lépten-nyomon kiderül, hogy magyar vagyok. Ha egy magyar cég kér tőlünk információt, az természetes, hogy soron kívül kapja meg. De a legjellemzőbb a kötődésemre az alábbi történet. Az országokat ismertető sorozatunkban a közelmúltban Magyarország került sorra. A megszokott, ENSZ-kiadványoknál kötelező szürke borító helyett piros-fehér-zöldet terveztettem. Meg is róttak érte. — Egyébként Genfben sok magyar él, tartjuk egymással a kapcsolatot, baráti társaságunk például összegyűjtött húszezer svájci frankot és készíttettünk a Párizsban élő magyar szobrászművésszel, Beck Tamással egy Bartókot ábrázoló szobrot. Most harcoltuk ki, pontosabban Kukorelli Pál barátom érte el, hogy az a tér, ahová ezt a szobrot felállítjuk, viselhesse Bartók nevét. A találkozó a közeledést szolgálja Móricz Péter a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett a találkozóra. Tíz éve vezetője az általa alapított P. M. und P. vállalati tanácsadó cégnek. Ö arról beszélt, hogyan lehet egy új árut bevezetni az NSZK közismerten igényes piacára. Két esettanulmányt ismertetett tevékenységük illusztrálására: egyrészt a német cégeknek kutatnak fel értékesítési lehetőségeket más országokban; másrészt külföldi cégek megbízásából azt vizsgálják, hogy termékeik milyen eladási esélyekkel rendelkeznek az NSZK-ban, s értékesítési stratégiák kidolgozását is vállalják. Móricz Pétert természetesen arról kérdeztük, hogy véleménye szerint milyen esélyei vannak a magyar áruknak a Német Szövetségi Köztársaságban : — A német vásárló számára a legfontosabb szempont a technológia magas foka, a minőség — felelte. — Ezt követi a másik szempont: megfelel-e az ár az adott technológiai szintnek. A magyar áruk általában nem drágák, de a minőségük gyakran a kívánatos szint alatt van. — Ez a legnagyobb probléma, de azért akad más is — tette hozzá. — Egy új áru bevezetése több millió márkába kerül. Erre általában nincs kerete a magyar vállalatoknak, így pedig nehéz jó üzletet kötni. — Fordultak-e már az ön cégéhez magyar vállalatok piackutatásért, eladási stratégia kidolgozásáért? — Eleddig nem, de ha megkeresnek, örömmel állunk a rendelkezésükre. Gondolom, ebben — a közeledésben, egymás megismerésében — nagy segítséget nyújtott ez a konferencia, amelynek eredményei az elkövetkezendő években mutatkozhatnak meg. (pokorny) 5