Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
ni egy árnyas fa alá. Körülöttünk a csoportját alkotó hét kislány, akiket a pedagógusnő nagyon dicsért. — Nagyon aranyosak: szófogadóak, okosak és szorgalmasak. Ez a társaság úgy jött ide, hogy tanulni akarnak. Ennek illusztrálására elmondanám, ami a napokban történt: egyszer nem adtam „házi feladatot”, s ha hiszi, ha nem, reklamálták. — Most mit tanulnak? — A vásárlást. Elméletben, majd a gyakorlatban is. Egyik nap itt a táborban eljátsszuk, hogyan kell nálunk a holtban bevásárolni, miket k; d mondani, másnap pedig elmennek a közeli boltokba és bevásárolnak, magyar nyelven. Magyamyelv-tudásuk a legkülönbözőbb fokú. Sok mosoly ogtató fordulattal beszélnek magyarul. Tegnap például azt mesélte az 1. Fürdőlés a fonyódi lánytáborban 2. A bábelőadás közönsége Fonyódon 3. Két arc a balatonberényi táborban 4. Vinson Olivér, a thaiföldi származású magyar gyerek Párizsból 5. A hortobágyi kilenclyukú hídnál 6. A Sárospataki Nyári Kollégium hallgatói egy debreceni könyvesboltban FOTÓ: GABOR VIKTOR egyik kislány, hogy felfújtunk egy paplant és azt vittük a vízbe. Kis idő kellett, míg rájöttem, a gumimatracot nevezi így. BALATONBERÉNY A balatonberényi táborban főleg tizenéveseket, kamaszokat találhatunk. Molnár Gyuláné vezető pedagógussal arról beszélgettünk, milyen — az ő koruknak, érzékenységüknek megfelelő — módszereket alkalmaznak: — Bár mi is alapvetően három csoportra osztjuk a gyerekeinket a nyelvtudásuk alapján, a módszereink egészen mások, mint Boglárlellén vagy Fonyódon. Igyekszünk legkevésbé iskolának látszani s szigorúan zárt tábort ■játsznai. Akik hozzánk kerülnek, a legnehezebb korban vannak, tehát nagyon érzékenyek. Ennek megfelelően kell kezelnünk őket, ha eredményt akarunk felmutatni. Ennek érdekében törekszünk arra, hogy egy-egy csoport és az azt vezető pedagógus között valamiféle szülő—gyerek viszony, esetleg baráti kapcsolat alakuljon ki, életkortól függően. Mi úgy fogalmazunk, hogy nálunk a „foglalkozások” reggel héttől este tízig tartanak. Bárki bármikor jöhet. A múltkor a lányaimnak semmi kedvük nem volt a kézimunkázáshoz. Jó, akkor nem kell, mondtam. Üljünk le beszélgetni helyette. Fogtam egy nagy halom pamutot és bevittem a szobájukba, ugye nem baj, ha közben én kézimunkázom? Tíz perc múlva mindenki ezt csinálta. SÁROSPATAK A nyarat nálunk töltő magyar származású fiatalok legidősebbjei évek óta Sárospatakon találkoznak. Idén a szokásosnál is többen érkeztek. Látogatásunkkor, mint Dörnyei László táborvezető elmondta, kilencvenhét gyerek tartózkodott a nyári kollégiumban, ebből hatvanketten érkeztek külföldről. A létszám azonban 5 szinte napról napra változik, tette hozzá, egyesek elmennek, mások érkeznek. A legtöbben az Egyesült Államokból, Kanadából és Svédországból jöttek. Az idei nyári kollégium programja, mint rendesen: délelőttönként magyar- és történelemórák, délutánonként szakkörök, sport. Hétvégeken kirándulásokon ismerkednek a környékkel. A debreceni kirándulásra mi is elkísértük a fiatalokat. Az idegenforgalmi látványosságok, a történelmi nevezetességek felkeresése után ki-ki kedvére ismerkedhetett a várossal. A szétszéledő gyerekekkel aztán hol a hanglemezboltban, hol az áruházban, hol a könyvesboltban találkoztunk Mindegyikük úgy járkált és vásárolgatott, mintha otthon lenne. S talán egy picit így is volt. (pokorny) 11
